Mire vágyunk? Mik a céljaink?
Pap Ágota pszichológus
2020.08.19.
LXXV. évf. 33. szám
Mire vágyunk? Mik a céljaink?

Gyermekkorunk meghatározó meséi lehettek azok, amelyekben három kívánság vagy egy jótettel járó kívánság, vágy teljesülhetett. Ezek között persze olykor furcsa vágyak is vannak. Mégis elmondható, hogy személyes céljaink, vágyaink és azok beteljesülése, elérése nagy hatással lehet az általános jóllétünkre.

Jól emlékszem, annak idején ha én dörzsölhettem volna meg a lámpást, vagy engem kérdez meg egy jó tündér, egyetlen kívánsággal is beértem volna: legyen egy olyan varázspálcám, amellyel végtelen sokat varázsolhatok! Persze, ma már nem szeretném így kijátszani a „rendszert”, sokkal nagyobb izgalom és öröm „megharcolni” a dolgokért, csak az a fránya igazságtalanság ne volna... Egy gyerek talán még nem érti, hogy milyen hálátlan például azt kívánni, hogy valaki szeressen varázslat útján, és mennyivel őszintébb, ha ez magától alakul ki — ha pedig mégsem jönne az érzés, akkor azt majd felnőttként megtanuljuk elfogadni. 

Ezúttal azonban legfőbb személyes céljainkról írok — ezek felfedezése, tudatosítása pedig talán még motiváló is lehet, vagy segíthet könnyebben megérteni egy-egy elakadás hátterét. Mert, valljuk be, nem is olyan magától értetődő, hogy amiért nap mint nap küzdünk, azt valóban belső indíttatásból tesszük-e.

Előbb talán álmodozni kell, azután abból vágyak lesznek, és ha elég erős a vágy valaminek az elérésére, akkor abból lesznek a célkitűzések. Persze, miután megírunk egy ilyen kívánságlistát, nem elég csak nézegetni azt, aktívan kell tenni, a terveket cselekvéssé kell alakítani. Ezért érdemes tisztázni a különbségeket álmok és célok között: a cél nem érhető el cselekedet nélkül, az álmokról viszont gondolkodunk, és még a kisujjunkat sem kell mozdítanunk értük. A célok kitűzésénél akaratlanul is megjelenik egy határidő, mely keretet és motivációt is ad — s olykor az életkori krízisek is rámutatnak erre. A céloknak, még ha belső kontroll alatt születnek is, áruk van: időbe, energiába, verejtékbe kerül az elérésük. Éppen ezért ennek azután eredménye is lesz. A céljaink jó, ha a valóságban gyökereznek: lehetnek nagyratörőek, de ne legyenek természetfelettiek. Ha egészséges keretek között lesznek kitűzve, akkor azokhoz a célokhoz célvonalak is tartoznak, vagyis a céljainkért folyó munka valamikor véget ér. S onnantól újabb célok születhetnek meg.

Időnként érdemes végiggondolni, hogy melyek azok a törekvések, amelyek egy-egy időszakban különösen fontosak, amelyek megvalósítására energiát szánunk. Ilyenkor persze érdemes néhány kérdéskört körüljárni: mennyire nehéz ezeknek a céloknak a megvalósítása? Mennyire jelentős ez a nekem fontos személyeknek? Megvannak-e hozzá a képességeim? A kutatások alapján hasznos, ha a belsőleg kontrollált célok (barátság, önfejlesztés, társadalmi szerepvállalás stb.) jelentősebbek, mint azok a célok, amelyek külsőleg kontrolláltak (gazdagság, jó megjelenés stb.).

A vágyunk értelmezésénél jó, ha kitisztul a kép: vajon olyan, amely követendő, vagy pedig inkább kerülendő? Az előbbi olyan mögöttes érzést hordozhat magában, mint az öröm, a valódi érdeklődés, míg az utóbbinál valami külső jutalom vagy büntetés elkerülése lehet a motiváció. Ugyancsak sikerorientáltabb, ha olyan célokat tűzünk ki magunk elé, amelyek énazonosak, ellenkező esetben nem hoznak boldogságot, sokkal inkább egy érthetetlen tátongó lyuk, üresség marad utánuk. Gyakori eset ez a kapcsolódásnál, hiszen a kalandok nem oldják fel a magányosság érzését, csak a „testi szükségletekre” lehetnek átmeneti megoldások. És olyan is van, hogy bizonyos motívumok alig vagy egyáltalán nem tudatosak, mégis hatással vannak választásainkra. Ezeket implicit motívumként említi a szakirodalom. McClelland szerint ezek a hatalom, a teljesítmény és az intimitás. Így azok, akiket az intimitás motivál, a kapcsolat védelmét előbbre valónak tekintik, mint azok, akiket a hatalom és egy agresszívebb viselkedés jellemez. Ezek mindannyiunkra igazak, arányuk azonban egyénenként eltérő, s hogy éppen melyik dominál, azt több minden is meghatározhatja, mint például a tapasztalat, a másik személy, akivel interakcióban állunk, sőt a saját hiedelmeink is.

Érdemes tisztázni a különbségeket álmok és célok között: a cél nem érhető el cselekedet nélkül, míg az álmokról gondolkodunk, és még a kisujjunkat sem kell mozdítanunk értük. A célok kitűzésénél megjelenik a határidő, mely keretet, motivációt ad, és még ha belső kontroll alatt születnek is, áruk van: időbe, energiába, verejtékbe kerül az elérésük.

Az említett kérdések átgondolása vagy akár egy belső elemzés azért is fontos, hogy valóban elkülönüljön, mik a mi saját, valódi vágyaink, és mi az, amit a társadalom vagy a média erőltet ránk. Kérdés, hogy egy luxusutazás vágya azért alakul-e ki, hogy másoknak elmesélhessük, milyen klassz helyeken jártunk, miket ettünk, és milyen fehér a homok a tengerparton, vagy azért, hogy valóban fontos érzéseket, élményeket élhessünk meg szeretteinkkel. A járványhelyzet óta nemcsak alvási szokásainkban, álmainkban, hanem döntéseinkben is bekövetkezhettek változások, vagy akár a belső motiváció is tudatosodhatott: valóban olyan dolgokat veszünk meg, amelyekre szükségünk van, azokkal az emberekkel vagyunk, akiknek társaságában feltöltődünk, illetve jól érezzük magunkat?

Az igényeinkhez valóban szükségünk van pénzre, esetleg általa elegánsabban meg tudjuk élni vágyainkat is, ám a vágyak inkább a lelkünkből erednek, mi magunk tudjuk őket megteremteni — pénz nélkül. Ezek persze gyakran összetéveszthetőek, és csak mély önismerettel, valamint némi boncolgatással kerülhetnek ismét a maguk helyére. Ha viszont erre időt és energiát szánunk, akkor megtanulhatjuk a saját vágyainkat hajszolni, nem pedig másokét, anélkül, hogy külső megerősítésre lenne ehhez szükségünk. Igen, jól sejtik, mindebből egy határozott ember alakja rajzolódik ki.

A céljaink nagyon konkrétak kell hogy legyenek, ezáltal mérhetőek és elérhetőek, időhöz kötöttek, ám éppen emiatt türelemre is intenek. A két év múlva gyereket szeretnék és a jövőre megházasodom eléréséhez el kell tudnunk fogadni, hogy ehhez egy megfelelő partner is szükséges, vagyis nem feltétlenül kell a cél elérése érdekében szentesíteni az „eszközt”. A boldogság ugyanis lassú, nem egyik napról a másikra alakul ki. Limpár Imre pszichológus például így fogalmaz: „feltehetjük a kérdést: szóba állna-e velünk egy olyan személy, amilyet elképzelünk magunk mellé?” Ha a válaszunk nem, akkor érdemes végiggondolnunk, miben kell változnunk ahhoz, hogy olyanok legyünk, akivel az elképzelt jövendőbelink elmenne randizni. A céljaink mindemellett sokszor lelkesíthetnek is, és nem a kudarcainkra kell, hogy rámutassanak. Sőt, önmagában az, hogy vannak céljaink, a létezésünket segíti.


Illusztráció (Pixabay.com)

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Lélekbúvár rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!
E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..