Mindenkinél jobban ismerte a magyarság sorskörülményeit, hajlamait és tragikumát

Kedves olvasó,

Alábbi cikkünk weboldalunk előző változatából automatizálva került áthelyezésre, így szövegformázási és megjelenítési hibák előfordulhatnak. Megértésüket köszönjük!

Mindenkinél jobban ismerte a magyarság sorskörülményeit, hajlamait és tragikumát

Német László szobránál a szabadkai Gróf Széchenyi István Általános Iskola nevében dr. Kocsis Mihály igazgató helyezte el a kegyelet virágaitPénteken Budapesten felavatták Németh László nagy magyar író szobrát. Csíkszentmihályi Róbert munkája, az íróról készült első egészalakos szobor a Pasa...

Német László szobránál a szabadkai Gróf Széchenyi István Általános Iskola nevében dr. Kocsis Mihály igazgató helyezte el a kegyelet virágait

Pénteken Budapesten felavatták Németh László nagy magyar író szobrát. Csíkszentmihályi Róbert munkája, az íróról készült első egészalakos szobor a Pasaréti út és a Radna utca találkozásánál lévő téren kapott helyet.
Németh László (1901-1975) a XX. századi magyar prózairodalom egyik legkiemelkedőbb alakja, egy nagybányai polgári családban született, ám hároméves korában családjával együtt előbb Szolnokra, majd 1905-ben a fővárosba költözött. Az általános iskola után 1920-ban bölcsészkaron kezdi egyetemi tanulmányait, de végül az orvosi pályán köt ki, 1925-ben pedig már doktorrá is avatják. Megélhetési okokból választotta a fogorvosi pályát, többek között az irgalmasok kórházának fogászati osztályán is dolgozott.
Egyetemi tanulmányai során az irodalomtudomány keretében verselméleti kérdésekkel foglalkozik, novellákat, színműveket ír, köztük egy Dózsa-drámát is. 1925-ben a Nyugat című folyóirat novellapályázatán a Horváthné meghal című paraszttörténetével első díjat nyer. Egy évvel később már a Nyugatban, a Protestáns Szemlében, a Társadalomtudományban jelennek meg cikkei, később az Erdélyi Helikonban és a Napkeletben is.
Miután a kor legrangosabb elismeréséért, a Baumgartner-díjért járó pénzt visszaadja az alapítványnak, és összeveszik a Nyugat legtöbb prominensével (többek között Babits Mihállyal), Tanú címmel indít lapot 1932 őszén, melyet egymaga ír és szerkeszt egészen 1937 tavaszáig. A Tanúban fejtette ki társadalommal kapcsolatos reformelképzeléseit, melyet a minőség forradalmának nevezett, és amelyben az értelmiség társadalmi vezető szerepét hirdette. Elmélyülten foglalkozott a magyarság helyével Kelet-Európában, alaposan megismerte a szomszédos népek kultúráját, irodalmát.
Önéletrajzi ihletésű és egyéb színházi darabjait sikerrel tűzték műsorukra a színházak, ezzel egyidejűleg Németh László a Népi Írók Mozgalmának egyik megalapítója. Egyik legtöbbet idézett és legtöbbet támadott elmélete a társadalmi értékeket a ,,híg” és a ,,mély” magyarság szempontjából minősítette.
1926 és 1943 között hat lánya született, róluk szól Lányaim című műve, melynek első változata 1943-ban látott napvilágot, de még 1962-ben is jelent meg módosított kiadása. A háború után családjával Hódmezővásárhelyre költözött, és gimnáziumi tanári állást vállalt.
1949-től Budapesten élt, műfordítói tevékenységet folytatott. 1951-ben József Attila-díjjal tüntették ki Tolsztoj Anna Kareninájának a fordításáért. 1957-ben Kossuth-díjjal jutalmazzák. Negyven év, Horváthné meghal, Gyász, Sorskérdések, Emberi színjáték, Égető Eszter - írói munkásságának ezek a legkiemelkedőbb darabjai. A hatvanas években a Balaton partján írt nagyobb lélegzetvételű értekezéseket és színdarabokat.
A hetvenes évek elejétől egészsége rohamosan romlott. 1975. március 3-án távozott az élők sorából. Munkáit lefordították angol, bolgár, cseh, francia, német, olasz és orosz nyelvre. 1969-ben a Szépirodalmi és a Magvető Kiadó közös gondozásában Az én katedrám című tanulmánykötettel elindult az összes műveit tartalmazó életműsorozat. Munkásságáért 1950-ben József Attila-díjjal tüntetik ki, 1965-ben pedig másodszor is elnyeri a Kossuth-díjat, majd a Herder-díjat is.
A budapesti szoboravató ünnepségen elsőnek Olasz Sándor, a Németh László Társaság elnöke köszöntötte a vendégeket. A Himnusz elhangzása után Mádl Ferenc egykori köztársasági elnök mondott ünnepi beszédet.
- Sokan úgy látták - és azt hiszem, jól látták -, hogy Németh László világszemléletének alapja a gyakran semmibe vett, lesajnált morális küldetéstudata volt. Nagy szerepet kapott ebben a közösség, a tágabb közösség, a nemzet és az egész emberiség szolgálata - mondta Mádl Ferenc volt köztársasági elnök.
Monostori Imre irodalomtörténész a Németh László Társaság nevében szólt az egybegyűltekhez, majd az író nevét viselő iskolák képviselőivel együtt leleplezte a szobrot. Ezt követően Szabó István a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke áldását adta a szoborra és a szépszámú közönségre. Szabó András előadóművész Pilinszky János: Ama kései című versét mondta el, majd a Tamási Áron Általános Iskola és Gimnázium kórusa Bartók-népdalcsokrot adott elő.
Az ünnepségen Csoóri Sándor költő is emlékezett Németh Lászlóra. Azt mondta: hogyha a mohácsi vész utáni történelmünkből kellene három olyan embert megneveznie, aki minden történésznél és tudósnál jobban ismerte a magyarság sorskörülményeit, hajlamait és tragikumát, akkor ő elsőként Széchenyit, aztán Adyt, harmadikként pedig Németh Lászlót említené. ,,Németh ugyanazt végezte el a tanulmányaival, mint Ady a verseivel" - állapította meg.
Ezt követően Bánffy György színművész olvasott fel részletet Csoóri Sándor: Németh László könyvei között című írásából.
A szobornál koszorút helyezett el Németh László családja, a Németh László Társaság, a Magyar Írószövetség és a fővárosi önkormányzat küldöttségén kívül a szabadkai Gróf Széchenyi István Általános Iskola nevében dr. Kocsis Mihály igazgató is.
A koszorúzást követően Németh László lánya, Németh Ágnes a következő emlékeket idézte fel édesapjáról lapunknak:
- Az évek során állandóan változott az édesapámról alkotott kép. Gyermekkoromban csak édesapának láttam őt, sőt néha nehezteltem is rá, hogy nekem nem olyan az édesapám, mint a többi gyereké, hiszen mindig elfoglalt, rengeteget dolgozik, és kevesebbet van velünk, mint más édesapák. Felnőttkoromban már példaképként tekintettem rá. Ami műveltséget szereztem az életben, azt mind tőle kaptam. Ez nem igazi tanítás volt, hanem vasárnapi ebédek alkalmával az egész család összejött - édesapám mindig azt mondta, hogy ez egy szellemi iszapfürdő -, és akkor rengeteget foglalkozott velünk. Nyugdíjba vonulásom óta már háromszor ,,mentem át" az életén: először Németh László életét dolgoztam fel képekben, aztán újra édesapám életét, de ezúttal levelekben, majd most harmadszor újra lepergettem az életét a róla készült film kedvéért. Nagyon magányos ember volt, olyan elvárásai voltak az emberekkel, az élettel szemben, hogy azt csak nagyon kevesen tudták teljesíteni. Manapság gyakran megkérdezik tőlem, hogy mit szólna édesapám ehhez a mai világhoz. Én erre azt válaszolom, hogy meghalna, mert ez már annyira nem az ő világa. Nem is az én világom, hanem ez már a gyerekeink világa - mondta Németh Ágnes.
A szoboravató ünnepség a Szózat eléneklésével ért véget.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Művelődési Körkép rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Mindenkinél jobban ismerte a magyarság sorskörülményeit, hajlamait és tragikumát
Mérföldkő
  • Lábadi Loránd
  • 2020.02.06.
  • LXXV. évfolyam 6. szám
Mindenkinél jobban ismerte a magyarság sorskörülményeit, hajlamait és tragikumát
Mérföldkő
  • Lábadi Loránd
  • 2020.02.02.
  • LXXV. évfolyam 5. szám
Facebook

Támogatóink