Minden szülő álma, hogy gyermeke jól és könnyen tanuljon, sikerei legyenek az iskolában. Sokan ezért írni, számolni tanítják az első osztályba indulókat. Pedig nem ettől függ, hogy a kisdiák hogyan veszi az akadályokat, élmény-e számára a tanulás. Már kiskorától engedjük gyermekünket fára mászni, mozogni, mondjunk neki mondókákat, olvassunk meséket, énekeljünk, hagyjuk, hogy megtapasztalja, megérintse, megkóstolja az őt körülvevő világot, és kézműveskedjünk!

Vajdaság 16 településén végzett felméréseket a Magyar Nemzeti Tanács a fejlesztőpedagógiai programja keretében. Tavaly márciustól júniusig 284 gyermeket, 165 kisfiút és 119 kislányt mértek fel az óvodákban, és az összesített eredmények alapján 16,90 százalékuknál mutatkozott hajlam a tanulási zavarra, 21,83 százalékuknál pedig enyhe hajlam. Majdnem kétszer annyi fiúnál, mint lánynál: minden ötödik kisfiú és minden tizedik kislány veszélyeztetett. A gyerekek 41,55 százalékánál tapasztalható beszédhiba, fiúknál nagyobb számban.

— Három területet vizsgáltunk: a verbalitást, a mozgást és a vizualitást. Öt szakember végezte a terepi felmérést, Kókai Anikó pszichológus, Jelacsik Sutus Ágota gyógypedagógus-logopédus, Varga Arabella pszichológus, Madarász Judit pszichológus és jómagam — meséli Perpauer Attila osztálytanító, fejlesztőpedagógus, a Magyar Nemzeti Tanács Oktatási Bizottságának elnöke.               

Egy húszperces, játékos foglalkozás keretében a gyerekeknek például egy lábon kellett ugrálniuk, aztán pedig azt a feladatot kapták, hogy szökdeljenek páros lábbal. A tanulók 30-35 százaléka ezeket az egyszerű mozgásokat sem tudta elvégezni. A legrosszabbul a motoros területeken teljesítettek, enyhe veszély mutatkozik nyelvi területen.

— Szórt fejlődés tapasztalható a gyerekeknél, vagyis bizonyos területek a korosztályukhoz viszonyítva aránytalanul fejlődtek, más területek pedig lemaradtak. Minden agyi fejlődésnek a mozgás az alapja. Ha a gyerekek kevesebbet mozognak, bizonyos képességeik nem fejlődnek megfelelően. Ezeket kell „behoznunk”. A vizualitással is gond van, a számítógéppel, a tévézéssel kész képeket kapnak a gyerekek. A verbalitás terén azt tapasztaltuk, hogy lassan beszűkül a szókincsük. Ennek oka, hogy keveset beszélgetünk a gyerekekkel, nem kérdezzük, nem hagyjuk, hogy elmeséljék nekünk saját élményeiket. Kevés családban olvasnak mesét a kicsiknek, pedig ezáltal gyarapszik a szókincsük, és elsajátítják az irodalmi nyelvet. Ez fontos, mert jelentősen eltér az (otthon) beszélt nyelv és az írott, irodalmi nyelv, így azoknak, akiknek otthon nem olvastak fel, az iskolába kerülve szinte egy új magyar nyelvet is el kell sajátítaniuk.

— Fontos, hogy a környezet minél korábban felfigyeljen a gyermek esetleges részképességbeli elmaradásaira, megfelelő szakemberek bevonásával ugyanis kiváló eredmények érhetőek el. A Magyar Nemzeti Tanács célja, hogy segítséget nyújtson a tömbben és a szórványban egyaránt. A felmérések során falvakban és városokban is jártunk, Völgyparton például egy gyerekhez mentünk ki. Voltunk Zentán, Magyarkanizsán, Adán, Moholon, Óbecsén, Péterrévén, Törökkanizsán, Törökbecsén, Temerinben, Szenttamáson, Szabadkán, Topolyán, egy-egy helységben három-négy óvodaépületben is. Szeretnénk további területeket bekapcsolni a programba, az őszre eljutni Dél-Bánátba, Nyugat-Bácskába. A szórványtelepüléseken elkel az MNT segítsége, hiszen ott nincsenek magyar szakemberek. Ha a gyereknek beszédzavara van, hangoztatási problémája, akkor a legtöbbet az anyanyelvén tudnak rajta segíteni. Nekünk vannak magyar szakembereink, akik el tudják látni ezeket a feladatokat. Szeretnénk képzéseket indítani számukra, tervezzük az egyéni fejlesztések szervezését. A családnak, a szülőknek is segítünk. A fejlesztést végző intézmények ugyanis nagyobb városokban, központokban találhatóak, ezért a szülőknek el kell vinniük a gyerekeket. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy az iskolaérettségi felmérés során észlelt gondokkal sok szülő nem fordul fejlesztőpedagógushoz, mert nincs ideje vagy pénze utaztatni a gyereket.

A program folytatásában ismertetik a felmérések eredményeit. Beszélgetnek azokkal a szülőkkel, akiknek gyermekénél tanulási zavart észleltek. Egyéni fejlesztési terveket készítenek.

— Ezeket a szülő és az óvoda is megkapja. Az a lényeg, hogy egyénileg segítsünk. Számítunk a szülőre és magára az intézményre, az óvodára, az óvónőre is, aki ebben a partnerünk lesz. Az óvodában kerül majd sor a fejlesztésre, mi pedig szeretnénk követni a gyermekek fejlődését, egészen a harmadik-negyedik osztályig. E korosztály körében maga a korrekciós fejlesztés látványos haladást tud felmutatni, ez pedig hatással van nemcsak a későbbi tanulmányi eredményekre, hanem a személyiségfejlődésre is.

A program a Magyar Nemzeti Tanács és a magyar kormány támogatásával valósul meg.

A nyitóképen Perpauer Attila (Szabó Attila felvétele)