Koszorúzás Szarvas Gábor szobránál (Józó Mónika felvétele)

Olyan kérdésekkel foglalkozott a Szarvas Gábor Nyelvművelő Napok tudományos ülése, amelyekről még mérvadó nemzetközi fórumoknak sincsen kialakult véleményük: a nyelvek és nyelvjárások jövőjével, különös tekintettel anyanyelvünkre és a magyar nyelvjárásokra, jó elgondolásokat villantva fel egyfajta nyelvstratégia kialakításához. Mint dr. Hódi Éva, a Nyelvművelő Egyesület elnöke, a napok főszervezője hangsúlyozta: a téma megválasztásakor abból a feltevésből indultak ki, hogy a globalizálódó világban létrejövő változások minden bizonnyal kihatnak a nyelvek és a nyelvjárások sorsára is, s egyebek között azt vizsgálták, hogy a köznyelvűsödés teljesen kiszorítja-e a nyelvjárásokat, amelyeket a közfelfogás - hál' istennek! - már nem tekint alsóbbrendű nyelvi szintnek.
Dr. Kiss Jenő (Budapest) Miként vélekedünk a nyelvjárásokról c., igen élvezetes előadásában kidomborította: a nyelv és a nyelvjárás csak akkor marad meg, ha lesznek olyan emberek, akik anyanyelvként kapják, s nemcsak megtartják, hanem tovább is adják. Vizsgálta az okokat is, hogy mi készteti az embereket arra, hogy feladják anyanyelvüket. Különösen a városi középiskolások fejében uralkodik nagy zűr és téves képzet a nyelvjárásokkal kapcsolatban, mondta, ennek okát elsősorban a magyartanárok mulasztásában látja. Hangsúlyozta: a magyarság esetében a nyelv az egyetlen olyan identitásképző - a gazdasági, politikai, vallási stb. ellentéteken felülemelkedő - elem, amiben egyetértünk. Ez az, ami a magyarság összetartozását a legolcsóbban és legbiztosabban garantálhatja. Világosan látni a felmérésekből, hogy egyre kevesebben beszélik a nyelveket - csak Magyarország népessége 3 millióval megfogyatkozott -, s a nyelvjárásokat is egyre kevesebb színtéren használják. Bizonyos nyelvjárási színek visszaszorulóban vannak, de ez még nem jelenti azt, hogy a nyelvjárások ki is halnak. Az embereknek szükségük van arra, hogy a nyelvi kifejezésekben is otthon legyenek. Akkor érezzük igazán otthon magunkat, ha nyelvünkben is otthon lehetünk. A nyelvek nem kihalnak, hanem elhagyják őket. A felelősség a miénk - mondta.
Dr. Molnár Csikós László emlékeztetett rá: nemcsak attól lehet nagy egy nyelv, hogy mennyien beszélik, fontosabb az, hogy milyen a szerepe, mekkora a jelentősége. Az ,,előrejelzések” szerint a következő száz évben a világ nyelveinek a fele megszűnik létezni. A magyar a beszélők lélekszámához viszonyítva nagyobb szerepet tölt be, mint amilyenre következtetni lehetne, tehát az általa közvetített műveltség vonzó a világ számára, s tovább kell népszerűsíteni.
Dr. Juhász Dezső (Budapest), aki a magyar nyelv táji változatainak kutatásával foglalkozik, a délvidéki magyar nyelvjárásoknak a dr. Penavin Olga által szakavatott, szorgos munkával készített atlaszait vázolta, megemlítve annak lehetőségét, hogy a jövőben egyesíthető valamennyi, a magyar nyelvterületen készült atlasz.
Dr. Balázs Géza (Budapest) a nyelvjárások reneszánszának lehetőségéről szólt, megemlítve, hogy a magyar nyelvjárások igenis élnek, s van egy sajátos jellemzőjük, ami - hogy úgy mondjuk - hungarikumnak tekinthető: nem mutatnak akkora eltérést, mint más nyelvekéi. Hinni kell a jövőjükben, mert az ún. ,,kisvilágság'-ot szolgálják, amihez az emberek ragaszkodnak ebben az elidegenedett korban. A kisvilág ugyanis biztos környezet, a lelki egyensúly záloga. Egy forgatókönyv szerint lassul a világunk, egyre közelebb a világkrízis, a visszatérés a falvakba, századunk 30-as éveiben már számolni kell vele. Mindez kihat a nyelvjárások újraszerveződésére, a feladat az, hogy mielőbb kidolgozzuk a művelésük stratégiáját. Ezzel összefüggésben kifejtette: nem tudja elfogadni az új Értelmező kéziszótárnak azt a szerkesztési elvét, hogy a köznyelvi szóállományba olyan szerb, román, szlovák stb. szavakat is besoroltak (pl. báger, bufet-os, akontáció stb.), amelyek egy-egy adott régióban elfogadhatók, mert a kétnyelvűségből keletkeztek helyi nyelvváltozatként, a kétnyelvűségnek az ilyenfajta propagálása viszont nem más, mint vegyesnyelvűség, illetve amit a mi Kossa Jánosunk ,,makaróninyelv'-nek nevezett. Magyar nyelvstratégiát ilyesmire építeni nem szabad.
Dr. Silling István az élő bácskai nyelvjárásokról beszélve a többi között nehezményezte, hogy néprajzi szakkiadványaink - nyomdai okokra hivatkozva - mellőzik a középzárt e használatát, holott kiejtésünkben mindenütt jelen van, kivéve a közép-bácskai kunok (feketicsiek, pacsériak, bácskossuthfalviak) leszármazottainál. Samu Erika arról értekezett, milyenek a magyar nyelv lehetőségei az EU-ban, ahol jelenleg 23 hivatalos nyelvet tartanak számon, az egyik közülük a 12 helyen álló magyar. Nyelvünk sajátja, hogy a jövevényszavak meghonosodtak, az angol nyelv viszont úgy ad hozzá a magyarhoz, hogy lényegében elvesz belőle. A 450 millió ember az EU-ban vevő lehet nyelvünkre valamilyen formában, de a jó bornak is kell a cégér, ki kell hát alakítani a nemzeti nyelvi marketingstratégiát. Dr. Hódi Sándor a pszichológus szemével elemezte Hűség az anyanyelvhez (A nyelvi világörökség védelmében) címmel, hogy milyen is lehet a emberiség nyelvi jövője, felhívva a figyelmet arra, hogy a nyelvpusztulás olyan fajsúlyú kérdés, ami az eddiginél sokkal nagyobb figyelmet érdemel; hogy anyanyelv nélkül nem beszélhetünk demokráciáról; hogy társadalom és nyelv kölcsönösen feltételezik egymást; hogy a beszédkészség, a nyelvi sikeresség része a társadalmi sikerességnek, ezért a nyelvi műveltség társadalmi kérdés; hogy az emberiség nyelvi sokszínűsége a világörökség része, s nem a folklóré; hogy a nyelvvédelemre úgy kell tekinteni, mint a természet, a génállomány megőrzésére.
A gazdag múltú, színvonalas háromnapos rendezvény ezúttal is a szokásos forgatókönyv szerint zajlott le, volt beszédművészeti és játékos nyelvi vetélkedő dr. Szűts László (Budapest) vezetésével, előadóest (Fábri Géza és Ivánovics Tünde részvételével), irodalomóra (a budapesti dr. Reisinger János beszélt a magyar irodalom legnagyobb verseiről), koszorúzás, megemlékezés, kiállítás-megnyitó (A világ nyelvei) és nem utolsósorban felemelő, meghitt, otthonos hangulat a szívvel-lélekkel buzgólkodó szervezőknek köszönhetően.