„Gyulai Várszínház, ahol a művészet felszabadít” — ezt a szlogent Elek Tibor fogalmazta meg, amikor 2017-ben átvette az igazgatóságot Gedeon Józseftől, aki csaknem húsz évig vezette az intézményt. A Gyulai Várszínház az idén hirdette meg 58. évadát. Egyediségét a többi közt két hónapos programsorozata adja, mely június 25-étől augusztus 19-éig várja az ide látogatókat.
Egy összművészeti fesztiválról beszélünk, mely a Gyulai Várkertben, a Várszínpadon, a Tószínpadon és a Kamarateremben tart egész estés programokat. A fókuszban az említett nyári hónapok állnak, az év többi időszakában befogadó színházként működnek, és sokkal kevesebb előadást mutatnak be, mint a napsütéses időszakban. A legkülönbözőbb érdeklődésű és korú nézőknek kívánnak igényes és tartalmas szórakozást nyújtani. Tematikus fesztiválokból épül fel a gyulai Összművészeti Fesztivál. A Shakespeare Fesztivál és az Erdélyi Hét mellett Szabó Magda Napokat tartanak. A szórakozáson túl megtalálhatóak az elgondolkodtató, hétköznapi rutinból kimozdító produkciók. Tematikusan felvonulnak a történelmi, a világirodalmi klasszikus, a magyar klasszikus és a kortárs magyar szerzők művei mellett a gyerekelőadások is.
Előadásfotók: Kiss Zoltán
Végignézve a műsorfüzetet bátran állíthatom, mindenki talál az ízlésének, hangulatának megfelelő programot. A június végi Shakespeare Fesztivál öt napján vettem részt. Megérkezve hatalmas, több évtizedes (megkockáztatom több száz éves) hársfák illata lengte be a várost, melynek szívében egy kis folyó csordogál, a Fehér- és a Fekete-Körös a legtisztább vizek közé tartozik. Bárki bérelhet csónakot, városnéző biciklit (bringó hintót), nem mellesleg a kerékpárosok paradicsomának is nevezik a várost. A Várfürdő a megye leghíresebb fürdője, termálvizes medencéivel, aquapalota részlegével, szaunaparkjával, óriási területen elterülő strandjával csalogatja a hűsölni vágyókat. Egy Erdélyből származó különlegességet, fagyival töltött kürtőskelyhet is megkóstolhatunk az éttermek kínálta, megfizethető ínyencségek mellett.
Öt este, öt színházi élmény, négy helyszín
Az Erkel Ferenc Művelődési Központban vendégszerepelt Budapestről a Katona József Színház Othello című előadásával (rendező: Székely Kriszta). DJ-pult, piros linóleumpadló, átlátszó műanyag függönyök körben, két sávban a színpad hátsó részén. Szenvedéllyel teli, élő zenei effektezéssel kísért, dinamikus előadás. „Nem az vagyok, aki vagyok” — mondja Jago, aki egy százados, de ezredes akar lenni. Az előadás fókuszában az ő karaktere áll, Kovács Lehel Vajdaságból származó színész energikus tolmácsolásában. A Doors ismert száma, az Alabama song többször felcsendül, kitörölhetetlenül dúdoljuk az elkövetkező néhány napban. Othellóra nem mórként, hanem túlhangsúlyozva négerként hivatkoznak, így erősítve az idegen, nem közülünk való érzést a nézőben. A féltékenység zöld szemű szörnyetege Othello vesztét okozza. Megjegyezném, ezt a hasonlatot Shakespeare találta ki.
Másnap a Várszínpadon Kulcsár Noémi Tellaborjának Vihar című előadása (koreográfus: Kulcsár Noémi) szerepelt. Szabadtéren az időjárás, például egy erősebb szél bármikor a produkció szerves részévé válik. Madarak repülnek, a csillagos ég minden romantikájával megfűszerezi az estét. Érezni lehet a vár falai között a több évtizedes alkotó energia beívódása mellett a több mint hatszáz éves múlt sűrű levegőjét. Különleges helyszín boltívekkel, a falakon végighúzódó tornáccal.
A produkcióban keveredett a történetmesélés és az asszociatív képek halmaza. A jelmezek vagánysága, élénk színe, karakterizáló jellege rendkívül izgalmassá tette a táncosokat. Dübörgő zene, falra írás, catwalk, szólók, duettek, triók és uniszónók váltakozásaként maradt meg emlékezetemben.
A III. Richárd (rendező: Vladimir Anton) a Csíki Játékszín előadásában vett részt a fesztiválon. A járvány alatt kezdődött aktív streamelés szerves része volt a produkciónak. A hátsó falon szinte folyamatosan jelen volt a vetítés, és érzékeny élő zenei kíséret követte végig a páratlan zsarnok felemelkedését és bukását.
Másnap izgalmas felolvasó színházi előadásnak lehettek tanúi a gyulai Kamaratermet zsúfolásig megtöltő nézők — a műfajt tekintve talán találóbb megfogalmazás a hallgatók. A felolvasó színház valahol félúton helyezkedik el az olvasás és a színházi előadás között. Színészek adják elő, akik a kezükben tartva a szövegkönyvet olvassák a darab egészét vagy részletét. Nincs kiforrott alakítás, sem szövegtudás, és a díszlet legtöbbször az, amit a helyszín kínál. Erre az ad hoc jellegű ihletre Hegedűs D. Géza, az est rendezője irányította rá a figyelmünket. Miért szerethető mégis ez a műfaj? A spontaneitása miatt. A hiányzó színházi struktúra az előnyére fordít(hat)ja az eseményt. Nem begyakoroltak a jelenetek, a hangsúlyok és a reakciók, így szabad teret kap az improvizáció, a színészek személyisége, a nézők pedig élvezhetik a most születő alkotás megismételhetetlenségét.
A Shakespeare/37 sorozat a Litera és a TRIP hajó egyedülálló kísérlete, mely a reneszánsz író teljes drámai életművét, mind a 37 drámáját feldolgozza. A sorozatban kortárs magyar írókat kértek fel, hogy írják át a szerző összes művét. Az átiratokból különleges, online nézhető filmek készültek/-nek, a szövegek pedig hétről hétre olvashatóak a www.litera.hu oldalon.
A Shakespeare Fesztivál keretében megtartott eseményen Lőkös Ildikó sorozatszerkesztő választott ki három etűdöt. Márton László az Athéni Timont gondolta újra, Tasnádi István a Szeget szeggel-t, Vörös István pedig a III. Richárdot. Márton László és Vörös István személyes jelenlétükkel tisztelték meg az eseményt, és saját szövegeik instrukcióinak a beolvasásával segédkeztek. Megtudhattuk, Márton László az Athéni Timont tartja Shakespeare legkeserűbb, legkiábrándultabb szövegének, a radikalizmusa miatt. Vallja, a szépet, idillit nem lehet az ellentéte, a szörnyűség nélkül felmutatni, és fordítva, mert különben elmarad a katarzis.
Az est végén a vidám és elgondolkodtató pillanatokért hálás taps jutalmazta a résztvevőket. Ismét meggyőződhettünk arról, hogy Shakespeare-t nem lehet megunni, és minden korban inspirálja a művészettel foglalkozókat.
A rákövetkező napon a Tószínpadon játszotta le a Vígszínház a Lóvátett lovagok (rendező: Rudolf Péter) című vérbő komédiát. Ahogy a neve is mondja, egy tóra épített színpad adta a különleges helyszínt. A környezet ismét magával ragadó, az előadásnak pedig igyekeznie kellett, hogy ne vonja el a befogadó figyelmét a produkcióról.
A Shakespeare Fesztiválon minden előadás után egy kis kosárkából húzhatunk egy idézetet nem mástól, mint magától Shakespeare-től. Élményekkel teli, a mindennapokat elviselhetőbbé tévő gondolatokkal felvértezve indultam haza. „Jobbat keresve gyakran jót veszítünk” — üzent az író egyik nap.