December 23-án a szabadkai Kosztolányi Dezső Színházban beszélgettek négyen Terék Anna Duna utca című kötetéről: maga a szerző, valamint dr. Faragó Kornélia irodalomtörténész, kritikus, Béres Márta, a Kosztolányi Dezső Színház művésze, és Antal László képzőművész, aki a kötetet illusztrálta.
Dr. Faragó Kornélia felvezetőjében többek között elmondta: Terék Anna az egész generációja önéletrajzát írja meg ezekben a versekben. Erőssége, hogy felismeri a társadalomkritika beszédmódját, a szinesztétikus látásmódot, hogy tud átfogó szerkezetekben gondolkodni, szembehelyezkedve a trenddel, a posztmodern széttördeltséggel. Amitől pedig mindig óvni szokta Annát, az az érzelgősség, merthogy általában az érzelmek vonzáskörében alkot. A szakmai értékelés után a három művész beszélgetett. Kiderült, mindenkinek van egy Duna utcája, ahova lélekben vissza-vissza tud térni. Béres Márta és Terék Anna néhány napja ismerik csak egymást, mondták. Egymás művészetét viszont régóta tisztelik, így jutottak el ennek a beszélgetésnek az ötletéig is. Antal László és Anna régi barátok. A költőnő első kötetét (Mosolyszakadás) is László illusztrálta. A Duna utcánál ugyancsak eredményesnek bizonyult a közös munka. Szó esett aztán életterekről a külFÖLD vonatkozásában (is). Anna Magyarországon, László pedig Németországban él. Mindkettejüket a kedvezőbb szakmai, alkotói körülmények vonzották oda. Mint mondta, amikor ,,nulladikra”, azaz egyetemi előkészítőre járt, akkor ott, azokban a vegyes nációjú csoportokban érezte igazán jól magát (érdekes módon szerbül, illetve horvátul is ott tanult meg). Nem néztek rá furcsán, mert vajdasági, szerbiai. Ahol később tanult/tanul, a pszichológia szakos hallgatók között ez a tény már félelmet, tartózkodást keltett. Anna úgy érzi, Magyarország küldi inkább, az igényelhető hazatérési segéllyel például. Vajdaság pedig hazahívná, építeni az itteni magyar közösséget. Mindkét hatást kényszernek érzi. Talán egy semleges közeg volna ideális az alkotáshoz, a munkához.
A Kunigunda útja című versét olvasta fel a költőnő a kötetből, majd a szövegek hatásáról beszélgettek. Több visszajelzés szólt arról, hogy megríkattak embereket ezek a költemények. Anna azt nyilatkozta, a feszültségeit írta ki magából.
Önértékelésről és tehetségről is szó esett. Egybehangzó volt a véleményük, hogy nagyon fontos tisztában lennie az (alkotó) embernek a saját képességeivel, és amiért megdolgozott, arra igenis méltón lehet büszke. Magát az alkotás folyamatát azonban segíthetik a kételyek. Ezeket Terék Anna leginkább Faragó tanárnő szakmai javaslatainak segítségével oldja fel.
Ami pedig kifejezetten hátráltatja, hogy kollégistaként nincs meg a természetes élettere, nem tud rendes körülmények között tisztálkodni, főzni, elvonulni.
A jövőjét nyugodtabbnak képzeli el, egy saját lakásban vagy házban. Többek között ennek megvalósulására koccintottak a nézőkkel közösen, karácsonyi mézes pálinkával. Annak illata egyébként végig belengte a színháztermet, de az otthonosság érzése leginkább a Duna utcából áradt.