— Azok a 60, 70 és 80 évesek, akik ma itt fellépnek, az 50-es és a 60-as években fiatalként újraindították a vajdasági magyar műkedvelők mozgalmát. A 80-as és a 90-es években — már idősebbekként — újraszervezték a művelődési életet. Ha ők nem lettek volna, ha ők nem lennének, akkor egész biztosan nem beszélhetnénk ma a Durindónak és a Gyöngyösbokrétának, az amatőr színjátszók találkozójának, a palicsi Magyar Ünnepi Játékoknak a fényes múltjáról — fejezte ki tiszteletét a jelen lévő „ezüsthajú’’ nemzedéknek a rendezvény megnyitásakor Pásztor István, a VMSZ elnöke.
A szív világnapja és az idősek nemzetközi napja között, szeptember 29-én zajlott le Szabadkán, a Népkör Magyar Művelődési Központban az Idősek határon átívelő kulturális és művészeti vetélkedője, a Ki mit tud? vajdasági elődöntője, melyet a bajmoki származású Kocsis József, a Szociális Igazgatók és Szakemberek Magyarországi Egyesületének elnöke ötlött ki és indított el útjára az Emberi Erőforrások Minisztériumának szociálpolitikáért felelős helyettes államtitkára, Asztalosné Zubcsán Erika segítségével. A vajdasági társszervező a Lányi Ernő Iparos Művelődési Egyesület volt, Mihályi Katalinnal az élen. A rendezvény védnökségét a Vajdasági Magyar Szövetség vállalta magára. Az eredményes munkához hathatós támogatást nyújtott Lovas Ildikó, a Magyar Nemzeti Tanács közigazgatási hivatalának kulturális tanácsosa, valamint Kern Sólya Mária, Szabadka város képviselő-testületének elnöke.

Aki csak tehette, vasárnap délután a borongós idő elől a zsibongó, élettel teli Népkörbe menekült, hogy szurkoljon annak a 43 egyénnek, illetve csoportnak, akik és amelyek bátorságot merítettek ahhoz, hogy megmutatkozzanak az idősek művészeti vetélkedőjén. Már az előcsarnokban derűs kép fogadott bennünket, hiszen a képző- és iparművészeti kategóriában versenyzők remekbe szabott alkotásai messze felülmúlták a kinti esős ősz egyhangúságát (a csipkében megörökített Utolsó vacsora testmagasságú Jézusa épp a belépőre nézett biztatón).
— Bizakodó, mosolygós arcokat látok, remélem, hogy ez a bizakodás meghozza a gyümölcsét is — köszöntötte a Népkör nagytermét zsúfolásig megtöltő közönséget Kocsis József. — Mivel ma van a szívek napja, nyitott szívvel fogadjuk hát idős műkedvelőinket és azokat a kincseket, amelyeket hosszú évtizedeken, sőt évszázadokon át összegyűjtöttek, és most megosztják velünk.
Katonanóták, betyárdalok, balladák, nótacsokrok, versek, önálló írások sokasága hangzott el sok-sok nyíltszíni taps, együttdúdolás, de mindenképp jóleső együttérzés és szurkolás közepette. Az ismeretlen, még járatlan kezdőket éppúgy biztatták, mint a nagy múltú, neves amatőrjeinket. Lelkesedésből tehát nem volt hiány, jóllehet voltak jók, jobbak és legjobbak. Mint minden versenyen. De a zsűri döntötte el, ki kerül „pótvizsgára’’ s ki jut a pécsi elődöntőbe. Mindenesetre nem volt irigylésre méltó dolga Ábrahám Irén színművésznőnek, Boros György képzőművésznek, Hajnal Jenőnek, a VMMI igazgatójának, Horváth Emma előadóművésznek, dr. Huszár Elvira karnagynak, Savelin László néptáncoktatónak és Vass Borsodi Borbála nyugalmazott tanárnőnek.  
— Az élet mindannyiunk számára tele van könnyű és nehéz feladatokkal. De ha a nehezeket nem éljük meg, akkor a könnyűeket sem tudjuk értékelni — mondta Asztalosné Zubcsán Erika helyettes államtitkár, majd a Dzsungel könyvéből idézett: — Tudják-e, mit mond Maugli, amikor megkérdezik tőle, mi az élet törvénye? Maugli azt válaszolja: „Egy vérből valók vagyunk’’. Azt gondolom, hogy a határon átívelő vetélkedősorozatnak ez a lényege.