December 6-án az iskola udvara megtelt gyermekekkel, szülőkkel, tanárokkal, érdeklődőkkel. Nagy volt a zsivaj és fáradhatatlan a mosoly. Szólt a zene, mindenki levett a válláról minden gondot, és átadta magát az örömnek.

Lassan sötétedni kezdett, ezzel egyidejűleg ébredtek a fények. Tarka lámpák, fenyőfa, dekoráció az alkalomhoz illő asztalok szélén és fölött. A rögtönzött standokon a támogatók jóvoltából cukorka vagy megvásárlásra váró dísz sorakozott. Forró csokoládé és gőzölgő tea illata keveredett, sült és fogyott a palacsinta.

A zajt hangosabbá téve megérkeztek a Black Heart Motorosklub Mikulásai. Járműveik feldíszítve gördültek be az iskola udvarába.

A Petőfi Sándor Magyar Kultúrkör táncegyüttese, a Max Dance Táncklub tánccsoportja, a Katicabogár gyermekkórus az udvarban rögtönzött színpadon szolgáltatta a zenét, az éneket, a táncot. A közönség talán azt hitte, hogy ennél többre már nem számíthat, de a váratlanul megszólaló csengő a Mikulásra terelte a figyelmet. A Fotó King Stúdió jóvoltából fotózásra is volt lehetőség.

A szürkület átszínezte a teret. Beesteledett, az osztályok ajtajain, ablakain kiszűrődő és az udvarban lévő tarka lámpák fénye visszaverte a sötétet. Még szólt a zene, melyet DJ Simkének köszönhettek, amikor eleredt az eső. Talán az égiek is tudták, hogy jó, ha néha a felhőkből alászálló égi áldás meglocsolja a földet, de azért nem kell eltúlozni, így maradt annyi idő, hogy gyorsan mindent, aminek az áztatás ártana, az iskola falai mögé vigyenek. A jó hangulatot semmi nem tudta megzavarni.

Hagyományt szeretnének ebből teremteni, mondta Janković Annabella igazgatónő, aztán megszakadt a beszéd fonala, hiszen hívták, keresték, megszólították, kérdezték. Az udvar, majd utána a termek is egy nagy család vidám otthonára emlékeztettek.