A parlament még december elején — a hazai „hagyományok”-hoz képest szokatlanul korán — elfogadta az idei évi köztársasági költségvetést. A tervezet ebben az évben már 2 százalékos gazdasági növekedéssel kalkulál, a GDP-arányos (tervezett) államháztartási hiányt pedig 3,3 százalékban állapította meg. Az ország tavalyi GDP-arányos államháztartási hiánya meghaladta a 6 százalékot. A kormányzati tervek szerint a hiányt az idén 3,3, jövőre 1,9 százalékra szorítják le. Gazdasági szempontból az utóbbi időszak egyik legrosszabb évét tudhatjuk magunk mögött, a kormány tervei azonban a körülményekhez képest kimondottan merésznek minősíthetőek.

Persze, azt szokás mondani: merni kell nagyot álmodni.

A világgazdasági helyzetet elnézve és a hazai fejleményeket szemlélve nem lesz könnyű a terveket véghez is vinni. A korrupcióellenes harc terén elért sikerek egyelőre emelték a kormány népszerűségét, ennek hatékony folytatása pedig nyilván hozzájárulhat a bizalom erősödéséhez. Az is biztos azonban, hogy ha nem sikerül az ország gazdaságát kihúzni a recesszió kátyújából — ehhez ugyanis egy hiteles gazdaságpolitikára lenne szükség — a bizalom megkophat, az elégedetlenség pedig növekedhet. Olykor úgy tűnik, hogy az évek óta halogatott rendszerbeli reformok végrehajtása ezúttal is elmarad. Enélkül azonban a jövőben nehezen lesz elkerülhető az úgynevezett adósságválság forgatókönyve, noha bizonyos mutatók szerint nem tartozunk (még) a súlyosan eladósodott országok közé. Az állam a tavalyi évet GDP-arányosan 60 százalék feletti közadóssággal zárta, miközben a kamatkiadások is drasztikusan emelkedtek. Előbb vagy utóbb végre kell hajtani a közigazgatásban dolgozók számának racionalizációját, a közvállalatok átszervezését és a nyugdíjrendszer alapos reformját. Vannak azonban egyéb „aranytartalék”-aink is.

A Global Financial Integrity amerikai kormányon kívüli szervezet szakértőinek felméréséből az derült ki, hogy a balkáni országok közül Szerbia vezet az országból illegálisan kiszivárgó pénzek tekintetében. Az elmúlt évtizedben évente átlagosan több mint 5 milliárd dollár „távozott” illegálisan az országból, állítják amerikai szakértők. Egy másik „forrás” pedig nálunk is bankmentésre ment el. A múltban a tisztségviselőink büszkén emlegették a hazai bankrendszer stabilitását. A közelmúltban az állam bizonyos bankok és a polgárok betétjeinek megmentésére nem kevesebb, mint 52 milliárd dinárt költött el. Mi másból, mint az adófizető állampolgárok pénzéből. A Belgrádi Gazdasági Bank és a Vajdasági Fejlesztési Bank feltőkésítése, a csődbe ment Agrobank helyébe lépő Nova Agrobanka megalapítása, majd felszámolása mintegy 500 millió eurónkba került. A félmilliárdos tételen kívül vannak még említésre méltó akciók. 100 millió eurót költött az állam 2012-ben arra, hogy megtartsa a sikeres Kommerciális Bank többségi tulajdonát.

Összehasonlításképpen: olyan nagyságrendekről van szó, amivel pótolható lenne a szerbiai költségvetés 2013-ra tervezett hiányának csaknem a fele. A tervezett költségvetési hiány 121,9 milliárd dinár, azaz valamivel több mint egymilliárd euró. Ennek fedezésére az államnak kölcsönt kell felvennie.

Mindezek tanulsága, hogy az államnak rövid időn belül ki kellene vonni magát a bankrendszerből, felügyeleti szervként és a működési előírások megalkotójaként azonban továbbra is kívánatos a jelenléte. Közhely, de továbbra sem cáfolható a megállapítás, miszerint az állam rossz befektető, rossz gazdálkodó és rossz pénzelő is. A politikusok ugyanis továbbra is hajlamosak az ország pénzügyi rendszerét a saját politikai céljaik megvalósításának alárendelni. Ezek a célok viszont nem minden esetben azonosak a szerbiai választópolgárok céljaival.