home 2024. március 29., Auguszta napja
Online előfizetés
Miért kellett évekig várni a rendőrség erősítésére Újvidéken?
Stanyó Tóth Gizella
2014.02.25.
LXIX. évf. 9. szám
Miért kellett évekig várni a rendőrség erősítésére Újvidéken?

A városiak bíznak benne, hogy a legújabb közbiztonsági intézkedés nem csak (választási) kampányfogás

Újvidéken hosszú évek alatt annyi megoldatlan, félig megoldott közbiztonsági gond gyülemlett fel, hogy tartományunk székvárosa Szerbia egyik legveszélyesebb városává lett, ez pedig az utóbbi bő két évtizedben rányomta bélyegét a mindennapi élet szinte valamennyi területére. Egy-egy szélsőséges bűncselekmény kapcsán eddig is volt fokozott rendőrségi ellenőrzés vagy kampányszerű rajtaütés, ez azonban csak rövid ideig fékezte a rendbontásokat, a bűnözést, a szabálysértéseket. Az Újvidéket saját városának tekintő polgárokkal együtt remélni szeretnénk, hogy a legújabb közbiztonsági intézkedés nem csak (választási) kampányfogás. Február 17-e óta ugyanis kétszázzal több rendőr cirkál a város utcáin. A kérdés azonban továbbra is nyitott: Miért kellett évekig várni a rendőrség erősítésére, amikor a polgármesterek legtöbbje sürgette a tarthatatlan közbiztonsági helyzet rendezését?

Az elmúlt héten — két nappal a kisegítő rendőrök megérkezése után — a belvárosból a Darányi-telepre, a Petőfi Sándor Magyar Művelődési Központba, a Társalgóra igyekeztem, amelyen az egy éve elhunyt Kaszás Károlyra, a Társalgó alapítójára emlékeztünk. Útközben sok minden eszembe jutott. Az is, hogy csaknem tíz évvel ezelőtt a telepi autóbusz egyik napról a másikra megváltoztatott irányvonalára elsőként Kaszás elnök reagált a közlekedési vállalatnál. A telepiek azóta is kirekesztésként élik meg a változtatást, mivel megszűnt a Petőfi közelében lévő megálló. A Petőfi Sándor MMK-ba is több fiatal tudna biztonságosan eljutni, szülői kíséret nélkül, ha a városi közlekedés jobb volna. A telepiek egy része el is van zárva a várostól, az újtelepiek és a heréskertiek viszont még nehezebben jutnak el a Petőfi rendezvényeire. Az idősebbek este már csak taxival mehetnek haza. A legtöbben összefognak, hogy elosszák a költségeket, de a szerény nyugdíjukat figyelembe véve ez a megoldás is drága. Ha az illetékesek nem változtatnak sürgősen a helyzeten, a Telepen nagyon megcsappanhat a művelődési élet. Az új megállókat már kijelölték a József Attila utcában, de az utat mindaddig nem tudják kiszélesíteni, amíg a bőröndgyár nem rendezi a telkét, és nem bontja le az építkezést akadályozó házat. Többen indítványozták, hogy hívjanak meg egy közlekedési mérnököt a Társalgóba, akitől megtudhatnák a legújabb fejleményeket.

„Az elköltözésen gondolkodunk”

— Nagyon szeretném, ha a város a biztonságunk érdekében mielőbb cselekedne —válaszolta kérdésemre Monoki Julianna, aki a Telepen, a József Attila Általános Iskola szomszédságában lakik. — Mi, nagyszülők is a szülőkkel együtt aggódunk a gyerekekért. Már nem is merjük őket egyedül iskolába engedni, mert nem tudjuk, hogyan jönnek haza. Esténként elébük megyünk. Előfordult már, hogy a diákokat ismeretlenek támadták meg, elvették a táskájukat, a mobiljukat. Régen ilyenre nem volt példa. Írta az újság is, hogy az iskolákat — amíg tart a tanítás — bezárják. Lehet, hogy a rendőrség erősítése javulást hoz, növeli a biztonságérzetet, de az iskolából épségben kell hazaérni. Eddig is tartózkodott rendőr az iskolában, foganatja azonban nem volt, a kábítószert továbbra is terjesztették.

— Az Újtelep főutcáján, a Jovan Dučić sugárúton lakom — kapcsolódik a beszélgetésbe Uri Ferenc. — Az épületek közös udvarában egy régi, még a háború idején épült óvóhely található, előtte pedig egy kiaszfaltozott terület, melyet régen felvonulások céljából használtak. Ez jelenleg kisfocipálya, és éjjel-nappal játszanak rajta. Éjjel is ki van világítva. Már mindent megpróbáltunk, többször tettünk írásos panaszt is az éjszakai rendbontás miatt, de ez hasztalannak bizonyult. A helyi közösség nem támogatta kérelmünket, hogy legalább éjszaka kíméljék meg az ott lakókat a randalírozástól. A rendőrség sem reagált kellőképpen. Az is nagy gond, hogy nincs nyilvános WC, így hát a fiatalok az épületek sarkában könnyítenek magukon... A bűz sokszor elviselhetetlen. Szörnyű a helyzet, már az elköltözésen gondolkodunk. Ígérték ugyan, hogy több rendőr teljesít majd szolgálatot, de én az Újtelepen nem látok változást. Előfordult már a szomszédban, hogy a lakásba az ablakon át jutottak be fényes nappal, és a szobából elvitték a pénzt, az értéktárgyakat. A lakók a konyhában tartózkodtak, és semmit sem vettek észre mindaddig, amíg be nem mentek a szobába. A tettesek soha sem kerültek kézre.

— Újvidék közbiztonságáról nagyon nehéz beszélni — veszi át a szót Mészáros Ilonka. — Azóta, hogy hétfőn Szerbiából megérkeztek a kisegítő rendőrök, reménykedünk, hogy jobbra fordul a helyzet. Igaz, nem ismerik soknemzetiségű városunk kultúráját, de képzett rendőrökről lévén szó ez remélhetőleg nem lesz gond, és nem fogunk különféle „megjegyzéseket” hallani. Mindenesetre a városra nézve jobb volna, ha több olyan rendőr teljesítene szolgálatot, aki beszéli a környezetnyelvet is. Úgy tudom, hogy ezek a rendőrök őszig maradnak, amikor is Kamenicán (Kamancon) a fiatal, leendő rendőrök befejezik a kiképzést. Ők többnyire vajdaságiak, és jobban „érzik” a város hangulatát. Egy ilyen nagyvárosban, ahol ennyiféle nép van, ez elengedhetetlen volna. Az idősek este ki sem mernek menni az utcára. Színházba, más esti rendezvényre taxi nélkül el sem juthatunk.

— Este ajtót sem nyitok senkinek — fűzi hozzá dr. Csáky S. Piroska. — Ha becsöngetnek, csendben kikukucskálok, és ha nem ismerős, hagyom elmenni. Tömbházban még óvatosabbnak kell lennünk, mert magányosabbak lettek az emberek, a szomszédokra sem számíthatunk. Régen, főleg kisvárosokban, faluhelyen más volt a helyzet, jobban figyeltek egymásra a lakosok. Itt csupán köszönünk egymásnak. Zárkózottan, egyedül élem az életem a lakásom biztonságában, és nem akarom kihívni magam ellen a sorsot.

— A városban már elég régóta panaszkodnak az emberek a közbiztonságra. Jó, hogy erre az újvidéki médiumokon kívül a belgrádiak is felfigyeltek, köztük a B92 televízió — nyomatékosította Mélykúti József. — Újabban az Újtelepen nőtt a bűncselekmények száma, előtte pedig a Telepen voltak gyakoriak a bántalmazások és a betöréses lopások. Az utcán belekötöttek az emberbe, ha magyarul beszélt, és volt, hogy olyanok kötözködtek ok nélkül, akik nem tudták máshogy levezetni az energiájukat. Mindehhez hozzájárultak a legutóbbi háborús évek is, amelyek következményeit sokáig meg fogjuk érezni. Azóta felnőtt egy nemzedék, amely főként a televízió révén sok durvaságot, erőszakot látott. Nem is lehet csodálkozni rajta, hogy vannak fiatalok, akik duhajkodnak, fitogtatják az erejüket, amiből könnyen baj származhat.

— Bizony esténként hacsak lehet, én sem megyek ki egyedül az utcára — teszi hozzá Pakai Erzsébet, aki az Óvárosban, a Grbavicán lakik. — Ha rendezvény van a Petőfiben, az Újvidéki Színházban, a Magyar Szóban vagy a Duna utcában, a VMSZ tanácstermében, akkor ismerősökkel tartok. Mindig úgy próbálom megoldani, hogy ne egyedül menjek haza.

Az önvédelmet is el kell sajátítani, és sokszor a félelmet is tudni kell legyőzni. A Grbavica helyi közösségben, a Royal Gym fitneszteremben az elmúlt hétvégén sikeres elméleti és gyakorlati önvédelmi tanfolyamot tartott Kopasz János önvédelmi oktató, a szerbiai dzsúdzsucuválogatott edzője. Az első ilyen jellegű kurzusnak nagy a visszhangja, ezért hamarosan több városrészben is megszervezik. A tanfolyamok időrendjét a médiumokban hirdetik majd meg.

Csökkent a bűncselekmények száma

— Az utóbbi négy napban Újvidéken csökkent a bűncselekmények, szabálysértések száma — nyilatkozta pénteken (február 21-én) Velimir Kovačević, az újvidéki rendőrség parancsnokhelyettese. Szerinte máris érezhető, hogy az újvidéki állomány kétszáz rendőrrel és tizenhét tiszttel gyarapodott. A Szerbia nyolc nagyobb városából érkezetteket Kamenicán (Kamancon), a rendőrkiképző központban helyezték el, és várhatóan áprilisig maradnak, amikor a tervezett háromszázból száz fiatal leendő rendőr befejezi a kiképzést.

Újvidéken általában napi 40-50 bűncselekményre került sor, a rendőrök érkezése óta átlagosan 35-öt regisztráltak. A leginkább veszélyeztetett városrészekbe: a Limánra, az Újtelepre, az Óvárosba és a Kliszára irányították a rendőröket.

Szombaton, a déli órákban még egy sétát tettem a városban. Éppen akkor értem a Szabadság térre, amikor az Idegenvezetők Egyesülete a Városi Turisztikai Szervezettel karöltve bemutató sétát tartott az érdeklődő városiak és vendégeik számára. Így emlékeznek meg hagyományosan az Idegenvezetők Világnapjáról. Tanulságos volna egy-egy ilyen sétán részt venni. Másfelől népszerűsítő, ismeretterjesztő megmozdulássá is válhatna: sokarcú városunkat megismerve őrizhetjük meg színes évszázados hagyományait. 

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..