— Szerbia — a munkanélküliek és az éhes munkavállalók országa.
— Szerbia — a befektetők álma. Munka van — aki keres, talál.
  
Karai László elmondta, hogy Szabadkán növekedett a munkanélküliek száma, ami különösen tragikus a magánszektorban, ahol 2008 és 2012 között körülbelül 5000 munkahely szűnt meg, elsősorban a kedvezőtlen gazdasági körülmények miatt.
Juhász Bálint ismeretei szerint Vajdaságban összesen 240 külföldi vállalat mintegy 64 ezer munkahelyet biztosított.
— Nagyon sok befektető érkezik Szerbiába, akik képzett munkaerőt keresnek, konkrétan azokat a fiatalokat veszik célba, akik idegen nyelveket beszélnek és diplomával rendelkeznek. Sokan érvényesülnek ezeknél a cégeknél — állapította meg, majd hozzáfűzte, hogy Vajdaság a befektetők bevonzása szempontjából sikeres, de sajnos még nem tart ott, hogy ez a jelenség a lakosok életszínvonalát meghatározza.
  
— Fizetés? Az mi? A számla mindent elvisz.
— Nyereség? Az mi? Az adó mindent elvisz.
  
— Szerbia visszatért a központosított hatalomhoz, amely nem képes normálisan működni. Nagyon sok vidéki vállalatot például Belgrádban kell bejelenteni. Miért kell a szabadkai vállalatoknak Belgrádban adózniuk? Miért nem kerül az a pénz vissza Szabadkára úgy, mint régen? — tette fel a kérdéseket Hajbel Attila.
Újhelyi Lukács erre reagálva elmondta, hogy ezekben a vállalatokban nem kérték ki a szakszervezetek véleményét a magánosítási folyamatokról, és már nincs is  a városban szabadkai székhelyű vállalat.
Karai László a témához hozzáfűzte, hogy a személyi jövedelemadó nyolcvan százaléka a helyi költségvetésben marad.
— Egy régebbi törvény szerint minden jól menő vállalat a harmincadik foglalkoztatott után legalább egy éven keresztül köteles volt alkalmazni egy diplomás fiatalt. Ha most is így járnának el, akkor ez az egy fiatal egyáltalán nem akadályozná a vállalatok eredményességét, s a fiatalok hazai vállalatokba kerülve szerezhetnének tapasztalatot — mondta Újhelyi Lukács.
Hajbel Attila két gyermek édesapja, elmondta, hogy fia, aki diploma előtt áll nemrég Angliába utazott, mert nem tudott Szerbiában munkát találni. Jó István megjegyezte: a szerbiai hatalomnak azon kellene dolgoznia, hogy a hazai fiatalokat az országban tartsa és fejlessze az iparát.
  
— Szakszervezetet!
— Támogatást!
  
Juhász Bálint szerint nemcsak rossz példák vannak, akadnak olyan szakszervezetek is, amelyek kiállnak a munkások érdekeiért, a tartománynak pedig érdeke, hogy erős szakszervezetek legyenek. Hiszen az velük együtt tud hatni a munkaadókra.
— Vannak Szabadkán jó példák, például a Bratstvo esetében a szakszervezet kiállt a munkások érdekeiért, és így megmaradt a mintegy 240 munkásnak az állása, ma is dolgoznak és elég szépen keresnek. Ilyen értelemben jó példa a Fidelinka is, hiszen egy megállapodás értelmében ki tudtak bérelni egy gyárrészleget, s a munkások legnagyobb része megmaradt — emlékeztetett Karai László, majd hozzátette: a munkáltatóknak az a legfontosabb, hogy piacot tudjanak biztosítani. A hazai vállalkozások kisebbek, nem tudnak a piacon érvényesülni, ezért hátrányban vannak, s emiatt nem tudnak olyan mértékű támogatásokhoz jutni, mint a külföldiek.
  
— Munka — pénz, ismeretség révén.
— Vállalkozás — hátszél nélkül nem megy.
  
— Ha lenne elég munkahely, akkor senki nem kínálna pénzt munkahelyért, ezért nyilvánvaló, hogy előfordulnak korrupciós esetek, amikor bizonyos összegért munkahelyet kínálnak — magyarázta Újhelyi Lukács.
Jó István véleménye szerint nagyon sokan pártalapon kapnak munkát, a politikai párton keresztül szerzett munkahelyeken pedig nem a tudás és a szakértelem a fontos.
— Minden, a magyar közösséghez tartozó ember foglalkoztatásának örülünk — mondta Juhász Bálint, és kiemelte: a Magyar Nemzeti Tanács például azon dolgozik, hogy gyarapodjon az egyetemi végzettségű személyek száma, és hogy versenyképesek legyenek a munkaerőpiacon.
Karai László egyetértett azzal a megállapítással, hogy politikai hovatartozástól függetlenül a szakmaiságnak kellene mérvadónak lennie, majd hozzáfűzte: tisztában van azzal, hogy ez manapság nem így működik, de ezt az útirányt kell követni.