Szabó Tibor újvidéki villanyszerelő:
- Sok jót nem várok az új esztendőtől. Tartok tőle, hogy a januárban bevezetésre kerülő új adónem, a PDV, vagyis az ÁFA további drágulást hoz mindannyiunk számára. Tisztában vagyok azzal, hogy ez egy európai norma, hogy legalább egy évtizedet késünk a bevezetésével, de úgy látom, hogy felkészületlenül vág a kormány bele ebbe a reformintézkedésbe. Nagyon sok dologgal kapcsolatban viszont éppen halogatást tapasztalok, nem látom, hogy lenne energia, eltökéltség a reformok folytatására. Mindent összegezve, nem várok sok jót az új esztendőtől, mivel nagyon sok megoldatlan kérdést kell jövőre tisztázni. Mindazokat a kérdéseket, amelyeket eddig halogattunk. Az is kétséges, hogy megmarad-e egyáltalán az államközösség, mert szinte biztos, hogy Montenegró ki fog válni belőle. És akkor a nyugdíjról még nem is beszéltem.
Zvekity Ida zombori takarítónő:
- Jobb életszínvonalat várok. Nagyon sokan keresnek a mai világban nyolc-tízezer dinárt. Ez semmire sem elég. Hatalmasak a létfenntartási költségek, és mire mindent kifizetek, már semmire sem marad a fizetésemből. Fontosnak tartom, hogy jó egészség legyen a családban, hogy senki se betegedjen meg. Bár ez nem elvárás, inkább csak remény. Mást konkrétan nem várok a következő esztendőtől, csak azt, hogy az élet kicsit jobb legyen.
Molnár Ferenc szabadkai tanuló:
- Szeretnék utazni, világot látni. Az idén szinte ki sem mozdultam otthonról, de hát unalmas az év minden napját itt tölteni. Ehhez az kell, hogy az életszínvonal kicsit jobb legyen, meg az, hogy ne kelljen mindenhová vízum. Két évvel ezelőtt meghívtak a rokonok Svédországba. Nem tudtam odautazni, mert a szüleimnek nem volt idejük a vízumért a fővárosba menni, és ott sorban állni érte. Akkor nagyon szomorú voltam, mert már egészen beleéltem magam abba, hogy messzire utazhatok. A csalódást még most is érzem a szívemben. Jó lenne az is, hogy az iskolában sikeres legyek, hogy a szüleimet megörvendeztessem a jegyeimmel. Ezt azért szeretném, mert látom, hogy nagyon sokat dolgoznak és küzdenek értünk, hogy nekünk mindenünk meglegyen.
Árva Rozália topolyai nyugdíjas:
- Kérdezzen tőlem egyszerűbbet! Nem tudom, hogy mi vár ránk! Itt sosem tudni, hogy az emberre mi vár. A politikusok ígérgetnek minden szépet és jót, de én ebből sosem tapasztaltam semmit. A fiatalok elmennek, lassan csak mi öregek maradunk. Ez nyilván azt bizonyítja, hogy a mostani generációk nem érzik itt jól magukat. Az én időmben sem volt könnyű az élet, s ezért néha meg is lepődöm, ha látom, hogy a mostani fiatalok mennyire türelmetlenek. De ha már rákérdezett arra, hogy mi vár ránk a következő esztendőben, akkor hadd mondjam el a saját kívánságomat. Én azt szeretném, ha a nyugdíj nagyobb lenne. Összesen hétezer dinárt kapok. Pár nappal ezelőtt kétezer dinárért vettem fát, s ez nem fog kitartani a tél végéig. Ezért hát én nagyobb nyugdíjat várok. Annyit, hogy a számlákat ki tudjam fizetni, illetve hogy kicsit gondtalanabbul élhessek, ne kelljen minden garast, fillért beosztani. Nincsenek illúzióim, szinte biztos vagyok benne, hogy ez jövőre sem fog bekövetkezni, hogy jövő ilyenkor ugyanígy be kell osztanom szerény járandóságomat.
Kotromán Sándor szabadkai nyugdíjas:
- Nagy változásokra nem számítok. Minden marad a régiben. Csigalassúsággal fogunk előrehaladni, ha ugyan nem hátra. Mert itt bizony ez is elképzelhető. Nekem sok időm van, egyedül élek, így követem a világ dolgait. Újságot olvasok, televíziót nézek. Azt a következtetést vontam le magamban az olvasottakról és hallottakról, hogy Európa válságban van. Az uniós bővítés nem úgy sikerült, ahogyan azt elképzelték, már most látszik, hogy az új tagoknál bizony komoly problémák vannak. Ezt látni Magyarországgal kapcsolatban is. Az európai gazdaság szerintem a válság jeleit mutatja, nem tud adekvát választ adni azokra az égető kérdésekre, amelyek feszítik. Sőt, egyre inkább problematikus a bevándorlás kérdése is. Az idén nagyon sok baj, botrány származott ebből. Gondoljunk csak Hollandiára, erre a liberális országra, ahol a végsőkig kiéleződött a viszony az őslakos hollandok és a bevándorlók között. Mindennek nagyon sok köze van a mi életünkhöz is, hiszen Európa most önmagával van elfoglalva, önmagát emészti, s nincs ideje velünk foglalkozni. Ezt lehetett látni a magyarországi népszavazáson is. A szerbiai politikai színtéren fejlődést vélek felfedezni, szinte biztosra veszem, hogy választások lesznek jövőre. Ez az egyetlen biztos dolog. Kosovo és Montenegró kérdését tovább nem lehet halogatni, a szerb társadalom és politikum 2005-ben választóvonalhoz fog érni, amikor az eddig agyonhallgatott kérdésekre választ kell adni. Biztos vagyok benne, hogy ezek fájó válaszok lesznek, és a társadalom további radikalizálódását gerjesztik.
Krmpotić Erzsébet nagybecskereki háziasszony: az vár ránk, ami eddig. Egy felemás helyzet az élet minden területén. Nagyon sok keserves munka, kevés fizetséggel. Küzdelem a jobb létért, állandó viaskodások az élet minden területén. Nem vagyok sem optimista, sem pesszimista. Nem várok semmi rendkívülit sem pozitív, sem negatív értelemben. Eddig is így volt, miért lenne ezután másképpen?