Mi teszi a virtuózt?

Mi teszi a virtuózt?

A vajdasági származású Balázs-Piri Soma ifjú zongoraművész, a Magyar Televízió Virtuózok című műsorának tavalyi korcsoportgyőztese, valamint zongoratanárnője, Sóti Szobonya Emőke volt január 24-én Szabadkán a VM4K vendége.

A vetítéssel tarkított élménybeszámolójukat hatalmas érdeklődés övezte, majd a rendezvény után a fiatal és közvetlen művész lapunknak is adott interjút.

Balázs-Piri Soma tizennégy éves, jelenleg Szegeden él, de a zongorázást még Horgoson kezdte. Számos versenyről hozta már el az első díjat, tavaly Grazban második helyezést ért el a Nemzetközi Zongoraversenyen, valamint ő volt a Budapesti Nemzetközi Bartók Béla Zongoraverseny Nagydíjasa, majd korcsoportgyőztese lett a magyar közmédia 2018. évi komolyzenei tehetségkutató versenyének.

— Ez az első olyan rendezvény, ahol nem kell zongorázni, hanem csupán beszélni róla. Nem vagyok a szavak embere, de azt elmondhatom, hogy mindig is közel állt hozzám a zene — kezdte az élménybeszámolóját Soma. — Az egész történet az óvodában kezdődött, ahol arra biztatták a szüleimet, hogy írassanak be a zenedébe. Az elején otthon egy kezdetleges szintetizátoron gyakoroltam.


A szerző felvételei a VM4K-ban készültek

Sóti Szobonya Emőke először Magyarkanizsán hallotta játszani Somát, és már akkor felfigyelt rá. Amióta pedig ő a zongoratanárnője, azóta minden fellépésére, versenyére és mesterkurzusára elkíséri.

— Miután átköltöztek Szegedre, akkor lett Soma az én tanítványom. Kezdetben nem volt fényes a helyzet, a szülei ugyanis nem zenészek, és fogalmuk sem volt arról, hogy mit akarok. Egy évig úgy folytak az órák, hogy sem kotta, sem füzet, sem zongora nem volt, csak a gyerek tehetsége meg a nagy zongorázni akarása. Többször úgy jött el órára, hogy elfelejtette elhozni a kottáit, de a darabokat fejből tudta. Mindig nagy élmény volt, mert amikor ott volt ő és a zongora, akkor az teljesen elég volt — emlékezett vissza a tanárnő.

A szegedi zeneiskolában a tanév végén mindig kiválasztják az év diákját. A kitüntetést az kapja, aki a legtöbbet lépett fel, aki a legtöbb díjat hozta, illetve aki a legtöbb versenyen vett részt. Soma ezt a kitüntetést két egymás utáni évben is kiérdemelte. Ez egy nagyon nagy elismerés, kemény munka eredménye. Tehetség, munka, szorgalom és alázat a zene iránt. Soma nem azért zongorázik, hogy saját magát mutassa meg, hanem azért, mert szereti a zenét. Olyan, mintha csak egy eszköz volna, hogy a zeneszerzők üzenetét közvetítse. — Remélem, ez örökké így fog maradni — mondta.

A Virtuózok című tehetségkutató műsorba úgy lehet bejutni, hogy el kell küldeni egy videót. A beérkezett több száz felvétel alapján a legtehetségesebbeket hívják vissza, akiket később meghallgatnak egy zárt körű válogatón. Soma bekerült az első fordulóba, ekkor kezdődött el a virtuózos történet. Nagyon fárasztóak voltak a felvételek, de Soma élvezte a megmérettetést. Az első fordulóban kíséret nélkül zenélt, a másodikban pedig már a világhírű Liszt Ferenc Kamarazenekar kíséretében lépett fel a tizenhárom éves tehetség.

— Ez azért érdekes, mert néhány héttel korábban voltam egy koncerten Szegeden, ahol a Liszt Ferenc Kamarazenekar kíséretében fellépett Miklósa Erika. Akkor feltettem a kérdést magamban, vajon lesz-e valaha alkalmam velük együtt fellépni. Az álmom hamarosan valóra vált.

Az elődöntőket Soma szerényen csinálta végig. Elmondása szerint minden alkalommal meg lett volna elégedve továbbjutás nélkül is, mindegyik fordulót külön sikerként könyvelte el. Viszont mindig boldoggá tette, hogy a következő fordulóban is megmérettetheti magát. Végül egészen a döntőig eljutott, melyre egy összetett darabot választottak, Mendelssohn g-moll zongoraversenyének III. tételét. Talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy Soma lett a győztes. Három héten át napi öt, de néha hat órát is kellett gyakorolnia. A tanárnő szerint ezen a darabon egy tizennyolc-tizenkilenc évesnek is körülbelül fél évet kell dolgoznia, hogy úgy el tudja játszani, ahogyan azt Soma előadta a döntőben. Az előző fellépésekhez képest ezzel a darabbal lehetett igazán megmutatni a fiú fejlődését. 
 


* Hogyan élted meg a tehetségkutató versenyt, illetve annak döntőjét?

— Ez az egész nekem olyan volt, mint egy álomutazás. Magyarország legnagyobb zenekaraival játszhattam. A tehetségkutatóban körülbelül másfél havonta került sor a felvételekre. Amikor bejutottam a döntőbe, és megtudtam, hogy egy komoly zenekari darabot kell majd eljátszanom, akkor kezdtem el a legtöbbet gyakorolni, életemben eddig talán nem is készültem annyit, mint abban az időszakban. Nehéz munka volt, de megérte. Amikor kiderült, hogy melyik darabot kell játszanom a döntőben, akkor az nagyon megtetszett, de hazafelé a kocsiban meghallgattam, és akkor egy kicsit elbizonytalanodtam. Ekkor kezdtem el napi öt órákat dolgozni, és ez nagyon megérte. Fárasztó volt, de emlékezetes marad számomra az az időszak. Szép volt. 

* A műsor után mi történt veled? Fogalmazhatunk úgy, hogy kitárult számodra a lehetőségek ajtaja?

— Gyökeresen megváltozott az életem. Egy évvel ezelőtt nem is gondoltam volna, hogy egyszer lehetőségem lesz kimenni New Yorkba, nem pedig még koncertezni is ott. Ekkor ismerkedtem meg Plácido Domingóval, a világhírű spanyol operaénekessel, ez is egy nagy élmény volt. Vele arról is beszélgettem, hogy lesz majd egy közös fellépésünk Szegeden, a most épülő sportcsarnok augusztusi átadóján. Továbbá felléphettem a Müpában is, ami számomra szintén egy érdekes történet, hiszen sokszor kérdeztem anyut a kocsiban ülve, hogy szerinte mikor léphetek fel ott, mikor lesz rá lehetőségem. Hála Istennek, ez az álmom is beteljesült, eddig már kétszer is. 

* Egyéb nagyobb koncert, amely még eszedbe jut a sok közül?

— Budapesten az egyik első olyan koncert, amelyet a Virtuózok fellépőivel együtt tartottunk a Papp László Sportarénában. Ott előadtunk egy négyzongorás darabot, majd egy nagyzenekarral is játszhattam. Ez is egy emlékezetes koncert, óriási élmény volt több ezer néző előtt zongorázni. A legtöbb fellépésemre Magyarországon került sor, de azóta például Ausztriában és Olaszországban is jártam különféle versenyeken. 

* Mik a további terveid?

— Most vagyok nyolcadikos. Szegeden járok majd gimnáziumba, és továbbra is tanulok zongorázni Emőke nénivel. Mindenképp zenei pályában gondolkodom, hiszen kár lenne abbahagyni, ha viszont éppen úgy alakulna, hogy más irányba sodor az élet, akkor az eddigiek is már egy szép élményt adtak, ezzel is teljesen meg lennék elégedve. A zenei pályán azonban még mindig vannak álmaim, melyeket szeretnék megvalósítani. 

* Ha ezen a pályán maradsz, akkor továbbra is a komolyzenét részesíted előnyben?

— Többfajta zenei stílust is szeretek, de számomra otthonosabb a klasszikus zene. Amikor elkezdtem ezt a műfajt hallgatni, játszani, egyszerűen megfogott, és azóta is híve vagyok.

Balázs-Piri Soma a tervek szerint legközelebb a nyáron, június 27-én lép fel Szabadkán, a felújított zsinagóga épületében, Miklósa Erikával. Ezt a bemutatkozást már nagyon várja az ifjú zongoraművész, aki egy közös darabot is előad majd a neves művésznővel.

 

A Virtuózok egy egyedülálló komolyzenei tehetségkutató műsor, melynek készítői azokat a fiatalokat kutatják fel, akik kiválóan játszanak a klasszikus zenei hangszerek valamelyikén. A tehetségkutatóban szereplő zenészeket nem a műsor „hozza létre”, csupán felfedezi őket. A Virtuózok Produkció a döntő után sem engedi el a fiatal zenészek kezét, erős szakmai hátteret, maximális figyelmet, a művészi pályához szükséges megmérettetéseket és fellépési lehetőségeket nyújt számukra.
Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Interjú rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Facebook

Támogatóink