Az elöntött bánsági falvakból felemás hírek érkeznek. Amit biztosan tudunk, az az, hogy a kár hatalmas, s eddig az ígéreteken kívül nagyon kevés segély érkezett az érintettekhez. Hogyan tovább, mire van szükségünk a szerencsétlenül jártaknak? Mi maradt az árvíz után? A héten az elöntött Párdányban erre kerestük a választ.
Marija Dragojlov:
- 1996-ban költöztem a faluba. A délszláv háborúk miatt kellett elhagynunk Boszniát. Az árvíz nem okozott nagy kárt, legalábbis nem tartok tőle, hogy összedől a házam. Szerencsére, amikor építettük, ügyeltünk arra, hogy jó minőségű anyagot használjunk. Némi bosszúság ért azonban minket is, a földszintről mindent az emeletre kellett vinnem, mert a víz behatolt a házba, és egészen az asztalig emelkedett a szintje. A falak benedvesedtek és dohosak is. Villany még van, de a vizünk ihatatlan, legalábbis a fertőzés elkerülése miatt nem ajánlatos fogyasztani. Idős vagyok és fáradt, minden porcikám fáj, nem tudom, hogy meddig bírja még az egészségem.
NN:
- A nevemet nem adom meg. Minek? Úgysem fogja leírni, amit mondok. Itt annyi újságíró volt az elmúlt hetekben, mint azelőtt soha. És mind hazudott. Egyik sem azt írta, amit mondtunk. A televízió is hazudott. Elmondtuk szépen, hogy nem törődnek velünk, erre kivágták az adásból. Úgy állították össze, hogy az nekik megfeleljen. A lényeget kihagyták. Szívjon bele a levegőbe! Érzi, ugye, a dögszagot? Az egészségügyi felügyelet kijött, körbe nézett, s elment. Azok sem mondtak semmit. Csak azt, hogy ne itassuk az állatokat a vízzel. Hát mivel itassam őket? Nem kapok semmit. Szomjan nem maradhatnak. Takarmányt sem kaptunk, fogalmam sincs, miből fogom őket etetni. Azt mondanom sem kell, hogy a víz mindent elvitt. Itt régi házak vannak, van, amelyik háromszáz éves (ez nem felel meg a valóságnak - a szerk.), nem csoda, hogy összeomlanak. Nem tudok semmit sem mondani. A víz mindent elvitt, itt emberi élet egy ideig biztosan nem lesz.
Slavka Baltic:
- A házat elöntötte a víz. Csecsemőm van, nem tudom hova tenni. Tegnap a konyhában beszakadt a mennyezet, a házban életveszélyes tartózkodni. A fürdőszobát lehetetlen használni, szerencsére telefon és áram egyelőre van. Az állatokat sikerült kimenteni, de nem tudom őket hova elhelyezni, mert a pajta teljesen átnedvesedett, félő, hogy össze fog omlani. A házban a padló mindenütt tönkrement, ki kell cserélni. Az egész ház nedves, nyirkos, hideg van, a kisgyermeknek nem jó ez a levegő, félek, hogy megbetegszik. Most azonban dolgozunk, hogy az egyik szobát úgy-ahogy lakhatóvá tegyük, s a csecsemőt itt helyezzük el. Eddig egyszer kaptunk tízezer dinár segélyt, ami semmire sem elég, de jól jön. Most minden segítség jól jön. Gyakorlatilag mindenre szükségünk van. A kicsinek pelenkára, babatápra, jó lenne, ha kapnánk építőanyagot is, hogy helyrehozzuk a házat. Sajnos, arra nem volt pénzünk, hogy a házat biztosítsuk, így teljesen az állam segítségére vagyunk utalva. Remélem, tudnak és fognak is rajtunk segíteni. Egyedül képtelenek vagyunk talpra állni, abba bele sem merek gondolni, hogy mekkora lehet a baj. A víz mindenben és mindenütt kárt okozott, nekünk sosem lesz annyi jövedelmünk, hogy mindezt önerőből helyrehozzuk.
Sike János:
- A vert falú házam teljesen lakhatatlanná vált. A kislányom Becskereken egyetemista, de most elküldtük Belgrádba, ott könnyebb átvészelni ezt a sorscsapást. Úgy gondolom, hogy az illetékesek nem fordítottak kellő figyelmet az előrejelzésekre, megkésve cselekedtek, amikor már késő volt. Sajnos, az itt élőkön ez már nem segít. A konkrét támogatás minden formája jól jön, mert mint látja, itt bizony nagy a kár. Még szerencse, hogy a téglából épült házam erős, bírja a terhelést. Az állatoknak viszont miden bizonnyal új pajtát kell építeni, csak azt nem tudom, mikor és miből.
Snežana Stanovic:
- Még mindig víz alatt van a házam. Kénytelen vagyok ott aludni, mert öreg vagyok már, nincs hova mennem. Csak abban reménykedem, hogy idővel visszahúzódik a víz. Mindenem tönkrement, a ruháim is, alig tudok valamit felvenni. Az állataimat biztonságba tudtam helyezni, az egyik ismerősöm befogadta őket, amíg az ár nem húzódik vissza. Nem tudom, miből fogom őket etetni, ahogyan azt sem, hogy az épületet miből javítom meg. Ha összeomlik, s benne leszek, akkor az Isten akarta, nincs mit tenni, elfogadom.
Ljiljana Rakian:
- Az árvíz előtt újítottam fel a házamat 10 000 euróból. Minden pénzem ráment. Most kezdhetem az egészet újból. Hogy miből, azt nem tudom. Én már átéltem egy sorscsapást, 1991-ben Eszékről kellett elmenekülnöm. Hogy most miből tudom mindezt a kárt helyrehozni, nem tudom. Az a baj, hogy eddig mindenki csak ígérgetett nekünk, de konkrét segélyt alig láttunk. Az itt élők pedig szegények, emígy is nehezen éltek meg, a mostani katasztrófa után szinte teljesen ellehetetlenült az életük. De nincs mit tenni, az élet megy tovább, majd csak lesz valahogy.
Slavica Ðekic:
- Boszniából menekültünk ide. Három gyermekem van, kettő középiskolás, egy még elemibe jár. A víz hirtelen mindent elöntött. Harmincezer dinárt fektettünk be a férjemmel a veteményeskertbe, a víz most elmosta. Az összes tartalékunk ebben volt, nem tudom, hogy most mihez kezdünk. Segélyként kaptam ezt a pár csizmát. Mindkettő jobbos. Ez most a legkisebb bajunk. Arról semmi elképzelésem sincs, hogy most hogyan legyen tovább. Félek és aggódom.
Dušan Petrov:
- Kijött ide pár hete az egyik televízió. Elmondtam nekik, hogy mi történt. Erre ők összevágták, amit mondtam, és teljesen más lett belőle, mint amit eredetileg akartam, hogy a világ megtudjon. Ezért én nem hiszek az újságíróknak. Nekem szerencsém volt, a házamat nem érte a víz, viszont a szántóim tönkrementek. Az idén biztosan nem fogunk aratni. Hogy ezt a kárt ki fogja nekünk megtéríteni, nem tudom. Csak abban reménykedem, hogy nem felejtenek el minket. De itt, a faluban egyre többen gondolják úgy, hogy a segélyeket meglopják, s olyanok kezébe kerülnek, akiknek nincs is szükségünk rájuk. Majd elválik. Itt minden jó szándék elkel most. Fogalmam sincs, hogy mi lesz ezekkel az emberekkel, akiknek nem volt olyan szerencséjük, mint nekem. A víz jövőre is visszajöhet, a télre meg gondolni sem merek...