A kimutatások szerint Szerbiában az adófegyelem régiónként változik, a polgárok az ország északi felében a legfegyelmezettebbek. A Vajdaságban élő magyar kisebbség pedig az állam egyik leghűségesebb adófizetője. Úgyhogy az anyanyelvű tájékoztatáshoz való jog — amelyet egyébként a szerbiai alkotmány garantál — nem az állam ajándéka, az megilleti a magyarságot. Ennek a jognak a csorbítása pedig alkotmányellenes.
Az új médiatörvény — némely vélemény szerint — csökkenti a kisebbségi nyelveken való tájékoztatás lehetőségét, az új szabályozás ugyanis előírja az önkormányzati alapítású médiaintézmények kötelező magánosítását. (A nemzeti tanácsok által alapított, illetve a társalapított médiumokat nem privatizálják, megmarad a korábbi, normatív alapú támogatás.) A Szabadkai Rádióban pillanatnyilag öt — szerb, horvát, magyar, német és bunyevác — nyelven sugároznak műsorokat. A múlt héten elfogadott médiatörvény értelmében az új tulajdonosnak az elkövetkező öt évben meg kell tartania a jelenlegi műsorsávot, és ez alatt az idő alatt senkit sem bocsáthat el. Az intézmény zavartalan működéséhez legalább havi 4 millió dinár szükséges. A leendő tulajdonos emellett nyilván hasznot is szeretne termelni. Az összeg egy részét pályázatokból teremtik elő, a nagyobbik felét pedig a médiapiacon kell megkeresniük. Hogy ez Szerbiában, a jelenlegi gazdasági helyzetben mennyire lehetséges, vitatható.
Németh Ernő, a Szabadkai Rádió magyar szerkesztőségének vezetője borúlátó az intézmény jövőjét illetően. Szerinte a rádiónak annak ellenére sincs jövője, hogy az egyik leghallgatottabb elektronikus médium az észak-bácskai körzetben.
— A magánosítás utáni időszak nagyon bizonytalan, hiszen senki sem tudja, mi fog történni. Ebben az országban mindent ki lehet játszani, vagyis amit a törvény garantál, semmire sem biztosíték. Az sem szerepel a törvényben, hogy a munkatársaknak olyan bért kell fizetni, amilyenért itt maradnak, és dolgozni fognak — mondja Németh Ernő, majd hozzáteszi, hogy a csaknem ötvenesztendős rádió a magánosítással voltaképpen megszűnne létezni. Az egyetlen kiút, ha a vajdasági magyar érdekképviselet anyaországi támogatással megpróbál segíteni, valamiféle alternatívát találni.
— 2013 januárjában a Magyar Nemzeti Tanács hozott egy határozatot, melynek értelmében átveszi a Szabadkai Rádió alapítói jogát, azaz társalapítója lesz az intézménynek. Ezután egy évig nem történt semmi. Az Alkotmánybíróság idei döntése értelmében a továbbiakban a nemzeti tanácsok nem vehetnek át alapítói jogot. Mi ott vagyunk, ahol a part szakad. Ha az illetékesek idejében reagáltak volna, akkor most sokkal előnyösebb helyzetben volnánk — fogalmazott Németh.
Kókai Péter, a Magyar Nemzeti Tanács megbízott tájékoztatási tanácsosa már nem ennyire borúlátó a Szabadkai Rádióval kapcsolatban. Az önkormányzati alapítású médiumok magánosítása hat-hét éve folyamatosan napirenden van. Kókai szerint a törvény az új tulajdonos irányába olyan kötelezettségeket fogalmaz meg, amelyek lehetővé tehetik a médiaintézmények jelenlegi működésének folytatását.
— Úgy hiszem, hogy ez volt a legtöbb, amit a törvénnyel kapcsolatban el tudtunk érni. Az ugyanis, amit a parlament a napokban elfogadott, hosszú évek óta húzódó csatározás eredménye — emelte ki Kókai, majd hozzátette, számára is érthetetlen, hogy a mindenkori szerb kormány miért akarja magánosítani az önkormányzati médiumokat, hiszen Európa-szerte vannak olyan regionális, városi stb. médiavállalatok, amelyeket nem privatizáltak.
