Okkal mondhatják most, hogy igencsak megkésve reagálok az újév táján lejátszott barátságos labdarúgó-mérkőzésre, Szerbia és a spanyolországi baszk tartomány válogatottja között. Védekezhetnénk azzal, hogy el akartam hallgatni a szégyenteljes 4:0-s vereséget vagy azt, hogy nem szerettem volna választási poénokat szerezni az ellenfelek számára. Pedig ha jobban belegondolunk, politikai szempontból sem volt mindennapi ez a labdarúgó-mérkőzés. Sőt feltűnő, hogy a választási kampányban handabandázó politikusaink sem figyeltek föl erre. Vagy nem is akartak. A szerb labdarúgó-válogatott ugyanis azzal a baszk tartománnyal mérkőzött, amely függetlenségre törekszik és el akar szakadni Spanyolországtól, terroristatámadások és robbantások kíséretében. Lehet, hogy semmi értelme és alapja sincs, de én most - egy kissé rejtett rosszmájúsággal - párhuzamot vonnék Kosovo és a spanyolországi baszk tartomány között. Illetve nem is kell vonni a párhuzamot, mert már létezik: mindkét tartomány szakadár módon ki akar válni az anyaországból, és független akar lenni. Erről pedig nekünk megvan a határozott Kosovo-véleményünk. Sőt a nyomaték kedvéért már azzal is megfenyegettük a világot, hogy aki lepaktál Kosovóval, és elismeri - azzal megszakítjuk a diplomáciai kapcsolatokat. Mi viszont himnusz kíséretében és nemzeti címerrel, szóba álltunk a szakadár baszk tartománnyal, sőt le is feküdtünk nekik 4:0 erejéig.
Nem tudom, következetes politikusaink hogyan reagálnának, ha mondjuk Horvátország barátságos mérkőzést játszana Kosovo labdarúgó-válogatottjával? Örülnénk-e esetleg egy kosovói győzelemnek, vagy azonnal hazahívnánk zágrábi nagykövetünket? Ezt bizony még nagy jóakarattal sem nevezhetnénk kettős mércének, mert - ez már nem is mérce. Vagy mi köze van a sporthoz, a tárgyilagos és következetes politikához annak, hogy felsőbb állami szervek parancsára a kikindai kézilabdázó nők nem állnak ki a kosovói, đakovicai, vlaznimi női kézilabdacsapat ellen, valamilyen európai kupaversenyben? Bizonyos esetekben mi is azt valljuk hivatalosan, hogy a sportot és a politikát külön kell választani. Közben bort iszunk, és vizet prédikálunk. Még az sem zavarja államvezetésünk következetes politikáját, hogy a kosovói kézilabdacsapat elleni mérkőzés lejátszásának megtagadása miatt a kikindai csapatot két évre kitiltják az európai nemzetközi versenyekből.
Hogy a kosovói szerbek ezt hogyan fogják meghálálni, arra talán abból is következtetnénk, hogy a Kosovska Mitrovica-iak feljelentésére letartóztatták a Vojvodina labdarúgóklub igazgatóját, mert állítólag nem számolt el a kosovói szerb klubbal, amikor egyik játékosukat eladta egy moszkvai labdarúgócsapatnak. És az ősi családi tűzhely meg a nemzet bölcsője feledve? Dehogy. Csak a megfelelő helyzetekben kell emlegetni, és könnyezve hivatkozni rá.