A pedagógusoknak szervezett Szabadkai Nyári Akadémián számos érdekes előadás hangzott el. Dr. Bokor Tamás, a budapesti Corvinus Egyetem tanára a Z generáció szlenghasználatához adott gyorstalpalót. A Gagyi a Z generációs szleng, vagy van benne rizz? címet viselő értekezésből megtudhattuk, hogyan válnak az élő nyelv részévé a rövidítések, jövevényszavak és egyéb kifejezések, valamint ez a jelenség milyen hatással van magára a nyelvre. De mielőtt belemélyednénk a témába, határozzuk meg, kik tartoznak a Z generációhoz. A szakértők azt mondják, ez nagyjából a tizenöt—huszonkilenc éves korosztály.  

— Az ortológusok szerint a nyelv őrzendő, ápolandó és művelendő dolog, amire nevelni kell a népet, rászoktatni őket egy helyes sztenderd nyelvhasználatra — kezdte előadását dr. Bokor Tamás. — A neológ irány szerint pedig tudomásul kell venni, hogy a nyelv egy élő organizmus, alakítja saját magát, a nyelvhasználók természetes módon nyúlnak bele, és az a helyes nyelvi formula, amit a többség helyesnek érez, és használ. Nem megy máshogy, csak ha mi magunk is, a mi generációnk is belehelyezkedik ebbe a nyelvhasználatba, megpróbálja megérteni, ne adj’ isten, tanul is valamit tőlük. Minden jelenségnek van egy időszaka, mely a lét és a nemlét határán egyensúlyoz, aztán van, ami ebből kirostálódik, és van, ami megmarad. A megmaradó nyilván egy ideig bántja a fülünket, aztán megszokjuk. Meggyökeresednek a diák-, sport-, kártyás-, köz-, társalgási nyelvben, és az irodalmiban is fel-felbukkanhatnak. A csoportnyelvek afféle titkos nyelvek, melyek sajátos szavakat alkotnak azért, hogy a be nem avatottak ne érthessék meg, de tulajdonképpen minden csoportnyelvnek ez a szándéka. Nem kell csak a fiatalok nyelvére gondolni, hiszen mindegyik csoportnyelv, rétegnyelv hasonló funkcióval bír, mint például az orvosi vagy a hivatali. A nyelv nagyon szeret játszani, groteszkesítünk, szarkazmust használunk, ironizálunk, és sokszor ez hatványozottan van jelen a diákzsargonban. Ha megnézzük az idegen eredetű szavakat, és most kifejezetten olyanokról beszélek, amelyek nem simultak még bele a természetes magyar nyelvbe, mint, mondjuk, a címben szereplő gagyi, azt mondjuk, otthonosan érzi magát a magyarban, a hétköznapi életben használjuk, nem nagyon gondolkodik senki a jelentésén, ismerjük. Ha azt mondom, YOLO, már nem mindenki érti. Vannak olyan jövevényszavaink, melyek a környező nyelvekből jönnek, például a kajál, piál, dumál, csórni, csaj. Nem nagyon tűnik fel, hogy ezek lovári cigány eredetű szavak, amiket összeszedtünk, és beépültek a nyelvbe. Természetesen ahol most vagyunk, az egy másik nyelvfejlődési állapot, százhúsz évvel ezelőtt ez nagyon erősen rétegnyelv volt. Ma elsősorban az angol eredetű jövevényszavakkal kell megküzdenünk, van esély rá, hogy néhány év múlva ugyanannyira észrevétlenül simulnak be az angol szavak, mint ahogy ezek teszik manapság. Felmerül a kérdés, mi az oka annak, hogy egyre gyorsuló tempóban épülnek be szavak a nyelvbe. Az a helyzet ezekkel a jövevényszavakkal, hogy először a rétegnyelvekben jelennek meg, egy-egy csoport kezdi el használni — hogy ez társadalmi, anyagi helyzetet, foglalkozási réteget tükröz-e, az változó. Például, ha azt mondjuk, valaki cinkes dolgot művel, vagy veszi a lapot, az kifejezetten a kártyajátékokból jött át, a bedobom a törölközőt sportnyelvi fordulat, ha elkap a gépszíj, az gépészeti szaknyelv. Szócsaládok jöttek létre, a köszönésre egész sereg kifejezés van: szia, szasz, szevasz, csá, szióka. Ezek mind egy tőről fakadnak, annak eltorzult változatai. Kinek van meg az, hogy a szervusz mit jelent eredetileg? A szolgád vagyok, alászolgája. Előfordul, hogy éppen az archaizáló jelentésárnyalattal próbálja, mondjuk, egy tizenhat éves groteszkké tenni a nyelvhasználatot. A Z generációs kultúrának nagyon meghatározó része a külföldi zene és a dalszövegkincs.

Rövidítések és új szavak

— A nyelv szeret rövidíteni, tömöríteni, ezeknek az egyezményes rétegtudásoknak van egy időbeli szavatosságuk. Például a side eye azt jelenti, valami botrányos dolog zajlik mellettünk, és megvetően oldalra nézünk. Csakhogy ezt nem elég csinálni, a Z generációs szlengben ahelyett, hogy megvetően oldalra pillantanának, ez elhangzik mint kifejezés, és úgy kell venni, hogy az illető lefitymálóan oldalra nézett. Mit csinál, aki flexel? Felvág, olyanra is, amire nem kéne. Rizz — az ógörög khariszma szóból ered, a karizmatikus kisugárzás, csábító, rámenős megfelelője. A SWAG eredetileg azt jelentette, lopott, aztán átment abba a jelentésárnyalatába, hogy felvágós, vagány, menőzés. Rossz nyelvek később azt kezdték terjeszteni, hogy a SWAG a secretly we are gay (titokban melegek vagyunk) rövidítése, ez volt az ellenkultúra válasza. A YOLO (you only live once — csak egyszer élünk) a latinoknál már megvolt a római korban, ott úgy mondták, carpe diem, tehát a YOLO ennek a kulturális továbbvitele. Az olimpia világbajnok tornászára, Simone Bilesra azt mondják, ő a kecske, vagyis a GOAT angolul. De mitől kecske? A greatest of all time (minden idők legjobbja) angol kifejezésnek a kezdőbetűit összeolvasva azt kapom, GOAT, ami pedig angolul kecske. Vannak egyszerűek is, mint a dm (direct message — direkt üzenet), imho (in my humble opinion — szerény véleményem szerint), gtg (got to go — mennem kell), tbh (to be honest — hogy őszinte legyek) stb. Ezek inkább a fórumnyelvezetben használt rövidítések. Én most szeretném megmutatni ezeknek a rövidítéseknek a gazdagságát, de ez nem azt jelenti, hogy minden esetben én magam is használnám, vagy egyetértenék vele, de elismerem az erényeit. Mi, emberek mindig a lehető legkevesebb erőfeszítést igyekszünk tenni, ezért van a nyelvi rövidítési tendencia is. Csak akkor dúsítjuk pluszszavakkal a nyelvünket, ha időt akarunk nyerni a gondolkodáshoz, ha arra nincs szükségünk, mindent a legegyszerűbben fejezünk ki. Az új szavakat egyrészt átvesszük más nyelvekből, másrészt létezik olyan, hogy jelentést módosítunk. Ilyen a király szavunk, ez a legmélyebben meggyökeresedett, ezt mindenki érti, eredetileg az uralkodót jelentette, aztán valami nagyon jó dolgot. Annyira belesimult a nyelvbe, hogy szinte észrevétlenül bele is ragadt. A húgy azt jelentette, csillag az égen, ezért mondták régen vidéken, hogy aki húgyos szemű, annak csillog a szeme. Egy ponton ez a kifejezés átment a vizelet szinonimájába, és teljes negatív módosuláson esett át. A tök, mint a tök jó, a tökéletes szó levágásából jött. Ahhoz, hogy ezek megmaradjanak, két kérdésre kell válaszolni: egyrészt arra, miként tud szervesen illeszkedni a nyelvbe, másrészt mennyire funkcionális, mennyire sok helyzetben hasznosítható?

Adódik az a kérdés is, kell-e attól félnünk, hogy a sok szleng és rövidítés lebutítja majd a nyelvet.

— Természetes, hogy a nyelveknek, így a magyarnak is megvannak a változási tendenciái. Számomra nagy kérdés, mit tekintünk sztenderd magyar nyelvnek. A XX. század közepi köznyelvet? Vagy a XIX. század végit? Vagy a Pázmány Péter korabelit? Vagy menjünk vissza az ómagyar nyelvig? Egymáshoz képest ezek mindig mutattak egy bizonyos értelemben vett nyelvromlást, egyszerűsödést. Valószínűleg a későbbiekben is ez lesz a tendencia, egyre több lesz a jövevényszó, hajlamosabbak leszünk rövidíteni. Igen, változni fog a nyelv a továbbiakban is, de nem kellene azt állítani, hogy ez mindenképpen romláshoz vezetne. A nyelv spontán fejlődése elvégzi a megújulást, a nyelvápolásra viszont szükség van, csak abban nem vagyok biztos, hogy ezt központilag, rendeletekkel, törvényekkel vagy az oktatási rendszer szisztematikus erőltetésével kell megtenni.