A flow-élmény az elme működésének egy olyan állapota, amikor az ember teljesen elmerül abban, amit éppen csinál, amitől energiával töltődik fel, abban teljesen részt vesz, átadja magát a folyamatnak, és ebben örömét leli. Ezt, vagyis a pozitív filozófia fogalmát először Csíkszentmihályi Mihály pszichológus fogalmazta meg.
Csíkszentmihályi Mihály 1975-ben számos interjút készített a jelenséggel kapcsolatban. Többek között elhivatott festőkkel folytatott beszélgetései alatt hasított belé a felismerés, hogy milyen rendkívüli mértékben képesek ezek az emberek ignorálni az éhséget, a kényelmetlenséget és a fáradtságot, amíg a képeiken dolgoznak. A művészek kétségkívül élvezetesnek találták az alkotást, és amikor a festés szubjektív élményéről beszéltek, úgy fogalmaztak, hogy „olyan volt, mintha lebegtem volna”, vagy „mintha valami áramlat sodort volna magával”. Innen a flow, vagyis az áramlat elnevezés.
Pszichológiai értelemben a flow egy konkrét cselekvésben való elmerülést jelent. Akkor tapasztalható, amikor egy tevékenységet nem egyszerű megvalósítani, kihívás számunkra (de nem haladja meg a képességeinket), mégis szabad akaratunkból csináljuk, pusztán az élmény kedvéért, mert egyszerűen szeretünk vele foglalkozni.
Csíkszentmihályi szerint az, hogy hogyan alakul valakinek a sorsa, sok tényezőtől függ: a génektől, a kultúrától és a saját élményeitől. Kulcsfontosságú azonban, hogy mit kezdünk a lehetőségeinkkel, és hogyan használjuk ki őket. A leglényegesebb az életben azt megtalálni, ami örömet szerez, és amiben kiteljesedhetünk: legyen ez akár a sport, akár a művészet vagy a tudomány, illetve bármi más. A lényeg, hogy ezáltal jól érezzük magunkat, és előbbre vigyük a társadalmat, az emberiséget.
A flow során az ember képes csak egy dologra figyelni, és megfelelően terelni saját érzelmeit a legjobb teljesítmény vagy tanulás érdekében. A flow-élmény egyik legbiztosabb jele, hogy spontán, kitörő örömöt érzünk, miközben egy feladatot megoldunk, de úgy is le szokták írni, mint egy egyszerű, mély koncentrációt, amikor csak a feladatra összpontosítunk. Ilyenkor szinte teljesen megfeledkezünk önmagunkról, gondjainkról és a külvilágról. Az éppen végzett tevékenység örömet szerez és kihívás számunkra, többé válunk általa, fejlesztjük készségeinket és gyarapítjuk tudásunkat, illetve a tevékenységet pusztán önmagáért végezzük.
A flow-élmény előfeltétele a képességeinkkel összhangban lévő, egyértelmű cél, melynek elérése közben minden figyelmünkkel összpontosítunk, megszűnik az öntudatosság tudatos észlelése, az időérzékelésünk eltorzul, kontrollt érzünk a szituáció felett. Persze nem szükséges mindegyik jellemzőnek teljesülnie.
A flow akkor áll be, amikor testünk, intellektusunk, érzelmeink és szellemünk természetes módon összehangolódik, és egy bizonyos tudatállapot övezetében tart bennünket. Amikor ilyen, meditációhoz közeli tudatállapotban dolgozunk, nagyobb az energiánk, a koncentráló- és a hatóképességünk, mint amikor megszokott módon dolgozunk valamin. Abban is segít, hogy örömet találjunk a legtöbb rutintevékenységben, például az ismétlődő gyakorlásban vagy készségeink fejlesztésében.
Több keleti vallás által is tanított „egységérzés”, azaz az univerzummal való eggyé válás érzése is roppant közeli rokona a Csíkszentmihályi által flow-ként leírt állapotnak. Akkor tapasztalható, amikor testünk, intellektusunk, érzelmeink és szellemünk természetes módon összehangolódik, és egy bizonyos tudatállapot övezetében tart bennünket. A flow azonban nem tudatos cselekvés, hanem inkább olyan tudatállapot, amelyet hagyunk, hogy megtörténjen. Bizonyos személyiségjegyű emberek könnyebben és gyakrabban átélhetik az élményt, mint mások. Ezek a személyiségjegyek a kíváncsiság, a kitartás, az önzetlenség, és fontos, hogy a személy szeresse a különböző aktivitásokat pusztán saját magukért végezni. Ilyen érzéseket előidéző tevékenység lehet az éneklés, a tánc, a vallási szertartáson való részvétel, a sportolás, a könyvolvasás, a beszélgetés a szerelmünkkel, a tudós számára egy kísérlet stb. Megtapasztalható ezenkívül vezetés vagy élvezetes munkavégzés közben is. Ezzel szemben nagyon ritkán fordul elő, hogy flow-élményről számolnának be passzív szabadidős tevékenységekkel kapcsolatban — ez egy újabb érv a tévé előtti bambulás és lustálkodás ellen. Az emberek nemre, életkorra, kulturális és társadalmi hovatartozásra való tekintet nélkül hasonló módon élik át.
Hogyan tapasztaljuk meg?
Ha meg szeretnénk tapasztalni, a következőkre érdemes figyelni:
Ahhoz, hogy létünk minden pillanatát áramlatélménnyé változtathassuk, nem elegendő azt megtanulni, hogyan kontrolláljuk percről percre a tudatunkat. Szükség van egy olyan átfogó célrendszerre, amely által mindennapi életünk eseményei értelmet nyernek. Ha valaki rendezőelv nélkül lép egyik áramlattevékenységből a másikba, élete végén nehéz lesz úgy visszatekintenie, hogy értelmet találjon abban, ami történt. Az utolsó feladat, melyet az áramlatelmélet a tökéletes élményekre vágyók elé állít, az az, hogy harmóniára leljünk mindabban, amit csinálunk, hogy egész életünket alakítsuk át egyetlen áramlattevékenységgé, melynek céljai egységesek és állandóak.