Mert hazudtok
DÉVAVÁRI D. Zoltán
2004.11.10.
LIX. évf. 45. szám
Mert hazudtok

A bűnös kezek által szétvert csúrogi emléktábla (Szabó Attila felvétele)A Köztársasági Belügyminisztérium újvidéki belügyi titkársága a következő közleményt adta ki:,,Tegnap Csúrogon, azon a helyen, ahol 1944-ben kivégezték Magyarország fasiszta hadserege félkatonai alakulatainak tagjait és...

A bűnös kezek által szétvert csúrogi emléktábla (Szabó Attila felvétele)

A Köztársasági Belügyminisztérium újvidéki belügyi titkársága a következő közleményt adta ki:
,,Tegnap Csúrogon, azon a helyen, ahol 1944-ben kivégezték Magyarország fasiszta hadserege félkatonai alakulatainak tagjait és segítőit, összejövetelt tartottak, anélkül, hogy azt a belügyi szerveknek bejelentették volna. Az összejövetel rendbontás nélkül zajlott le, mintegy ötven személy vett részt rajta, akik felállítottak két fakeresztet, és magyar feliratú koszorút helyeztek el. Katolikus pap vallási szertartást tartott' - áll a Bejelentetlen nyilvános összejövetel Csúrogon címmel kiadott közleményben.
(Újsághír)
1944. október nyolcadikán apai nagyapám, Dévavári Dattler István ezt mondta nagyanyámnak: "Jolán, én nem csináltam semmit, nem megyünk mi innét sehova, maradunk." És apai nagyapám maradt. Azon az október tizenegyedikei napon is, akárcsak éveken át előtte, elment roggyant műhelyébe - a nemrégiben lebontott étterem pincéjébe. Nagyapám géplakatos volt, évtizedeken át kontárként tartotta el a családját, s nevelte édesapámat. Egyszerű szegény ember volt, nyilvánvalóan a Piave menti csaták következményeként veszítette el a haját. Azon a reggelen senki sem gondolta, hogy nem jön többé haza - a lepukkant házba, oda a Franje Kuhaæról elnevezett mostani utcába. És nem jött haza a nagyapám, pedig várták. Soha többé nem jött haza.
Nemsokára orosz katonák érkeztek, s ők foglalták el édesapám ágyát. Nem volt apelláta.
Nagyanyám 1986-os haláláig egyetlenegyszer sem beszélt ezekről a dolgokról, s mikor kicsi voltam, úgy tudtam, hogy a nagyapám egyszerűen eltűnt. Nem értettem, hogy valaki hogyan tűnhet csak úgy el. Emlékszem, halottak napja volt - az Úr 1984. esztendejében jártunk, s a Bajai úti temetőbe virágot vittünk a nyugovóknak. Ott láttam akkor egy öreg koldust, fehér haja és hosszú, nagyon hosszú szakálla volt neki. Akkor azt hittem, ő a nagyapám.
Anyai nagyapám, Laci bácsi asztalos volt. A Sípos úrnak dolgozott. Sánta volt az öreg - így is született, s mikor eljött a vészkorszak, azon az 1944-es véres őszön a nagyapám a padláson rejtegette keresztapámat, Leó bácsit. Akinek az volt az egyetlen bűne, hogy "er ist ein Donauschwab", s ezért akkor golyó járt volna neki. Nem tudom, meddig volt ez így. A Bécsben megnyugvást találó Leó bácsi és a nagyapám erről sosem mesélt kiskoromban, csak a híres akasztásokról, akkor 1941-ben, meg arról, hogy "ma mi, holnap ti". Gyermekfejjel nem tudtam mindezt hova tenni, nem értettem a hazugságot, a rendszer velejéig rohadtságát. Hogy a temetők csendjét detektívek ocsmány bakancsának csattogása zavarta meg évtizedeken át, s fogalmam sem volt, hogy oda, a szeméttelepre miért visz virágot sírva, félve, suttogva, szinte lopózkodva Joli néni, a nagyanyám. És azt sem tudtam, hogy ekkor miért sír az én apám. Persze, semmit sem tudtam mindezekről a dolgokról, ahogyan a későbbiekről sem. A rendszer gonoszságáról, hazugságáról. Évtizedekig hazudtak és megaláztak embereket büntetlenül, s anyai nagyapám - a Laci bácsi kíméletlenül gyűlölte a kommunistákat. A kommonisták - ahogyan ő mondta -, ,,ők az okozói mindennek, ennek a nyomornak, ennek a kilátástalanságnak, ennek az ocsmány hazugságnak". Aztán, azon a szép napon, mikor a többiek, ő is beadta az ipart, mert a pulai beszéd után már nem volt más választása. Emigrálni akart Új-Zélandra az anyai nagyapám, de ezt sosem tette meg. Ő maradt. Életben maradt.
Azon az ezerkilencszáznegyvennégyes őszön patakokban folyt a vér. S az akkori gyilkosok még most is itt vannak, az újakkal, akik tíz évvel ezelőtt tették ugyanazt, amit jól megtanultak elődeiktől, a tanítómestereiktől. A mai napig fasisztát kiáltanak - szinte nem múlik el nap, hogy ezt ne tennék, holott ezen a környéken fasisztát legfeljebb az olasz követben láthattak, ha erre járt volna. De az nem járt erre. Más dolga volt. A bűnösök, a gyilkosok és a gonosz emberek pontosan tudják, hogy miről beszélek. Még mindig hazudnak. S azt hiszik, hogy a hazugságukkal elleplezhetik a saját bűneiket. A rendszer bűneit, az egyén bűneit. Mert ők is bűnösök, akárcsak az Enola Gaynek parancsot adók ott Washingtonban, amikor megszületett a döntés: atomot nekik! Bűnösök. Mert áldozat és áldozat között nincs különbség.
Már a régi görögök is tudták, hogy a halottat el kell temetni. Mert a lelke csak így nyugszik meg. Hatvan éve várunk arra, hogy eltemethessük a nagyapámat. Hatvan éve, hogy azon a napon a nagyapámat a Matkoviæ téglagyárban agyonlőtték, mint egy utolsó veszett kutyát. A nagyapámat. És a mai napig kitartóan várok arra, hogy egy napon eltemethessem. Mert ez a különbség közte és a gyilkosa között. Azt az övéik eltemethették, a bosszú elmaradt, mert ugye ,,enyém a bosszú és a végítélet". Ettől még a nagyapám lelke a mai napig bolyongásra van ítélve, mint annak az ötvenezernek, akik akkor, 1944-ben ,,eltűntek." Mint Auschwitzban. Ugye, elpárologtak a kéményben? Nyilvánvalóan így tanították volna a nácik, mert valahogyan igazolni kell a hiányt. A saját náci ocsmányságukat, hitványságukat, gazemberségüket. Mert azok a temetetlen halottak sem leltek a mai napig megnyugvásra. Hatmillió ember. Ez a náci mérleg. Kétszázmillió halott, ez a kommunista mérleg. Igaz, az előbbi, ,,csak" tizenkét esztendeig ontotta a halált, az utóbbi meg majdnem nyolcvan évig. Volt idő túlszárnyalni.
Erről az iskolában nem tanultunk. Sosem, egy sort sem, s édesapám is csak néha-néha, nagy titokban mondott nagyapámról pár mondatot. S a rendszer rohadtságára jellemző, hogy aki egyáltalán szólni mert ezekről a dolgokról, az egy téli éjszakán hirtelen eltűnt. Mint az a bácsika Szabadkán, ott a Petőfi utcában, aki dacolva a kommunistákkal, minden évben az ablakába állította a karácsonyfát. Aztán egyszer csak már nem állt ott a karácsonyfa... Talán el kellett volna menniük, akkor talán még ma is élne a nagyapám, talán akkor a többi sem történt volna meg. A nagy tisztogatás, a balkáni koncentrációs tábor - a jugoszláv Gulág...
Cinkosok közt bűnös, aki néma. Azon az ezerkilencszáznegyvennégyes és negyvenötös évben Csúrog magyar férfilakosságát majdnem teljesen kiirtották a falu sintértelepén, s aki megmaradt, azt a jareki haláltáborba vitték. Ugyanez történt a szomszédos Zsablyán és Mozsoron élő magyarokkal. A halálosztagok házról házra járva szedték össze a magyarokat, a községházán verték, kínozták őket, s aki ezt túlélte, nyilvánosan kivégezték. Előzőleg kidoboltatták a helyi kisbíróval, mikor lesz a kivégzés. A gyilkosok szerették a sintértelepeket. Micsoda idilli kép: kutyák vagytok, tetves, rohadt fasiszták vagytok a porontyaitokkal együtt! Mint Valkóvárnál, mint Srebrenicánál...
Egy nagy különbség azért van. Mi a saját gonosztevőinket, valódi és képzelt háborús bűnöseinket az elsők között akasztottuk fel, lőttük fejbe, húztuk karóba. Ti, még a mai napig is hazudtok. A világnak, magatoknak. És ez azért nagy különbség. Mert cinkosok közt bűnös, aki néma. Az Enola Gay legénysége, Drezda napalmmal való elpusztításának kiötlői, az ukrajnai éhínség kitervelői, Auschwitz és Birkenau hóhérai, nincs köztetek az égvilágon semmi különbség.
Még ha hazudtok is - a mai napig is egyfolytában hazudtok, mert mást sem tudtok -, akkor sincs. Még ha ti fasisztáztok is, kiknek fogalmuk sincs a szó értelméről, ti, akik megjártátok a széles skáláját a kommunizmustól a nemzetiszocializmusig vezető útnak - oda és vissza.
Hazudtok. Még most, hatvan év után is hazudtok, mert féltek, és tudjátok az igazságot. Mert tudjátok, hogy a nagyapámat akkor is el fogom temetni, ha még évtizedeken át hazudtok és hazudtok, kitalált történeteitekkel, ócska meséitekkel.
Akit porig aláztak, a porig kell hozzá lehajolni. Ezt ti sosem fogjátok megtanulni, nem is akarjátok, nem is tudjátok megtanulni. Mert kommunisták voltatok, most meg nácik lettetek. Igen, nácik vagytok.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Körkép rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!
E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..