A kiadvány a vajdasági magyar közösség vívódásairól, küzdelmeiről szól az író, az újságíró vagy éppen — ahogyan a szerző magát nevezni szokta — a botcsinálta politikus szemszögéből. Témái az anyanyelv, a megmaradás, az értelmiségiek szerepvállalása, a közösség iránt vállalt kötelezettség köré fűződnek, miközben megismerhetjük azokat a művészeket, alkotókat vagy inkább barátokat, akik Dudás Károly mellett az általa bejárt út részesei voltak. A szövegek mintegy negyed évszázadot ölelnek át, a ’90-es évektől a 2010-es évek közepéig.

A szerző a könyvbemutatón elmondta, ez a tizenegyedik kötete, mely elsősorban a címe miatt most a legkedvesebb számára.

— Azért választottam ki éppen ezeket az írásokat, mert úgy érzem, nemcsak az én szívemhez állnak közel, hanem a közösségemhez is, ami sokkal fontosabb. Igaz, jó részük megjelent már a korábbi, kétkötetes, Nem éltünk Gyöngyszigeten című gyűjteményes összeállításban, de abban más műfajú írások is találhatóak. A Magyar utak viszont vezércikkeket vagy vezércikkszerű írásokat tartalmaz, és így ez a válogatás sokkal erősebb, ütősebb. Annál is inkább, mert úgy érzem, mostanában az írott sajtóból kihalt ez a műfaj. Tudom, hogy nem a vezércikk adja el az újságot, de úgy gondolom, meghatározza egy-egy lapnak az arculatát.

A könyv írásai beszédes című fejezetekben sorakoznak, mint A hányattatás évei, Szülőföld, Közel és távol, Halottaink, Maradékemberek, Tavaszodik a Délvidéken. 

— Lehet, hogy aki elolvassa, ósdinak találja ezeket az írásokat, hiszen a többségük a miloševići korszakban, az őrület idején született, amikor nemcsak életveszélyben voltunk, hanem a legalattomosabb módon akartak minket beolvasztani. Éppen ezért próbáltam, próbáltuk a kollégáimmal, harcostársaimmal nyitogatni a közösség, az olvasóink szemét. Botcsinálta politikus is vagyok, de elsősorban írónak, újságírónak tartom magam, aki odaáll a közösség ügyei, harcai mellé, és próbálja előremozdítani azokat. Egy-egy írás talán bátorítást adott a lét peremére sodródott embereknek. Én is azt gondolom, hogy ilyen vezércikkekre ma már nincs szükség, hiszen most már nem kell olyan eszeveszetten harcolni a diktatúra ellen és a közösség megmaradásáért, mint azokban az időkben — hangsúlyozta Dudás Károly. Összegzésként megállapította, jó lenne, ha nemcsak kifelé, hanem befelé vezető utak is volnának, és minden egyes írás, könyv hozzájárulna azok létrehozásához.  

Az esten közreműködött a Duhaj Zenekar: Nyers Bakó Ramóna (ének), Brezovszki Balázs (bőgő), Kovács Kristóf (brácsa) és Brezovszki Gergő (hegedű).