Mint ismeretes, a 600 000 lakosú Crna Gora 484 718 szavazati joggal rendelkező polgára adhatta le voksát május 21-én. A tét a függetlenség volt. Másnap délelőtt 10 óra 25-kor a választási bizottság közzétette a hivatalos eredményt: a választópolgárok 55,4%-a a függetlenségre szavazott. Ezzel létrejött a világ 9. legkisebb állama, amely már az ENSZ-be is kérte felvételét. Az új ország megszületése több kérdést is felvet. Egyrészt ismét középpontba helyezi az Európai Unió nyugat-balkáni szerepvállalását; másrészt növeli a térség országainak számát, amelyek közül több is fenntarthatatlannak bizonyult gazdaságilag az elmúlt években; harmadrészt felerősíti a vitát Kosovo jövőjével kapcsolatban; negyedrészt Szerbia politikai-gazdasági folyamataival kapcsolatban is új szempontokat vet fel. Montenegró kiválásával a turizmus terén is új helyzet alakult ki, hiszen ezután (az idei nyarat nem számítva) jobbik esetben csak útlevéllel tudnak Szerbia polgárai az Adriai-tengerre utazni, rosszabb esetben, pedig vízummal.
Ennek tudatában kérdeztük olvasóinkat: ,,Melyik tengeren nyaral?'
KOVÁCS Dániel palicsi egyetemi hallgató:
- Sajnos, az égszínkék tengerről az idén csak álmodozni tudok, nagyon úgy tűnik, hogy ebben az évben sem jutok le oda. Egyes vélemények szerint inkább ne menjünk Montenegróba, mivel ott eddig sem igen szerették a Szerbiából érkező turistákat, ezután pedig még akkora népszerűségnek sem örvendünk. Véleményem szerint a politikai helyzet stabil, félelemre nincs semmi ok. Szívem szerint lubickolnék akár a montenegrói tenger kék vízében is, süttetném a hasam a tűző napon, de a tanulmányi évem nem egészen úgy sikerült, ahogy szerettem volna. Néhány vizsgám, amit terveim szerint le kellett volna tennem, nem sikerült, így a nyarat a könyvek, jegyzetek, füzetek felett kell eltöltenem. Egy kicsit lazábban fogtam fel az egyetemet, s ez most megbosszulta magát. Na, de sebaj, majd néha megmártózom a Palics hűs vizében, sétálok nagyokat a tóparton, eljárogatok néhány szórakozóhelyre, s így is gyorsan elmúlik majd a nyár...
PÉK Szilvia szabadkai háztartásbeli:
- Az utóbbi négy évben minden nyáron sikerült eljutnunk a tengerre, igaz, nem a külföldi egzotikus nyaralóhelyekre utaztunk, hanem Montenegróba, az Adriára. Elsősorban azért választjuk mindig azt, mert belefér a családi költségvetésünkbe. Két gyermekünk van, ezért mindig ügyelünk arra is, hogy a kiszemelt nyaralóhelyen ne legyen nagy nyüzsgés, és az elhelyezés alkalmas legyen egy családnak is. Fontos szempont az is, hogy mindig utazási irodán keresztül megyünk vakációzni, elsősorban azért, mert rossz tapasztalatokat szereztünk, amikor a két gyerekkel saját szervezésben utaztunk. Montenegró ugyan most külön állam lett, de ez nem hiszem, hogy befolyásolni fog bennünket a jövőben. Tudomásom szerint még nem kell útlevél, elég a személyazonossági igazolvány is. Sokat várok az idei nyaralástól, szeretnék feltöltődni.
KISS Annamária nagykikindai munkanélküli:
- Nosztalgiával gondolok a régi szép időkre, amikor még egyáltalán nem számított luxusnak minden évben nyaralni és telelni járni. Emlékszem, először a szüleimmel, majd a barátokkal, barátnőkkel jártuk be az Adriát, voltunk Horvátországban, a szlovén tengerparton, sőt még a tenger túlsó partján, Olaszországban is jártunk. Legemlékezetesebb nyaralásom azonban Tunéziához köt, mivel ott ismertem meg későbbi férjemet, akivel házasságkötésünk után úgyszólván bejártuk fél Európát és egész Észak-Afrikát. Sajnálom, s őszintén megmondom, néha bizony lelkiismeret-furdalásom is van amiatt, hogy mi, mai szülők nem tudjuk minden évben megadni a gyerekeinknek a nyaralás örömeit. Tudom, nem nekem kellene ezen morfondíroznom, de azok, akik miatt ide jutottunk, minden bizonnyal nem tűnődnek sokat ezen a kérdésen. Ők évente akár többször is eljárnak valamelyik luxusnyaralóba, legtöbben a sajátjukba, s élvezik a nyár, a tenger, a napsütés, a gondtalanság jóleső érzését. Mi pedig itthon maradunk, s minderről csak ábrándozhatunk, illetve kuporgathatjuk kevéske pénzünket, azzal a reménnyel, hogy valami csoda folytán a következő évben talán számunkra is elérhetővé válik majd a tenger.
HEVESI Margit nagybecskereki háziasszony:
- Évről évre eljárunk nyaralni a családdal és a barátokkal, s nem lesz ez az idén sem másként. Nem mondom, hogy a nyaralásra szánt pénzt nem tudnánk fontosabbra költeni, de úgy érezzük, hogy az egész éven át tartó fárasztó munka után, kijár nekünk is tíz-tizenkét nap pihenés. Férjem nehéz fizikai munkát végez, én a háztartást vezetem, gyerekeket nevelek, így muszáj valahol erőt gyűjtenünk, fel kell töltődnünk az újabb feladatok elvégzéséhez, amire a nyaralás kiváló lehetőségeket nyújt. Már alig várom, hogy a bolgár tenger hűs vízében lubickolhassak, sétálhassak nagyokat a belvárosban, s megfeledkezzek arról a sok problémáról, amivel mindennapi életünk folyamán találkozunk. Mindenkinek szüksége van néhány nap önfeledt kikapcsolódásra, de sajnos mindezt nagyon sokan nem engedhetik meg maguknak. Nyugat-Európában a vállalatok gondot viselnek arra, hogy alkalmazottaik nyaranta kipihenhessék magukat, nálunk pedig senki sem törődik a munkásosztállyal. De országunkban nemcsak a munkásosztály van hátrányos helyzetben, hanem a nyugdíjasoktól kezdve az egyetemistákig szinte mindenki, a politikusok csak saját érvényesülésükkel vannak elfoglalva, hogy az egyszerű ember eljut-e kikapcsolódni, őket cseppet sem érdekli.