Sok esetben furcsa ellentmondásokra is felfigyelhetünk. Amikor arról beszélnek, hogy a megkötött és politikai sikerként bemutatott szabadkereskedelmi megállapodások nyomán megnyílnak majd bizonyos nagy piacok előttünk, például a marhahús kivitelére, akkor nem hangsúlyozzák a tényt, hogy egyelőre több marhahúst importálunk, mint amennyit kiviszünk. A málna, szilva, egyéb korábbi fontos exportcikkeink is egyre nehezebben termelhetőek meg a klímaváltozás miatt. A helyzet valójában rendkívül bonyolult, a szakemberek sem tudnak láthatóan igazán jó tanácsokat adni. A kukorica, napraforgó és más hagyományos szántóföldi kultúrák is már jóformán csak veszteséggel termelhetőek. A világpiacon mindeközben jelentős áringadozások voltak tapasztalhatóak az utóbbi években. Mindez lehetetlenné teszi a tervezést, hiszen nem tudni, mi menyibe fog kerülni például jövőre, miközben a vetéstervet már most jó lenne megalkotni. Kalászosokból például a gyenge eredmények ellenére a hazai szükségleteknél még mindig jócskán többet termelünk, de jövedelemre szert tenni már egyáltalán nem könnyű. Arról nem is beszélve, hogy a talaj termőképességének megőrzését is szem előtt kellene tartani. Az állami szervek arra hivatkoznak a málna, a búza és más termények esetében, hogy nincs törvényes eszköze annak, hogy megszabják a felvásárlási árakat. A szántóföldi kultúrák közül országunkban a kenyérgabona és a kukorica foglalja el a legnagyobb területeket. Kukoricát mintegy 950 000 hektáron termesztenek, búzát pedig valamivel több mint 630 000 hektáron. Az országos szükségletek még gyenge terméseredmények esetén is kielégíthetőek, jut kivitelre is.

Az újratermelési anyagok megdrágultak, miközben a terményárak stagnálnak, alkalmanként esnek is. A szakemberek arra figyelmeztetnek, hogy a földjeink humusztartalma drasztikusan csökken. Nem is olyan régen, az ezredfordulón még 5 százalék körüli volt a vajdasági átlag. Ma ez 2 százalék közelére esett vissza. Régiónként, parcellánként persze nagy eltérések vannak, de a tendencia felismerhető. A szántóföldi növénytermesztéssel foglalkozók esetében az egymást váltó négy fő növény továbbra is a szalmás gabona, a kukorica, a napraforgó és az olajrepce, esetenként a szója és a cukorrépa. A néhány hektáros kisgazdaságok nehezen tudnak versenyezni a 10 000 vagy több 10 000 hektáros nagygazdaságok termelésével, viszont talán rugalmasabban tudják kezelni az előállt helyzetet.

Sok vita van a szerkezetváltás szükségességéről, de arról is sokat beszélnek, hogy kell-e szántani, illetve hogyan kellene a földeket művelni. Az átállást a klímaváltozás tükrében már nem lehet kikerülni. Különféle zöldségfélék, bogyósgyümölcsűek, füge, kivi, de már bizonyos citrusfélék, prémium minőségű gabonák is gazdaságosan termeszthetőek lennének, de az időjárás még mindig meghatározó tényező. Sokan már apokaliptikus forgatókönyveket vázolnak fel, hiszen az utóbbi hetek időjárása is mutatja, az éghajlatváltozás valóban tetten érhető. Korábban nem látott növénybetegségekkel, rovarokkal, károkozókkal szembesülhetünk. Vegyszeres védelem nélkül kevés kultúra termeszthető sikeresen. Nem szabad szem elől téveszteni, hogy a mezőgazdaság nem csupán egy a sok ágazat közül, hanem a jövőnk, akár a puszta létünk is függhet tőle.

A közelmúlt tapasztalatai azt jelzik, hogy a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás nélkül nem csupán veszteséget lehet termelni, de jelentős károkat is lehet okozni környezetünkben, aminek közösségünk jövőjére is hatása lehet.