A nyugdíj esetében a nettó összegből kivonják azt a 25 000 dinárt, amelyet nem érint a csökkentés, a különbséget beszorozzák 0,22-vel, és így megkapják a levonandó összeget. Az állami szektorban a 25 000 dinárnál többet keresők 10 százalékkal kevesebbet vihetnek haza. A jelenlegi terv szerint a 100 000 dinárnál nagyobb fizetést 15-16 százalékkal csökkentik majd, noha van egy olyan terv is, amely szerint a nagyobb bérből többet, azaz 20-25 százalékot kellene levonni. Olvasóink vajon mit szólnak a megszorító intézkedésekhez? — tettük fel a kérdést.

Rajda Ernő palicsi szakképzett szerszámkészítő:

— Egy általános iskolai biológiai tananyag jutott eszembe, mely az élővilág rendszerbeli, azaz faj, nem, család, rend, osztály és törzs szerinti felosztását taglalja. Ebben a rendszerben keresem az állam helyét. Az államot emberek hozták létre, úgy tűnik azonban, hogy a mai társadalomban vannak olyanok, akik az államból élnek. Úgy hallottam, hogy a megszorító intézkedések azért kellenek, hogy jusson pénz nagyberuházásokra, ez tehát azt sugallja, hogy a pénz megvan, csak az elosztás módján kell változtatni. Az is eszembe jutott, hogy esetleg most jön el a gyökérrágás ideje, melyet annak idején az egyik vezér emlegetett. Kérdés, hogy az állam kitől vesz el pénzt, és azt kinek adja. A gyökérrágás valószínűleg nem azokat érinti majd, akiknek a 100 000 dináros fizetéséből levonnak valamennyit, hanem inkább azokat, akiknek azt a kicsi jövedelmét is megnyirbálják. Noha magáncégnél dolgozom, jövedelmem egy bizonyos százaléka az állami nyugdíjpénztárba kerül. Felmerül a kérdés: jogos-e az állam részéről a nyugdíj csökkentése, ha figyelembe vesszük, hogy a nyugdíjemelést is ő hagyja jóvá? Mennyire méltatlankodhat a levonás miatt az a nyugdíjas, aki évtizedeken át becsületesen befizette a nyugdíjjárulékot? Ezek az emberek annak idején a pénzük egy részét átadták az államnak, hogy gazdálkodjon vele, profitot termeljen, melyet majd az állampolgárok nyugdíjaskorukban visszakapnak, hogy abból éljenek meg. És most ebből is levonnak valamennyit, holott nagyon sok ember rendkívül alacsony életszínvonalon él.

Domonkos Gábor csantavéri termelő:

— Engem ez nem nagyon érint, mivel termelő vagyok, és még mindig nem tudjuk, hogy a mi jövedelmünket hogyan is számolják majd el, vagy a levonás csak a fizetést és a nyugdíjat érinti. Ha szeretnénk elérni valamit, akkor valahonnan el kell vennünk, de ezt a pénzt máshova feltétlenül be kell fektetnünk. Ha tehát a 25 000 dinár feletti összegből levonnak valamennyit, de ezt nem fektetik be, nem kamatoztatják, akkor az nem sokat ér. Hiszen csak akkor léphetünk előre, ha a pénzt befektetjük. Gyárakat, új munkahelyeket kell nyitni, mert különben nem tudjuk, miből lesz termelés. Nem tudom, az intézkedésekkel előrébb lépünk-e. Meglátjuk, hogy az így megtakarított pénz hova kerül, hogyan fektetik be.

Rekić Damir csantavéri boltvezető:

— Nem sok értelme van a megszorításnak, mivel ezáltal az állam adóból származó bevétele csökken, a boltokban ugyanis kisebb lesz a forgalom. Ezekkel az intézkedésekkel rövid távon néhány gond biztosan megoldódik, de gyökeres változás aligha érhető el. Vásárlóink nagy százaléka nyugdíjas, és a forgalmunk minden bizonnyal megsínyli a nyugdíjcsökkentést. Meggyőződésem, hogy az intézkedések hosszú távon nem nyújtanak megoldást.

Lőrincz Gábor hajdújárási földműves:

— Nem tartom helyesnek ezeket a megszorításokat, mert a hiányzó pénzt a költségvetésből is előteremthették volna. Például a reprezentációs költségeken lehetne takarékoskodni, ezekkel foltozhatnák be a lyukakat, így pedig nem kellene a polgárok jövedelmét csökkenteni. A rendelkezés magában foglalja azt is, hogy öt százalékkal csökkentik a foglalkoztatottak számát. Abban biztos vagyok, hogy a közvállalatokban nem az irodai alkalmazottaknak mondanak fel, hanem a munkásoknak. Az utóbbi tíz évben rengetegen kerültek be az irodákba, ott kellene megszorító intézkedéseket foganatosítani.