Vízkereszt (epifánia) után lassan visszatérünk a hétköznapokba. Január 6-án már véget is ért az ünnepek sorozata: a legtöbben ilyenkor szedik le a karácsonyfáról a díszeket, és teszik el őket decemberig. Véget ért a szaloncukros, fahéjillatú, mézédes karácsonyi varázslat, és visszacsöppentünk a januári szürkeségbe. Vízkeresztkor csak kevesen foglalkoznak az ünneppel, pedig jeles napról van szó. Hivatalos megnevezése: Urunk megjelenése, utalván arra, hogy a Betlehemben született kisded, bár Isten, mégis emberi alakban jelenik meg a földön, és Istennek kijáró hódolattal tisztelik. Háromkirályok ünnepének is nevezik ezt a napot, mert a napkeleti bölcsek látogatásáról is ekkor emlékezünk meg. A bölcsek hódolatában felismerhetjük az Egyház küldetését, azt a célt, amely emberi életünk legfontosabb eleme kellene hogy legyen. A háromkirályok ugyanis elindultak a testet öltött Istenhez, hogy hódolhassanak neki, és ajándékokat vigyenek a színe elé. Isten jelekkel vezette őket ezen az úton, és a hétköznapokban az embereknek is jeleket küld. A napkeleti bölcseknek kell példaképként állniuk előttünk, hiszen ők vállalták a viszontagságos, hosszú utat a kisded Jézus szülőházáig. Mi is kereshetjük Istent a hétköznapjainkban, ajándékként pedig nem aranyat, tömjént és mirhát, hanem a hitünket adhatjuk át neki.

A II. vatikáni zsinaton döntöttek: a római katolikus egyház január 6-án a háromkirályok látogatását ünnepli vízszenteléssel egybekötve, Jézus megkeresztelkedésének ünnepe viszont a rákövetkező első vasárnapra esik (ez a dátum az idén január 8-a volt). Ezzel megkezdődött az idei évközi idő, hiszen Jézus is megkeresztelkedése után látott hozzá nyilvános működéséhez. Ilyenkor kezdődik a házszentelési időszak is.

Hogy miért nem számít nagyobb ünnepnek Jézus megkeresztelkedése, miért nem kap nagyobb hangsúlyt, arra nehéz választ találni: az Egyház tanítása szerint minden vasárnapot egyformán és nagyon meg kellene ünnepelni, viszont a templomok többségében még ilyenkor is csak néhány hívő vesz részt a szentmisén. A „szabályok” szerint minden tizenhat éven felüli keresztény embernek vasárnaponként kötelezően részt kellene vennie a szentmisén, dolgozni pedig tilos — hogy ez most, a XXI. században mennyire megvalósítható, azt jól mutatják az egyre üresedő templomok. Egyszersmind ez lehet a válasz arra a kérdésre is, hogy miért nem fordítunk nagyobb hangsúlyt Jézus nyilvános működésének megkezdésére, a keresztség szentségének felvételére...

Elmúlt a karácsonyi nagy ünneplés, viszont megkezdődött a farsangi szezon. Hogy a ragyogó díszlet mögött észrevesszük-e a ránk váró Jézust, csak rajtunk áll...