Első hallásra arra gondoltam: már megint egy új mesterséges intelligencia, mi ebben az a nagy valami? Dunát lehet velük rekeszteni, mégis mi különbözteti meg a Manust a hagyományos MI-ktől? A jelenlegi modellek, mint a ChatGPT, a Gemini vagy a Grok, emberi utasításokra reagálnak. A Manus viszont képes önállóan dönteni, és végrehajtani összetett feladatokat. Ha például egy felhasználó megkéri, hogy találjon egy lakást, nemcsak keresgélni kezd az ingatlanhirdetések között, hanem elemezni is fogja a bűnözési statisztikákat, az időjárási viszonyokat, a piaci trendeket, és ezek alapján személyre szabott ajánlásokat ad. A Manus egyfajta vezetőként működik, mely alügynököket irányít, lehetővé téve az összetett, többlépcsős munkafolyamatok hatékony kezelését. Ráadásul aszinkron módon dolgozik — futtat egy műveletet, és eközben a program többi része is fut, anélkül, hogy az eredményre várna, nem igényel folyamatos emberi beavatkozást, egyszerűen értesít, amikor az eredmény elkészült.

A Manus megjelenése egyértelmű üzenet a világ számára, hogy Kína nem csupán követi az amerikai MI-fejlesztéseket, hanem bizonyos területeken már meg is előzheti őket. Ez sokak szerint Kína mesterséges intelligenciájának Szputnyik-pillanata.

Ez pedig okkal veti fel a kérdést, hogy a Szilícium-völgy fenyegetve érzi-e magát. Az amerikai techóriások eddig abban a hitben éltek, hogy az MI fejlődése fokozatos lesz, ők pedig diktálni fogják a tempót. A Manus viszont ezzel a teljesen autonóm rendszerével alapjaiban változtathatja meg az erőviszonyokat. Hiszen nemcsak elméleti újdonság, hanem számos gyakorlati területen is hasznos lehet. A toborzás során képes önállóan elemezni az önéletrajzokat, figyelemmel kísérni a munkaerőpiaci trendeket, illetve optimális választási javaslatokat adni. A szoftverfejlesztésben pedig önállóan hozhat létre weboldalakat, gyűjthet információkat a közösségi médiából, és akár a technikai problémákat is kezelheti emberi beavatkozás nélkül. Mindez azonban jelentős etikai és szabályozási kérdéseket is felvet. Ha egy teljesen autonóm MI-ügynök hibázik, kié a felelősség? Mi történik, ha egy ilyen rendszer emberek munkáját váltja ki tömegesen? A kormányok egyelőre nem álltak elő megfelelő jogi keretekkel az ilyen technológiák szabályozására.

Fontos különbséget tenni a Manus és az AGI (általános mesterséges intelligencia) között. Amíg az AGI elméletben képes lenne bármilyen feladatot elvégezni, melyet egy ember is, addig a Manus egy specifikusan tervezett rendszer, mely meghatározott feladatokra optimalizált. Ez nagy előny a jelenlegi ipari és szolgáltatási környezetekben, hiszen a specializált robotok megbízhatóbbak és hatékonyabbak lehetnek a gyakorlatban, mint az egyelőre csak elméleti síkon létező AGI. Bár az AGI-kutatás rendkívül izgalmas, és sok lehetőséget rejt, a létező alkalmazásokban jelenleg még mindig a célorientált MI-modellek állnak az élen, mint a Manus. Ezek a rendszerek gyorsabban bevezethetők a hétköznapi életbe, és már most nagy hatással vannak az iparra, az egészségügyre és a logisztikára.
A Manus világosan mutatja, hogy az autonóm MI-rendszerek nem a távoli jövő részei, hanem már most alakítják a mindennapjainkat. A fejlődés üteme pedig exponenciálisan gyorsul, és a kérdés az, hogy milyen hatással lesz mindez a társadalomra és a gazdaságra. Amit ma még újdonságnak tartunk, holnapra már mindennapos technológiává válhat.