1849. október 6-án a magyar szabadságharc és forradalom leverése után Felix zu Schwarzenberg miniszterelnök utasítására, illetve Ferenc József osztrák császár jóváhagyásával tizenhárom magyar honvédtisztet (tizenkét tábornokot és egy ezredest) végeztek ki Aradon.
„A kegyelem jó dolog, de előbb egy kicsit akasztunk. Nem szabad visszariadnunk egy vérfürdőtől.” Ezekkel a szavakkal biztatta az osztrák miniszterelnök az ifjú Ferenc Józsefet 1849 folyamán. A magyar Golgotaként is ismert esemény emlékére minden évben megemlékezéseket tartanak Kárpát-medence-szerte. A 175 éve történt esemény kapcsán október 4-én Tudod-e, hogy miért haltak meg azok a nagy hős leventék? címmel rendeztek rendhagyó irodalomórát az újvidéki Petőfi Sándor Magyar Művelődési Központban. A Pósa Lajos versének sorait viselő eseményt Hajvert Ákos versmondó tartotta meg az újvidéki közönség számára.
A főként gyerekeknek készült, irodalompedagógiai elemekkel gazdagított történelem-, illetve nemzetiirodalom-óra célja a kulturális és történelmi emlékezet felhevítése és memorizálása volt. A történelmi háttér vázlatán kívül kitért — 1848 márciusi eseményei mellett — a szabadságharc és forradalom teljes folyamatára, valamint a társadalompolitikai helyzetre Magyarországon a forradalom idején. Mindehhez társult az események irodalmi vetülete is. A nézők megismerhették és hallhatták a szabadságharc történetének legkiemelkedőbb költőit és azok verseit. A történelmi és irodalmi elemeket vegyítve lettek elemezve olyan dolgok is, mint a tizenkét pont, a Nemzeti dal vagy épp a korszak szólásszabadsága. Fontos eleme volt az estnek a vajdasági vonatkozások kiemelése és bemutatása is.
Az interaktív elemeket tartalmazó irodalomórán olyan érdekességeket is megtudhattak a nézők, hogy hogyan lett a „Harcba magyarból” „Talpra magyar”, vagy olyan tényeket is az aradi vértanúkról, amelyek eddig ismeretlenek voltak számukra. A történelem és irodalom mellett az előadásban helyet kapott még a diplomácia, az etnológia és a jogtudomány is. A legendák és mondák mellé a jelenlévők az eredeti Nemzeti dal fénymásolatát is magukkal vihették.
„A világ feleszmél, ha látják a hóhérok munkáját!” Talán ezekkel a szavakkal is jellemezhetnénk a nemzeti kultuszunk létrejöttének körülményeit, illetve azt a nemzetközi figyelmet, amely azóta is övezi. Ennek életben tartásán munkálkodik már több mint másfél évszázada költők sora (Kányádi Sándor, Petőfi Sándor, Pósa Lajos). Ám a legnagyobb feladatot, az emlékezetben tartást, illetve megemlékezést nekünk, mai magyaroknak kell teljesítenünk.
