Megbolondult az időjárás?
Kartali Róbert
2021.07.13.
LXXVI. évf. 27. szám
Megbolondult az időjárás?

Az elmúlt húsz év leghidegebb tavasza után június közepén beköszöntött a több napon át tartó, tikkasztó kánikula, sorra dőltek meg a hőmérsékleti rekordok. Ezt zivatar, felhőszakadás, ítéletidő és fákat gyökerestül kicsavaró, viharos széllökések követték. Teljesen megbolondult az időjárás? — tettük fel a kérdést Kovács Géza klímakutatónak, aki több mint harminc éve napi rendszerességgel követi az időjárás alakulását.

— Az idén szokatlanul hideg volt a tavasz, sokáig tartott a sarki légtömegek beáramlása. Az április nagyon hűvös volt, május végén is mindössze 18 fokot mutatott a maximumérték, ez jóval alacsonyabb az átlagnál. Noha megszoktuk azt, hogy május elején megjelennek a csaknem 30 fokok, fáztunk, és fűteni kellett. Általában az a jellemző, hogy novemberben és decemberben megindul az Északi-sarkról a hidegebb légtömegek beáramlása, de ez látszólag tolódik az utóbbi években, és az idén inkább februárra volt jellemző, s márciusig, illetve egész május végéig tartott. Olyan szinoptikus légköri helyzetek alakultak ki, amelyek eddig ritkák voltak. Az utóbbi harminc évben egyszer ha volt ilyen eset, az idén pedig két hónapig gyakori volt, hogy erőteljessé vált az északi áramlás. Ezért volt nagyon hűvös a tavasz, a felmérések szerint az elmúlt húsz évben a leghidegebb. Június első néhány napján még 20—23 fokot mértünk, június 10-én azonban radikális fordulat következett be. Megindultak a hőhullámok, már a másodikon is túl vagyunk. Nagyon furcsa, hogy erős zivatarcellák alakulnak ki. A múlt pénteken épphogy elkerülte Szabadkát, de Kiskunhalason hatalmas jégkár keletkezett, és rengeteg fát gyökerestül felborított az erős szél. Szerencsés helyzetben voltunk: tőlünk északnyugatra és délkeletre is elvonult egy zivatarzóna, és volt egy 70-80 kilométeres sáv, mely érintetlen maradt. A csapadék hiánya mezőgazdasági tekintetben sajnos hátrány, de az ítéletidő elkerült bennünket. Az eső hiánya egyébként jellemző, függetlenül attól, hogy hűvösebb volt a tavasz, májusban sem hullott kimagaslóan sok. Hiába az a legcsapadékosabb hónap, nagyon aszályos volt, mindössze negyven feletti liter eső esett. Júniusban a hőmérséklet nagyon megemelkedett, az utóbbi években nem voltak ilyen magas értékek, az előző három évre visszatekintve általában az egész nyár folyamán 35-36 fok volt a maximum, viszont június 24-én 38 fokot mértek. Fontos elmondani, hogy nyáron, amikor 37-38 fokokról beszélünk, akkor ezt árnyékban, 2 méter magasságban mérjük. Tehát ha valaki elmegy a belvárosba délután, ott akár 40-45 fokot is mérhet, mert a beton és az épületek árasztják magukból a hőt. Szabadkán legutóbb 2016-ban volt ilyen meleg, 2007-ben pedig, az évszázad legmelegebb nyarán, kilenc napon át volt 39-40 fok Vajdaság-szerte. Az a rendkívül száraz meleg volt a térségünkben a leghosszabban tartó hőhullám.

* Csak úgy tűnik, vagy a számok is azt mutatják, hogy egyre melegebbek a nyarak?

— Egy általános felmelegedés tapasztalható az egész világon. Az utóbbi évtizedekben jellemzően az utolsó tíz évből kilenc mindig a legforróbb. Az egész földön, nem csak Vajdaságot tekintve. És a következő mindig melegebb. Kanada nyugati részén, ahol sokkal hűvösebb szokott lenni az időjárás, néhány nappal ezelőtt 48 fokot mutatott a hőmérő. Ami 4-5 fokkal túlszárnyalta azt, amit előtte valaha is mértek az elmúlt száz év során abban a térségben. Június 24-én itt is megdőltek a rekordok, például Magyarországon Bács-Kiskun megye egyik településén 40 fokot mutatott a hőmérő, amennyit előtte 1901 óta sohasem mértek. Az UV-sugárzás is sokkal erősebb, mint régebben volt, az ózonréteg is vékonyabb, és a szén-dioxid-kibocsátás is egyre nagyobb méreteket ölt. Érdekes, hogy mennyire összetett az időjárásunk. Néhány héttel ezelőtt Közép-Európában, itt Magyarország és Vajdaság térségében, de keletebbre is azt tapasztaltuk, hogy az Alpoknál megállt a hidegfront, és heves jégesők voltak. Ausztriában akadtak helyek, ahol 14-15 fok volt, nálunk pedig 35. A front térségében, mely mögött felhalmozódott a hideg levegő, szinte őszies idő volt, a front ezen oldalán pedig kánikula, például Nišben 38 fokot mértek. Iszonyatosan nagyok a hőmérséklet-különbségek, a határvonal valahol Ausztria és Szlovénia részén volt. Ezek az esetek azt hozzák, hogy ott sokkal csapadékosabb és hűvösebb az idő, ami az Alpoknak köszönhető, ez határozza meg a mi klímánkat. És itt van az aszály problémája is, hiszen nyáron az a legnagyobb gond, hogy ezek a frontok, melyek nagyobb csapadékkal bírnak, megrekednek az Alpoknál, és azon a területen rengeteg esőt adnak le, hogy tovább tudjanak haladni. Annyira nedvesek, páradúsak, hogy nem tudnak áthaladni a hegységen, és ekkor jelentkezik a főn effektus. Ennek az a lényege, hogy a légtömeg, miközben átkel a hegyvonulaton, a szél felőli oldalon felemelkedve lehűl, és elveszíti nedvessége egy részét, míg a másik oldalon szárazabban leereszkedve gyorsabban melegszik. Ez okozza a hőmérsékleti anomáliát. Ez volt tapasztalható június legnagyobb részében, sokszor érkezett a hidegfront, de nem igazán hozott esőt és felfrissülést. Általában az történik, hogy ezek a zivatarláncok, zivatarcellák többnyire északabbra vonulnak. Ha pedig mégis zivatar érkezik térségünkbe, akkor az nagyon heves, és ez a probléma. Nyáron a nagy melegekben jellemző a konvektív, záporos jellegű csapadék, ami annyit tesz, hogy kis területen nagy mennyiség esik, akár csak egy városrészt érintve, ahol nagy mennyiségű csapadék zúdul le, és nagyon erős széllel társul.

* Az utóbbi években többször is észlelhető volt térségünkben, hogy a többnapos kánikulát hatalmas szélvihar szakította meg. Mi a véleménye erről?

— Ezek az úgynevezett zivatarcellák. Hatalmas a feláramlás és a hőmérséklet-különbség: fent nagyon hideg, lent pedig nagyon meleg a levegő, ilyenkor a zivatarfelhők akár 10 kilométer magasságban is lehetnek, és nagy a jégképződés esélye. Szerencsénk, hogy engedélyezett a jégvédelmi rakéták alkalmazása, melyek szétverik a jeget, így enyhítve és minimalizálva a kárt, de a szélviharok ellen sajnos nem tudunk védekezni. Ezek szélsőségek, és a klímaváltozás éppen ebben nyilvánul meg, a felmelegedés ugyanis nem csak azzal jár, hogy évtizedeken át nem látunk majd havat, vagy rendkívül enyhe lesz a tél. A szélsőségek az extrém csapadékmennyiségben vagy a hirtelen hőmérséklet-változásokban fognak megmutatkozni. Voltak a ’40-es, ’50-es években is nyarak, amikor ennyire meleg volt, de az utóbbi években minden nyár kivétel nélkül forró. A nyolcvan, kilencven évvel ezelőtti éghajlatunkra jellemző volt egy hullámzás: hűvös nyár, meleg nyár. Ez volt a természetes, de az már nem normális, hogy minden nyár meleg. Mi már nem is tudjuk, milyen a hűvös nyár, legutóbb a ’90-es években volt olyan, de például ami ’78-ban történt, az számunkra már elképzelhetetlen. Az volt ugyanis az évszázad leghidegebb nyara, akkor csupán három nap volt, amikor 30 fokot tett ki a maximum. A csapadékeloszlás is változott, a mezőgazdasági termelőknek az lenne az ideális, ha mindennap esne egy kevés eső, de nem zápor formájában. Viszont egyre gyakoribb, hogy csapadékos lesz a nyár, de csak idézőjelben, mert öt-hat alkalommal esik az eső, és 15-20 perc alatt zúdul le rengeteg víz. Ez mindenképp káros hatású.

* Mit várhatunk a következő időszakban?

— A telekre lesz a legjellemzőbb a felmelegedés. A szakemberek szerint egyre kisebb az esély arra, hogy fehér karácsonyunk legyen, decemberben a hó egyre ritkább jelenség lesz, a nagyobb havazások még ritkábbak, sőt, egyes szakvélemények szerint húsz év múlva anomália lesz a fehér karácsony. Egyre ritkább lesz a -20 fokos extrém hideg is. Olyan telek, mint amilyen ’85-ben volt, vagy a ’60-as években, amikor egymás után nagyon hideg telek követték egymást elképesztően alacsony hőmérséklettel, egyre ritkábban fordulnak elő. A téli időszak ugyanakkor elcsúszott januárra, februárra és márciusra, elképzelhető, hogy időnként a március hidegebb lesz, mint a december. A hőmérséklet emelkedése a télre és a nyárra is jellemző lesz, a csapadék szeszélyessége megmarad, főleg a nyári időszakban, a záporos felhőszakadások, az ítéletidők egyre gyakoribbá válnak, csakúgy mint az aszályok. A nyarakra egyre gyakrabban lesz jellemző a trópusi hőség, hét-nyolc hőhullámmal, a meleg pedig szeptemberre is kitolódik. Már most sem meglepő, hogy szeptember elején 30 fokot mérünk, de harminc-negyven évvel ezelőtt ez elképzelhetetlen volt, sőt a ’80-as években ekkor már fűteni kellett.

Fényképezte: Kartali Róbert

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Interjú rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!
E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..