Nem tudom elfogadni, ha valaki a nevemben beszél, sőt intézkedik azzal a felkiáltással, hogy ez a nagybecskereki, illetve a bánáti magyarság ,,akarata”. Különösen akkor nem fogadhatom el, ha még a véleményemet sem kérik ki. Mert ilyen esetben megfosztanak attól az alapvető jogomtól, hogy saját magam döntsem, el mi a jó vagy mi a rossz nekem. Remélem, sokan osztoznak ebben a véleményemben.
Két beszélgetőtársammal, Jaskov Melinda és Kardos Krisztián színészekkel ebben a kérdésben teljességgel egyetértünk. Csakhogy az ő sorsukra, jövőjükre sokkal nagyobb csapást mért a nagybecskereki (bánáti) magyarság elutasító magatartása, döntése, akarata (nevezzük bárhogyan is). Melinda az Újvidéki Színház művésznője, Krisztián pedig jelenleg civil szolgálatos katona, a katonaideje letöltése után a Toša Jovanović színház bábtársulatához szerződik. åk is értetlenül állnak a történtekkel szemben, mint megannyi szakmabeli: színész, rendező, tanár. Meg a bánátiak.
- Tavaly, a nyár elején összeültek a hivatásos magyar színházak igazgatói meg a magyar politikusok. A tanácskozás témája egy profi magyar színház alapítása volt a Bánátban, illetve Nagybecskereken. Elaborátumot is készítettek arról, hogyan működne, mi lenne a fő feladata, hány dolgozót foglalkoztatna... Kimondták, az elsődleges cél Bánát ,,lefedése” lenne. Évi három bemutatót terveztek, egy-egy darabot Nagybecskereken mondjuk ötször láthatott volna a közönség, aztán jöhet a tájolás. Majdántól Székelykevéig végigjárni a bánáti falvakat. A polgármester, a város vezetősége is egyetértett a kezdeményezéssel. Utána lakossági fórumot szervezett Nagybecskereken a Madách Amatőr Színház, de arra már nem hívták meg a színházak igazgatóit, viszont jelen voltak a politikusok, akikkel közölték: ez nem jó ötlet, nincs szükség Bánátban magyar színházra. NEM-et mondtak, többek között azzal az indokkal, hogy nem lesz majd közönség, de más kifogásokat is felsoroltak - vázolta fel Kardos Krisztián az ügy lényegét.
Jaskov Melinda hozzáfűzte: - Megakadályozni egy magyar institúció létrejöttét, nemet mondani rá az egész Bánság nevében, ez mégiscsak megengedhetetlen! Szerintem ez majdnem annyit jelent, hogy csukjuk be a magyar nyelvű iskoláinkat, égessük fel a magyar könyveinket...
- Szerintünk felelőtlen magatartást tanúsítottak az érintettek, mert hallgassák csak meg, hogyan beszélünk... Egy színház feladata, hogy neveljen. De ha mi nem akarunk nevelődni, nem akarunk haladni előre, akkor elveszünk. Már így is veszőben vagyunk... - folytatta Krisztián.
Melinda még elmondta, nekik nem szólt senki a lakossági fórumról, csak utólag értesültek annak kimeneteléről. Állítólag olyan érv is elhangzott, hogy a hivatásos színházak darabjai nem szórakoztatóak.
- Azért ezt így nem lehet kijelenteni, hisz akik a spanyol sorozatokat nézik, azok sem mindig nevetnek, hanem néha sírnak is a történeteken. A színház műsorpolitikáját megfelelő szakember állítja össze, ettől profi a profi - hangsúlyozta Melinda. - Mert azt sem ártana tisztázni, kik az amatőrök és kik a profik... Létezik Újvidéken a Művészeti Akadémia, melynek keretében kétévente nyílik magyar tagozat is a színészeten. Onnan a négyéves képzés befejezése után általában hat-tíz színész kerül ki. Ez jelentős munkát igényel. Újabban egy szemesztert Budapesten is töltenek a színészpalánták, ahol neves, elismert színészektől, tanároktól sajátítják el a szakma fortélyait. Már ebből a szempontból sem elegendő az, hogy egy amatőr csak ,,szeretet”-ből, kedvtelésből játszik a színpadon, míg a profinak ez a hivatása, szereti, és tudja is tenni a dolgát.
- Megtapasztaltam azt a szörnyű érzést, hogy a tanulmányaim vége felé tartok már, és még nem tudom, hol fogok dolgozni... Most itt van ez a lehetőség, mert én még mindig bízom benne. Kezdetben talán tíz (profi) színész kaphatna munkát, meg a műszaki személyzet. Mi nem azért gyűrtünk le kemény négy évet az Akadémián, hogy utána azt mondják nekünk, itt nem lehet hivatásos színház... Itt a lehetőség, és akkor olyanok, akik már megették a kenyerük javát, azt mondják: nem lehet... A másik ürügy, hogy ha megalakul a hivatásos magyar társulat, akkor nem lesz Madách. Pedig az a néhány ember bizonyára nem maradna munka nélkül. Csak arra lenne szükség, hogy mellénk álljanak - hangsúlyozta Kardos Krisztián.
Mindkettőjük úgy véli, ha megalakulna a hivatásos társulat, akkor sem lenne semmi akadálya az amatőrök további működésének. A két fiatal színész szerint a jövőben a hivatásos és az amatőr társulat együttműködésén kellene fáradozni. Felhasználhatnák a Madáchban tevékenykedők mintegy ötvenéves tapasztalatát, kölcsönösen segíthetnék egymást.
Hogy mik a további teendők? Úgy vélik, ismét meg kell szerezniük a politikai háttértámogatást. Elmondani, nincs minden úgy, ahogyan azon a lakossági fórumon elhangzott. Mert ,,mi nem a teljes bánáti magyarság nevében beszélünk, de bízunk abban, hogy sokan támogatnák a hivatásos magyar színház megalakulását Nagybecskereken” - mondták végezetül a színészek.