Medvévé lett Róka

Medvévé lett Róka

Beszélgetés Róka Józseffel, a szabadkai Városháza házmesterével — Róka József fúr-farag, barkácsol, ha kell, vízvezetéket szerel vagy kilincset kalapál. Szabadka legnagyobb és valószínűleg a legtöbb helyiséggel, legtöbb ajtóval rendelkező épületének minden zegzugát ismeri, otthonosan mozog az ódon falak között.

Ismeri minden drót, cső, vezeték helyét az épületben. Csaknem negyven éve látja el ugyanis a szabadkai Városháza házmesteri munkáját. Róka úr néhány hónapon belül nyugdíjba vonul. Beszélgetésünk során a munkában töltött évekről, tapasztalatairól kérdeztem, ő pedig lelkesen mesélt a Városháza gondviseléséről.

* Mikor és hogyan került a Városházára?
— Csaknem negyven éve dolgozom ott. Előbb a November 29-ben voltam alkalmazásban, de nem szerettem a munkámat, mert mindig az éjjeli váltásba osztottak be. Bosszantott, hogy emiatt nem tudom megnézni a futball-világbajnokságot, ezért egy reggel, miután ledolgoztam az éjszakai műszakot, kivettem a munkakönyvemet, és eljöttem onnan. Akkoriban könnyen megtehettük ezt. Véletlenül hallottam meg, hogy a Városházán munkást keresnek, s jelentkeztem fizikai munkára. Takarítottam az udvart, és sok volt a teendő a fesztiválok lebonyolítása körül is. Aztán lassan kiderült, hogy nekem esztergályos, lakatos és vízvezeték-szerelő szakmám is van. Odakerültem hát a házmester mellé. Amikor ő megbetegedett, és elment nyugdíja, én léptem a helyére. Mindjárt rám bízták a pince kiszárítását. Először tanácstalan voltam, de Lévay Antal, aki akkor már jó pár éve ott dolgozott, a hónom alá nyúlt, és mindent úgy csináltam, ahogyan ő mondta. Öt évembe került, de helyrehoztam a pincét.

* Mi mindenre terjed ki egy házmester feladatköre a Városházán?
— Mindennap 7-től 3-ig dolgozom. Ha engem meglátsz a Városházán, mindig valami kis táska csüng rajtam, amiből nem hiányozhat a csavarhúzó meg a kalapács. Sétálok a folyosókon, és ha látom például, hogy mozog a zár, becsavarozom. Akkor telefonálnak, hogy „a 225-ösben mozog a zár”. Mondom, csak mozgott, most már nem mozog; vagy: be van dugulva a kanalizáció. Mondom, csak be volt, most már nincs. Én nem várom meg, hogy szóljanak, ha észreveszem, hogy valahol baj van, akkor megcsinálom anélkül is. Itt a kerekes széktől kezdve a zárig mindent meg kell csinálni, kiküszöbölni a vízvezetékcsövek eldugulást, megreperálni a fűtést. Ha éjjel megáll a fűtés, reggelre már működnie kell. Az a ház nagyon jól karban van tartva, az árammal, a vízzel, a falakkal is minden rendben van. Egyedül a tetőt kellene még átrázni, mert minden ötvenedik cserép meg van repedve, erre oda kell figyelni.

* Van-e még olyan zegzuga az épületnek, amit nem ismer, tartogathat-e még meglepetéseket Önnek a Városháza?
— Amikor például a harmadik emeleten takarítottuk a padlást, ahol régebben a képzőművészeti műtermek voltak, valami húzott engem az egyik sarokba, ahol a galambürülék feltűnően magasan állt. Fogtam a söprűt, elkezdtem söpörni, s papírzsákok, rudak kerültek elő, kiderült, hogy alatta zászlók vannak. Ezek most mind a Városi Múzeumban vannak. De most már a legutolsó sarkot is kitakarítottuk, nem hiszem, hogy rejtőzne még ott valami.

* Szabadka elég sok hatalomvál-tást élt át. Mennyire sínylette meg ezeket az épület?
— Nem mondanám, hogy megsínylette őket. Volt ott sarló is, kereszt is, meg minden, de nem dobtak ki semmit. A Városháza régi keresztje ott van a toronyban, meg ott van a csillag is. Most már szatelitantenna működteti az órát, de a valamikori óraszerkezetet sem dobtuk ki, föltettük azt is. Mindent, amit csak lehetett, kitettünk oda, hogy az emberek, akik ott megfordulnak, lássák.
Abban a házban minden zár működik. Amíg a régit meg lehet javítani, addig nem veszem ki a helyéről. Fölviszem, megjavítom, és visszateszem. Annak a zárnak ott kell lennie, mert az úgy eredeti. De megvannak az ajtók, a kályhák, a mosdók is. A foglalatok is a régiek maradtak, bár ezek a földelés miatt nem mindenhol voltak alkalmasak, azokon a helyeken kicseréltük őket. Van, amit máshova helyeztünk át, de minden az épületben van, ezeknek nem szabad kikerülniük a házból. Sokan hordták volna már szét ezeket a tárgyakat a Városházáról, de mi munkások azért vigyázunk rájuk.

* Hány polgármesterváltást ért meg itt dolgozva?
— Negyven év alatt rengeteget, de nem számoltam. Számomra Palencsár József volt a legjobb, még a ’80-as években. Vele lehetett beszélni, de jók a mostaniak is. Én most olyan vagyok ott, mint a védett medve: azt ne bántsátok, mert már alig van, illetve esetünkben csak egy van belőle. A mai napig is először hozzám jönnek segítségért, mert én minden vezeték, minden cső helyét ismerem. Sokan akarták, hogy menjek át máshová dolgozni, házmesternek, portásnak, de én nem bírom a bezártságot. Egy óra hosszára még beülök a portára, de többet nem bírok. Ezért szeretem a Városházát is, mert ott folyton mászkálhatok.

* Nem félti a Városházát, hogy ha elmegy nyugdíjba, akkor nem lesz, aki gondját viselje?
— Nem féltem. Nem nézhetjük úgy a dolgokat, hogy utánam a vízözön. Mindig van utánpótlás, csak persze nem mindegy, hogy ki milyen hozzáállással csinálja. Nincs olyan, hogy nem lehet megfelelő embert találni. Ha nem válik be, akkor majd találnak helyette mást. Nekem van egy nagyon jó főnököm, Ivica Arančić. Mi mindig leülünk megbeszélni, hogy mit kell csinálni, ő mindig kikéri a véleményemet. Mindig azt mondtam, hogy csak az szeretheti igazán a Városházát, aki itt született. Azt valaki megépítette Szabadkának. A te gyerekednek meg más gyerekének, és ezt becsülni kell, óvni, hogy megmaradjon. Most olyan időket élünk, amikor mindent lebontanának. A Városháza meg fog maradni, ha csak egy olyan embere is van a Szabadkának, mint az én mostani főnököm, aki nem engedi, hogy úgy csinálják a dolgokat, ahogy nem szabad.

* Most, hogy közeleg a nyugdíjas korszaka, mire gondol vissza legszívesebben a munkában töltött évekből?
—  Én szeretem a Városházát. Nekem az a legnagyobb öröm, amikor valamit megcsinálok vagy megőrzök, és tudom, hogy azt a bejárati kaput, amazt a vezetéket, ezt-azt én javítottam meg. Mi azt a vasburkolatot, amit leveszünk az ajtóról, is kikalapáljuk, meghegesztjük, megtisztítjuk, konzerváljuk, és félretesszük, mert valamikor még szükség lehet rá. Ezek mind ott állnak a raktárban. Mindennek megvan a helye. Így működik ez a ház.

* Hiányozni fog Önnek a Városháza?
— Mindig azt mondom, alig várom, hogy elmenjek nyugdíjba, de hogy hiányozni fog-e…? Azt hiszem, ez olyan, mint amikor negyven évig él együtt egy pár, és aztán az egyikük elmegy, a másik pedig maga marad...

Képgaléria

Cikkünk további képei

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Szabadkai Napló rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Medvévé lett Róka
Szabadkai Napló
Facebook

Támogatóink