Maroknyi magyarság a bácsi vár árnyékában

Kedves olvasó,

Alábbi cikkünk weboldalunk előző változatából automatizálva került áthelyezésre, így szövegformázási és megjelenítési hibák előfordulhatnak. Megértésüket köszönjük!

Maroknyi magyarság a bácsi vár árnyékában

Romosan is fenséges - a bácsi vár - Szabó Attila fotójaBács az egyik legrégebbi település a Vajdaság területén. A régészeti kutatások bebizonyították, már a római korban is lakott terület volt. A magyar történelemtudósok a vármegye alapítását I. István nevéhez fűzik. Írásos forrás először 1...

Romosan is fenséges - a bácsi vár - Szabó Attila fotója

Bács az egyik legrégebbi település a Vajdaság területén. A régészeti kutatások bebizonyították, már a római korban is lakott terület volt. A magyar történelemtudósok a vármegye alapítását I. István nevéhez fűzik. Írásos forrás először 1093-ban említi.
Szent László király korából több oklevélben szerepel a bácsi érsekség, III. Béla idejében a kalocsai érsekség székhelye volt. A Mosztonga folyón át megközelíthető várát az egykori erődrendszer központjaként 1192-ben említették először. 1158-ban II. Géza itt töltötte a húsvéti ünnepeket, több országgyűlés színhelye, s Hunyadi Mátyás és II. Ulászló is szívesen időzött e festői helyen. A mohácsi ütközet után török kézre került, 1677-ben azonban visszafoglalták. 1704-ben II. Rákóczi Ferenc hadai ostrommal bevették, majd felgyújtották. Azóta romokban hever. A 2000-es éves elején a Tartományi Műemlékvédelmi Intézet restaurálta a vár lakótornyát. A város korabeli állapotát bemutató kinagyított fényképeket az egyik helyi kávézó falán láthatják a betérő vendégek.
Ilyen történelmi háttérrel bárki azt hihetné, Bács község a délvidéki magyarság egyik központja. Sajnos, nem így van. Mára ugyanis a bácsi magyarok közül csak nagyon kevesen beszélik az anyanyelvüket. A szinte maroknyira apadt magyarságnak alig maradt kapaszkodója: a heti egyórás rádióműsor, az anyanyelvápoló órák és a magyar nyelvű szentmise a szomszédos faluban, Vajszkán. És élnek ott néhányan, akik szinte emberfeletti küzdelmet vívnak, már nem is a magyarság megtartásáért, hanem a visszamagyarosításáért. Közéjük tartozik a 26 éves Ihász Mária, aki rádióműsort szerkeszt, több templomban kántorkodik, anyanyelvápoló csoportokat vezet, a művelődési egyesületben tevékenykedik, és nem utolsósorban a VMSZ községi szervezetének az elnöke.

Szívvel és zenével a szülőföldön

A bácsi Bácska Rádió magyar műsora nemrégiben megkapta a Vajdasági Magyar Újságírók Egyesületének díját, mert a szakmai szervezet elnöksége úgy ítélte meg, hogy kivételesen fontos szerepet játszik a magyar közösség megtartásában és nemzeti identitásának az erősítésében. A Szívvel és zenével a szülőföldön című összeállítás hetente egy alkalommal, hétfőn 18 és 19 óra között legalább hatvan kilométeres körzetben és az interneten hallható. Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy az adás egyfajta küldetést teljesít, hiszen olyan témákkal foglalkozik, amelyek a magyar lakosságot érdekelhetik. A terhe Ihász Mária szerkesztőre nehezedik, de szerencsére segítői is akadtak Filipović Anne-Rose és Skraván Iván, valamint Zoltán személyében. Mivel a fiatalok közül kevesen tudnak jól beszélni és írni magyarul, munkatársakat sem könnyű találni. A másfél évvel ezelőtt indult műsorban van hírösszefoglaló, verseket olvasnak fel, hagyományos recepteket ajánlanak, ismertetik a közleményeket, a legfontosabb eseményeket, időnként rövid hangfelvételeket készítenek, de olyan fontos témákról is szólnak, mint például a kettős állampolgárság. A zeneszámokat igyekszenek úgy összeválogatni, hogy minden korosztály találjon a számára megfelelőt. A programot a kezdetektől támogatta a Magyar Nemzeti Tanács, az idei év első hat hónapjában viszont a Szekeres László Alapítvány segítségével jut az éterbe.
Bácson Ihász Mária várt bennünket. A rádióban tett rövid látogatásunk során csatlakozott hozzánk Branc Kornélia, a Corvin Mátyás nevét viselő magyar művelődési egyesület elnöke és Filipović Anne-Rose, majd a VMSZ irodába mentünk, ahol már vártak a többiek: Mária édesanyja, Skraván Erzsébet, Kolarity Erzsébet, Csóti Mariska, Skraván Iván és Katona Tibor.
A helyiséget, ahol helyet foglaltunk, másfél éve hozták rendbe, de még hiányzik a felszerelés, például a számítógép, nyomtató, telefon. A nyolc-kilenc éve létező magyar művelődési egyesületnek csak egy terme van, amely befogadja az anyanyelvápolásra járó gyermekeket, akik a tánccsoport munkájában is részt vesznek, a kézimunkázó asszonyokat, de a rádióműsor is az egyesülethez tartozik. A szervezetnek mintegy ötven tagja van, de közülük talán csak húszan aktívak. A jelenlévők elmondták, szeretnének magyar művelődési házat építeni, ami nemcsak az egyesület székháza lenne, hanem Bács község magyarságának a kulturális központja is. Megfelelő telket a községtől kívánnak igényelni, a továbbiakban pedig a tartományi Nagyberuházási Alapra számítanak.
- Úgy gondolom, ez nagy előrelépés lenne, mert sokkal több fiatalt tudnánk az egyesületbe vonzani. Jelenleg tíz gyermek jár rendszeresen anyanyelvápolásra. A csoport munkáját az újvidéki Horizont civil szervezet segíti - jó tanácsokkal és anyagiakkal egyaránt - magyarázta Mária. - Vannak felnőtt tanulóim is, azok, akik érdekeltek a kettős állampolgárság megszerzésében. A magyar névjegyzék alapján mindenkit megkerestem, viszonylag sokan jelentkeztek, de végül tizennégyen maradtak. åk azonban nagyon kitartóak, szépen haladnak a magyar nyelv elsajátításában. A belgrádi magyar nagykövetség és Nikovitz Oszkár nagykövet úr közbenjárására egy debreceni nyelviskola karolt fel minket, könyveket, CD-ket küldtek, a hallgatók pedig diplomát is kapnak.

Hova tűnt a bácsi magyarság?

Arra a kérdésemre, hány magyar él Bács községben, azt a választ kapom, hogy elég sok, csak éppen nem beszélnek magyarul. A 2002-es népszámlálás alkalmával a község területén 992-en vallották magukat magyarnak, Bácson 450-en. A magyar választói névjegyzékre 700-an iratkoztak fel. Ennek ellenére a jelenlévők név szerint fel tudják sorolni, hányan vannak azok, akik tudnak is magyarul. Legalább egy keveset. Bács városában van ugyan óvoda, általános és középiskola, de magyar nyelvű első osztály 1960-ban indult legutóbb. Több mint fél évszázaddal ezelőtt. Igaz, a második osztályban már azok a gyermekek is szerb nyelven tanultak. Biztató, hogy anyanyelvápoló csoport Vajszkán is működik, sőt újév óta Polonán (Plavna) is. Remélik, szeptembertől a Tartományi Oktatási Titkárság jóváhagyásával az iskolában is megkezdődhet az anyanyelvápolás.
Hogy hol van a legközelebbi oktatási intézmény, ahol a gyermekek magyar osztályba járhatnának? Talán Doroszlón, ami 30 kilométerre fekszik Bácstól, vagy az 50 kilométerre levő Zomborban. Félő, hogy ez túl nagy távolság a kis elsősöknek, még akkor is, ha beindul a Magyar Nemzeti Tanács iskolabusz-programja.
A beszélgetés során az is kiderült, Bácson nincs magyar nyelvű szentmise sem, a hívőknek a vajszkai Szent György-templomba kell járniuk. A bácsiak tavaly összesen három alkalommal vehettek részt magyar nyelvű szentmisén, Nagyboldogasszony és Szent Antal napján a ferences rendi templomban és Péter-Pál napján a katolikus templomban.
- Nem dicsekvésként mondom, de szinte a mi öttagú családunk az egyetlen, amelyben mindannyian beszélünk magyarul. Talán még tíz fiatalról jelenthetném ki, hogy ők is ismerik a magyar nyelvet, de közöttük is vannak olyanok, akik nem akarnak semmiféle aktivitásba bekapcsolódni. Nem is értem, hosszú évtizedeken át hogyan engedhette meg a politikum, hogy a magyarság így elvesszen ezen a vidéken? Tudom, hogy az ittenieket is okolnom kell, mert ők sem tettek semmit azért, hogy megőrizzék a magyarságukat. Vajon egy 26 éves lánynak kell az életét arra szentelnie, hogy a bácsi magyarságot megtartsa? Megéri? Tudom, hogy megéri, de azért gyakran felteszem magamnak a kérdést! Pedig még köszönetet sem kérek, csak együttműködést, támogatást, mert egyedül nem győzőm - mondja kis keserűséggel a hangjában Mária. Később azt is megtudom róla, hogy folytatni szeretné a tavaly megkezdett egyetemi tanulmányait, de egyelőre nincs rá lehetősége.
Katona Tibor volt az első, aki igyekezett megszervezni a bácsi magyarság életét, többek között neki köszönhető, hogy 2003 decemberében megalakult a VMSZ helyi szervezete. A párt községi szervezetének jelenleg 187 tagja van, a bácsi helyi szervezetnek 114. Tibor bácsi hiányolja, hogy az emberek keveset tudnak a magyar történelemről, éppen ezért szeretné, ha rendelkeznének olyan korabeli dokumentumokkal, képekkel, amelyek segítségével bemutathatnák, hogyan alakult a bácsi vár története, kik voltak azok a jeles uralkodók, akik szívesen időztek ezen a vidéken. Könyvek is kellenének, hiszen jelenleg alig néhány magyar kötettel rendelkeznek.
Mielőtt elbúcsúztunk volna kedves vendéglátóinktól, megnéztük azt a falfestményt is, amelyre a felújítási munkálataik során, február elején bukkantak az újvidéki székhelyű Tartományi Műemlékvédelmi Intézet dolgozói a ferences templomhoz szervesen kötődő kolostorban, majd egy rövid sétát tettünk a bácsi várban. A királyi és érseki építmény tornyai, falai, dacolva az idővel, még ma is több emelet magasságba törnek. Kísérőink felhívták a figyelmünket, hogy a történelmi emlékeket csak szerb nyelvű feliratok jelölik. Amikor ezt szóvá tették az illetékeseknek, azt a választ kapták, ha a tudnivalókat kiírnák magyarul, akkor fel kellene tüntetni valamennyi, a községben élő nemzeti közösség nyelvén is. Mi viszont azt nem értjük, ez miért lenne baj?
Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Riport rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Facebook

Támogatóink