A hollandiai Maastrichtban tizenkét tagállam 1992. február 7-én, vagyis harminc évvel ezelőtt hozta létre az Európai Uniót. Az erről szóló dokumentumot ezért maastrichti szerződés néven is emlegetik, és 1993. november 1-jén lépett hatályba. A kerek évfordulót azonban az Európában lejátszódó háborús konfliktus és az egyre erősödő euroszkepticizmus árnyékolja be.
Az Európai Uniónak mint intézménynek jelenleg huszonhét tagállama van, Magyarország 2004. május 1-je óta tagja, Szerbiának pedig tagjelölti státusza van. A mindennapjaink részévé vált, és naponta halljuk a média világában, a ’90-es években azonban Európai Gazdasági Közösség néven létezett az Európai Unió. A maastrichti szerződést egy hosszabb folyamat előzte meg, mire létrejött a köznyelvben csak EU-nak hívott társulás.
Az I. és a II. világháború után született meg az európai egység gondolata, mely igen népszerűvé vált Nyugat-Európában, és felismerték azt a lehetőséget, hogy az Amerikai Egyesült Államokkal és a Szovjetunióval szemben Európa visszanyerheti nemzetközi szerepét. Az első konkrét lépés az Európai Szén- és Acélközösség létrehozása volt, ezt tekinthetjük az egységes Európára való törekvés első mozzanatának. A közösség kezdeményezői és támogatói között volt Jean Monnet, Konrad Adenauer, Robert Schuman, akik a közvélemény számára már az Európai Unió alapító atyáinak számítanak. A szerződést 1951. április 18-án Párizsban írta alá Belgium, Franciaország, Hollandia, Luxemburg, Nyugat-Németország és Olaszország. Az 1957-ben aláírt római szerződésekkel pedig létrejött az Európai Gazdasági Közösség, melyet a maastrichti szerződés módosított.
A maastrichti szerződés
1992-ben Hollandia töltötte be az elnökséget, így Maastricht városára esett a választás, ahol az Európai Parlament elnöke, Egon Klepsch jelenlétében 1992. február 7-én aláírták a szerződést, létrehozva így a három pilléren nyugvó Európai Uniót. Megkezdődött a gazdasági és a monetáris unióra való felkészülés, illetve a politikai unió egyes elemeinek bevezetése is megtörtént. Az aláíró tagállamok: Belgium, Dánia, Egyesült Királyság, Franciaország, Görögország, Hollandia, Írország, Luxemburg, Németország, Olaszország, Portugália, Spanyolország. A szerződés módosította a korábbiakat, és létrehozta az alábbi három pilléren alapuló Európai Uniót: az Európai Közösség, közös kül- és biztonságpolitika, valamint bel- és igazságügyi együttműködés.
Az Európai Közösség (első pillér)
A szerződés szerint a közösség feladata, hogy gondoskodjon az egységes piac megfelelő működéséről, illetve a többi közt a gazdasági tevékenységek harmonikus, kiegyensúlyozott és fenntartható fejlődéséről, a foglalkoztatottságról és a szociális védelem magas szintjéről, valamint a férfiak és a nők egyenlőségéről.
Közös kül- és biztonságpolitika (második pillér)
Ennek célja a többi közt: az unió közös értékeinek, elemi érdekeinek, függetlenségének és integritásának védelme az Egyesült Nemzetek Alapokmányának alapelveivel összhangban; az unió biztonságának megerősítése minden formában; a nemzetközi együttműködés előmozdítása; a demokrácia és a jogállamiság fejlesztése és megerősítése, valamint az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok tiszteletben tartása.
Együttműködés a bel- és az igazságügy területén (harmadik pillér)
A szerződésben foglaltak szerint az unió feladata e területeken a közös fellépés kormányközi módszerekkel való kidolgozása volt, hogy ezáltal szavatolja a polgárok magas szintű biztonságát egy olyan térségben, amely a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapul. Hatálya a következő területekre terjedt ki: a közösség külső határainak átlépésével kapcsolatos szabályok és az ellenőrzés gyakorlása; a terrorizmus, a szervezett bűnözés, a kábítószer-kereskedelem és a nemzetközi csalás elleni küzdelem; a polgári és a büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés; az Európai Rendőrségi Hivatal (Europol) és a nemzeti rendőri szervek közötti információcserét lehetővé tévő rendszer létrehozása; az illegális bevándorlás elleni küzdelem, a közös menekültpolitika.
Összefoglalva: A maastrichti szerződéssel létrejött az Európai Unió, illetve az együttes döntési eljárás bevezetésével nagyobb szerepet ad az Európai Parlamentnek a döntéshozatalban. Újfajta együttműködési formák alakultak ki az uniós kormányok között, például a védelem, valamint a bel- és az igazságügy területén.
Visszatekintve az elmúlt évekre, egyre erősebbek azok a hangok, hogy a szerződést újra kellene tárgyalni, elsősorban a költségvetési szabályokat, de az orosz—ukrán konfliktus által kialakult energiaválság, illetve a koronavírus okozta pandémia és utóhatásainak kezelése is kihívások elé állítja a harmincéves Európai Uniót.
Az európai zászló az Európai Uniót, tágabb értelemben pedig az európai egységet és identitást szimbolizálja. Tizenkét aranyszínű csillagot ábrázol, melyek kék alapon egy kört alkotnak. A kör az egységet jelképezi, a csillagok száma és a tagállamok száma között azonban nincs összefüggés. A 12-es szám a tökéletesség és a teljesség szimbóluma, ezért az unió bővítésétől függetlenül a zászló nem változik.
Május 9-e az Európai Unió ünnepe
Európa 1950-ben az öt évvel korábban véget ért II. világháború okozta pusztítást próbálta kiheverni, és a legfontosabb cél az volt, hogy elkerüljön egy újabb tragikus háborút, ezért Robert Schuman francia külügyminiszter 1950. május 9-én mutatta be tervét, melyet Jean Monnet francia politikussal együtt dolgozott ki, és mely Schuman-nyilatkozatként vált híressé.
Javaslatában Robert Schuman egy új politikai együttműködést vázolt fel Európa államai részére, hogy többé ne robbanhasson ki háború közöttük, így ezt a nyilatkozatot tekintjük az Európai Unió kialakulásához vezető út kezdetének. Ezért május 9-e az Európai Unió napja.
Robert Schuman célja az volt, hogy az I. és a II. világháborúban egymás ellen harcoló európai országok közös irányítás alá vonják szén- és acéltermelésüket, mert a szén- és acéltermelés közös ellenőrzése révén a nemzetek közötti háború valójában lehetetlenné válna.
1886-ban született Luxemburgban. A II. világháború alatt részt vett a francia ellenállási mozgalomban, és a nácik fogságába is került. A háború előtt a francia parlament tagja volt, utána pedig számos felsővezetői tisztséget töltött be, főtárgyalóként kiemelt szerepe volt az Európa egyesítését célzó főbb szerződések és kezdeményezések megvalósulásában, valamint az Európa Tanács és a NATO megalakulásában. 1963-ban hunyt el.Fotók forrása: Wikipédia
