Az ünnepi műsort a tornyosi asszonykórus fellépése tette még ünnepélyesebbé

A tornyosi tájházavatóról szóló beszámolómat kezdhetném az adatok egyszerű közlésével is, de én ennél mélyebbre nyúlok. A tájház tulajdonosa, Szabó Magda osztálytársam volt az újvidéki óvóképző középiskolában. Akkor még Kéri Magdaként ismertük. Annyit tudtunk róla, hogy messziről jött, valahonnan Bánátból, és ritkán utazott haza, mert rossz volt az összeköttetés. Szülőfaluja Ostojićevo, a falu magyar nevét nem is tudtuk, hiszen senki sem használta. Valószínűleg a törvény is tiltotta, mert Magda is csak Ostojićevóról beszélt. Ez az idegen helységnév még inkább megerősített bennünket abban, hogy Magda messziről, egy isten háta mögötti településről jött. Valamennyien faluról érkeztünk Újvidékre, s valamennyien szerettünk volna alkalmazkodni a városi életmódhoz. Szemünkben a városi osztálytársak számítottak a „nagyoknak”. Magda kivétel volt. Ő senkit nem akart utánozni. Mindvégig ragaszkodott az otthonról hozott szokásaihoz. Számtalanszor hangsúlyozta: a nagyanya ezt így szokta, a nagyanya így mondta.

A babakocsi néprajzilag a közelmúltunkat idézi, az 1950-es éveket

Utólag látom, milyen mély gyökerekből táplálkozott. Amit magával hozott lelkében és a tárgyakban, azt most a nyilvánosság elé tárta.

Célját 2010-ben tűzte ki. Többször betértem hozzá, amikor az utam Tornyoson keresztül vezetett, és valahányszor megtekintettem a már elkészült épületrészt, Magda mindig a folytatásról beszélt.

Szabó Magda egy kiállítás formájában adott ízelítőt gazdag kézművesanyagából

— Az idén még ezt fogom szobává alakítani, itt meg kell emelni a mennyezetet, szútalanítani kell a bútordarabokat, megjavítani a székek lábát, kimosni, kikeményíteni, kivasalni az ágyneműt — és se vége, se hossza nem volt az eltervezett, időben pontosan meghatározott munkának. Mert Magdának ez is az egyik nagy erénye: amit eltervezett, azt időben is látta lelki szemei előtt. És betartotta. Őt nem lehetett elcsábítani a munkától, mondjuk, egy kirándulásra, ha ez nem szerepelt a programjában. Igaza volt és igaza van, eredményt csak úgy lehet elérni, ha felmérjük saját képességeinket, lehetőségeinket és az időt. E három tényezőnek Magda a nagymestere.

A Magda-lak megnyitójára több mint százhetvenen jöttek el. Nem számoltuk össze az embereket, csak azt tudtuk, hogy százötven mézeskalács szív sült az érkező vendégek számára, de nem lett elég. Nagyon nem lett elég!

November 26-án Tornyos a világ közepe volt, a tájház pedig a világ gyöngyszeme. A tájházról mint csodáról és az élvezetes, igazán hangulatos megnyitóról beszéljenek a képek!

Az ünnepséget jelenlétével megtisztelte mgr. Hajnal Jenő, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke és Ceglédi Rudolf, Zenta község polgármestere

Népünk hitéletét tükrözi a szentsarok, mely mind a paraszti, mind a polgári házakban megtalálható volt éppúgy, mint a szenteltvíztartó. A magyar ember, mielőtt kilépett volna a házból, kezét a szenteltvízbe mártotta, keresztet vetett, és ezt mondta: „Istenem, segíts meg utamon.” Amikor hazaérkezett: „Istenem, köszönöm, hogy megsegítettél utamon.” Ezután a szenteltvízzel keresztet vetett magán

Szabó Magda, a tájház tulajdonosa, Baráth Gábor plébános, aki megszentelte a tájházat, valamint Gajdos Béla kántor, aki a gyönyörű énekével közreműködött

Abranyica, mondják Törökbecsétől felfelé, a bánáti oldalon. Lényege, hogy görbe fát használtak hozzá