Mádl Ferenc előadást tart a szabadkai Népkörben

Ez alatt az idő alatt Belgrádban tárgyalt Svetozar Marovićtyal, az Államközösség államfőjével, Boris Tadić szerb elnökkel, Vojislav Koštunica szerb kormányfővel. Fogadta őt Pavle szerb ortodox pátriárka is. Podgoricában találkozott Filip Vujanović montenegrói elnökkel és Milo Ðukanović kormányfővel, Újvidéken pedig Nenad Čanakkal, a Tartományi Képviselőház elnökével, valamint a Tartományi Parlament vezetőivel.

A Népkör ünneplő közönsége

Szerdán este érkezett Szabadkára, ahol a Népkör Magyar Művelődési Központban a vajdasági politikai pártok, az önkormányzatok, a történelmi egyházak, a művelődési egyesületek és a civil szervezetek képviselői várták. A magyar köztársaság elnökét először a házigazda szerepében Bodrogi Béla, a Népkör főtitkára üdvözölte, majd röviden ismertette a 132 éves intézmény múltját és jelenét. Ezt követően Dudás Károly, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség elnöke, a VMSZ elnökségi tagja köszöntötte.

A Magyar Nemzeti Tanács vezetőivel

,,Tisztelt ünneplő közösség, kedves jó magyarok! Nehéz megszólalnom azok után a köszöntő szavak után, amelyeket hallottam, s amelyek minden bizonnyal az itt ülők érzelmeit-gondolatait is kifejezik" -- kezdte előadását Mádl Ferenc. ,,Kétnapos magyarországi távollét után, míg Szabadka felé haladtam, jóleső érzés fogott el, olyan öröm és lelki borzongás, amelyet a messziről érkezők érezhetnek. Vidékről származom, magam is gyakran látogattam haza fogattal, s láthattam, még az állatok is nagyobb kedvvel húztak, amikor az otthonuk közelébe érkeztek. Nemcsak köztársasági elnökként, hanem magyar honpolgárként is örömmel jöttem. Úgy érzem, mintha hazajöttem volna. Mint magyar köztársasági elnök el kell mondanom azt is, miért jöttem. Egy szimbolikus üzenettel érkeztem: Magyarország felelősséget érez a határon túli magyarok sorsáért. Ezért folytattunk tárgyalásokat Szerbia és Montenegró vezetőivel, hogy a két ország kapcsolatában megerősítsük a baráti együttműködés szálait, a kölcsönös megértést, s ez erősödő garanciát jelentsen a vajdasági magyarság sorsának jó alakulásáért” -- mondta, majd arról is szólt, hogy tárgyalásaik egyik fontos elemeként mindenütt hangsúlyozta: Magyarország mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy az európai integrációs folyamat részeként ez a régió is minél előbb az európai uniós egyesítés egyik fontos kedvezményezettje legyen, előbb-utóbb pedig tagja az euroatlanti szövetségnek. A kettős állampolgárságról szólva az elnök úr elmondta, még hosszas bilaterális tárgyalásokra lesz szükség a szomszédos országokkal, hogy azok vezetői jó érzéssel elfogadják ennek a jelentőségteljes kezdeményezésnek az ötletét. Egyszóval: sok víz elfolyik még a Dunán, hogy az ötletből valóság legyen.

A Kosztolányi Dezső magyar gimnáziumban (Szabó Attila felvételei)

Szabadkai látogatása során másnap, csütörtökön az elnök úr találkozott a magyar többségű önkormányzatok vezetőivel, a magyar főkonzulátuson fogadta a magyar sajtó képviselőit, feleségével, Dalma asszonnyal ellátogatott a Kosztolányi Dezső Nyelvi Gimnáziumba, valamint a Sötét családhoz, amely elsőként beszélt nyíltan a médiákban az ellenük folyó több hónapos erőszakoskodásokról.
(-)
,,A legvészterhesebb időkben is álltuk a sarat, nem hagytuk -- mert nem hagyhattuk -- cserben kisközösségünket. Az anyaországgal és egymással összefogva iskolákat, templomokat, művelődési házakat, kollégiumokat -- a megmaradás újabb világítótornyait -- építettünk és újítottunk fel, akkor, amikor mások -- a választás előtti lármában most oly hangosak -- tétlenül nézték a pusztulást; egyesületeket és szervezeteket hoztunk létre a semmiből -- a magyarként való megmaradás és itthon maradás kis meg nagy műhelyeit --, megőriztük újságjainkat, folyóiratainkat, amelyek a miloševići diktatúra idején a megszűnés peremére sodródtak.
Hát így állunk most, tisztelt Elnök Úr, itt a déli végeken, ezeréves aracsi pusztatemplomunk oltalmában. Vészesen megfogyatkozva, elöregedve, elszegényedve, ugyanakkor szellemiekben és magyarságban sokat gyarapodva. Vernek bennünket, igyekeznek megfélemlíteni, elüldözni ősi szülőföldünkről. És mi álljuk a sarat. Bízunk az isteni gondviselésben, a magunk tehetségében és erejében, európai uniós anyaországunkban, annak legjobb vezetőiben -- bízunk az egyetemes magyar nemzet szolidaritásában.”
(Részlet Dudás Károly köszöntőjéből)