Pacsirta

Hazánkban mintegy ötven faj vadászható, feleannyi, mint a nyugati országokban. Szicílián sajnos egy régi hagyományt követve a vadászok felmásznak a hegytetőkre, amikor a ragadozó madarak szeretnének átkelni a Földközi-tengeren, és ott halomra lövik a sólymokat, sasokat, melyek nálunk fokozott védettséget élveznek. Nem is értem, mi ebben az élvezet, hiszen olyan kevés van belőlük. A franciák sem különbek, ők az apró madarakat, rigókat irtják. Nem is tudom, mit kezdenek azokkal a pöttöm madarakkal, a kedvencük a pacsirta, abból készítenek a szakácsok méregdrága gasztronómiai fogásokat. A mi vadászainknak ilyesmi eszükbe sem jutna, mi nem ilyen vadászkultúrában nevelkedtünk. Az olaszok imádják a seregélyt, a fenyőrigót, nagyon apró úgynevezett madársöréttel vadásznak rájuk, vagyis minél kisebb kaliberű sörétes fegyverrel. Megemlíteném, a mi törvényeink védik a darvakat, hattyúkat, ezzel szemben az USA-ban mindkét faj vadászható. Akkor ki is a barbár? Mi itt a Balkánon vagy valaki más Nyugaton? 

Kócsag

Érdekesség, hogy Angliában úgy fékezték meg a hattyúvadászatot, hogy kijelentették, minden hattyú a királynő tulajdona, és azt hiszem, nem kell ecsetelni, azonnal abbamaradt a hattyúvadászat. A fürj például Magyarországon már az ’50-es években nem volt vadászható, nálunk még igen, de igyekeznek a vadászati idejét csökkenteni, hogy minél kevesebb madár legyen a terítéken. Szomszédjainknál sok program van a madarak védelmében, nagyon vigyáznak a túzokra, szalakótára, kerecsensólyomra. Fokozottan védett madarakról beszélünk, melyek sorsát néhány odaadó ember figyelemmel kíséri egész éven át. Gyűrűzik a fiókákat, ellenőrzik a tojásokat, fészkeket, és igyekeznek az embereket távol tartani az élőhelyük közeléből, hogy minél zavartalanabbul éljenek és tudjanak szaporodni.

Szerbiában minden bagolyféle védettséget élvez, de ennek ellenére néha lelőnek néhányat, nem akarattal, de így sikerül. Mint tudjuk, a bagoly az elhagyatott szarkafészekben költ, jönnek a vadászok, belelőnek a fészekbe, gondolván, hogy szarka lakik benne, közben kibukik belőle a bagoly. Rengeteg vízimadarunk van, melyre nem vadászunk, ilyenek a sirályfélék, a csérek, a póling, a goda, a batla, és még sorolhatnám őket naphosszat. Az átlagos ember el sem tudja képzelni, mennyi vízimadár tartózkodik a közelünkben, fel sem ismeri őket, hiszen ez nem könnyű feladat. Ez a vadászokra is vonatkozik, talán csak néhány madarász — valamint lelkes amatőr, aki gyermekkora óta ilyen közegben nevelkedett — tudja felismerni ezeket a gyönyörű állatokat.

Seregély

Vidékünkön szépen szaporodnak a gémek, kócsagok, melyekre szintén nem vadászunk. Nagyon izgalmas jelenet, amikor a pásztorgém, az üstökösgém és a vörös gém mozdulatlanul várja prédáját. Amikor hajnalhasadáskor a nádirigók rázendítenek a nótájukra, a vízicsibe és a szárcsák kurjongatnak, ez zene a füleimnek, és mindig a Tüskevár ifjúsági filmsorozat jut eszembe Matula bácsival. A csodálatos színekben pompázó jégmadár vadászatát követni igencsak szórakoztató időtöltésnek számít, napsütésben úgy csillog, mint egy feldíszített karácsonyfa. El szoktam mélázni a tövisszúró gébicsnél is, nagyon ügyesen nyársalja fel a prédáját, melyet majd egy későbbi időpontban szeretne elfogyasztani. Reszkessetek, gyíkok, sáskák, szöcskék, mert ez a kis madár senkinek sem kegyelmez. Őket sem vadásszuk, de miért is tennénk, az egész madár súlya nem éri el a 100 grammot, ott szép ő, amikor a tövisbokor szélén ücsörög.

Jégmadár

Egy kicsit problémásabb eset a kacsavadászat, mert vannak védett és vadászható kacsák is. Estefelé nehéz megkülönböztetni a fajokat, de nem lehetetlen, mert a kacsák repülés közben is „beszélgetnek”, és a hangjuk segít a beazonosításban.

A világon ma mintegy 10 000 madárfaj létezik, közülük vidékünkön 300 faj áll természetvédelmi oltalom alatt. A vetési varjú elméletileg kártékony, de mégis védettséget élvez, mert számos madárfaj szeret beköltözni a fészkébe, például a fokozottan védett kékvércse. Ha több kékvércsét akarunk, akkor a vetési varjúra nem vadászunk. Portyáim során több alkalommal sikerült összefutnom a kanalasgémmel is. Nagyon attraktív madár, és nem vadászható. A kis madaraink majdnem 100%-a védettséget élvez, a ritkább fajoknak az eszmei értéke jóval magasabb összegre rúg, de ettől még egy cinege is lehet a kedvencünk. Ott bóklásznak a házak alatt, különösen télen, amikor a segítségünkre vannak szorulva, mindig nagy a tolongás az etető-itató körül. Ilyen kis csöppségekre nem vadászunk, mert nincs is értelme, mi nem ilyen kultúrát örököltünk az őseinktől.