Mackó és mumus

Mackó és mumus

Gyermekkori félelmek, szorongások — Gyakran állunk bizonytalanul, összeszoruló szívvel gyermekünk kiságya előtt, amikor kétségbeesetten sír, és nem tudjuk, mi a baja. Később már jár, beszél és játszik, de még ekkor sem képes mindig elmondani, szavakba önteni, hogy mi bántja. Ilyenkor azt kívánjuk, bárcsak belebújhatnánk a bőrébe, beleláthatnánk a gondolataiba, hogy segíthessünk rajta. Ez sajnos lehetetlen, de minél többet tudunk a gyermeki lélek fejlődéséről és gyermekünk világképéről, gondolkodásáról, annál hatékonyabban segíthetünk rajta a nehéz pillanatokban.

Eleinte az újszülött önmagát és az édesanyját elszakíthatatlan, határtalan, mindenható egységként éli meg. Még nem tudja megkülönböztetni az őt tápláló, gondozó anya testét, arcát, keblét a sajátjától.

Idill és szorongás

A csecsemő figyelme az érzékszervei és az idegrendszere fejlődésével csak fokozatosan kezd a külvilágra irányulni. Körülbelül hat hónapos korban — a karon ülő fázis megszűnésével — már számos jelét figyelhetjük meg annak, ahogyan elkülöníti saját magát és az anyát: megtapogatja, megnézi az arcát, haját, játékosan megeteti. Nem sokkal ezután, körülbelül nyolc hónaposan már teljes biztonsággal megismeri az anyját.

Ebben a korban, ha az anya nincs jelen és idegen személy közeledik felé, a gyermek megijed, sírva fakad, eltakarja arcát és menekülni próbál. Az első hónapok megbonthatatlan közelsége után a gyermek számára az anya távolléte nehezen elviselhető élmény. Amikor közeledik hozzá valaki, akit távolból az anyjának vél, ám kiderül, hogy az illető idegen, a gyermek csalódást, szorongást él át. Ez az élmény a későbbi szorongások, félelmek mintájává válhat. Hogyan segíthetek neki? — kérdezi ilyenkor a szülő, aki természetesen nem tölthet minden másodpercet a gyermeke mellett.

Szerencsére ebben az időszakban megjelennek az önmegnyugtató viselkedésformák, melyeknek eszközei az átmeneti tárgyak. Ilyen tárgy lehet egy ismerős tapintású és illatú törülköző, rongybaba vagy játék mackó, mely általában lágy, alakítható, érintésre megmelegszik. Ezek a tulajdonságai teszik lehetővé, hogy távollétében helyettesítse az anyát. Törekedjünk az átmeneti tárgy állandóságának megőrzésére, ha megrongálódik, ne cseréljük újabbra, vigyük magunkkal, ha a kicsivel bölcsődébe, vendégségbe megyünk!

Önálló lépések és bizonytalanság

Egyéves kor után a gyermek rácsodálkozik a világra, egyre érdeklődőbb, önállóbb. Az első bizonytalan lépésekkel, apró balesetekkel egyidejűleg azonban ráeszmél, hogy a szülő nem védheti meg mindentől, nem tudja igényeit mindig kielégíteni. Nehéz időszak ez a szülő és a gyermek kapcsolatában, mivel a szülőnek egyszerre kell a világ felfedezéséhez szükséges függetlenséget és a gyermek biztonságérzetéhez nélkülözhetetlen figyelmet megadnia. A gyermek rádöbben saját védtelenségére, sérülékeny voltára, és csak a szülő törődése, lelkesítő támogatása állíthatja vissza biztonságérzetét.

Ne féljünk, hogy elkényeztetjük: gyermekünknek talán ebben az időszakban van a legnagyobb szüksége a szülő szeretetére, biztatására.

Váratlan tilalmak

Minél önállóbbá válik a kisgyerek, annál több akadályt gördít elé a környezete. Időnként minden szülő rákényszerül, hogy gyermekét korlátozza, figyelmeztesse, hogy ezáltal megvédhesse a külvilág veszélyeitől és elősegítse a társadalmi beilleszkedését. A kisgyerek, aki már érzi, hogy szülője nélkül életképtelen, a szemrehányó tekintetet, dorgáló hangsúlyt szorongással, riadt nyugtalansággal élheti meg, fél a szülői szeretet elvesztésétől.

Eközben a tilalmak idején gyakoriak a gyermek dühkitörései, hiszen eddig fogalma sem volt róla, hogy büntethető, felelősségre vonható. Indulatai a szülő ellen irányuló agresszív fantáziákban is megjelenhetnek, akár még a szülő halálát is kívánhatja. Ne ijedjünk meg tőle, hiszen ezek a gyermeki lélek fejlődésének szükségszerű velejárói, és minden szükségszerű összekoccanáskor biztosítsuk a gyermeket szeretetünk, törődésünk állandóságáról.

A nemek közötti különbségek felfedezése és a bűntudat

Négyéves kor után a gyermek rádöbben a fiúk és a lányok, illetve a férfiak és a nők közötti különbségekre. Ebben az időszakban gyakorivá válnak a saját és a többiek testének felfedezésére irányuló szexuális játékok (pl. orvos-beteg játék). Gyakori, hogy a gyermek a képzeletében a szülővel is eljátssza a nemének megfelelő szerepét, vagyis feleségül akarja venni a mamát, illetve hozzá szeretne menni a papához.

Az azonos nemű szülő tehát riválissá válik, megjelenik az irányában érzett féltékenység, hiszen osztozni kell vele az imádott mamán/papán. A gyermek tehát arra a személyre féltékeny, akit szeret, és akitől a biztonsága függ. Ezt a belső konfliktust erős bűntudat és félelem kísérheti.

A szülő nem mindig tudja megfelelően felmérni e konfliktus súlyát. Vegyük komolyan a gyermek vágyait és az ezekből fakadó bűntudatérzést, ne fokozzuk a gyermek szégyenérzetét! Ne tiltsuk meg neki a szexuális tartalmú játékokat, mert a gyermeki szexualitás megjelenése, a nemi különbségek felfedezése fontos része a személyiség további egészséges fejlődésének.

A féltékenység és az ebből fakadó bűntudat okát a gyermek hamar elfelejti, megmarad viszont a szorongás és a félelem érzése, mely később megjelenhet a haláltól, a sötétségtől vagy az üldözőktől való félelem képében.

Teljesítménykényszer az iskoláskorban

A szülőtől való hirtelen elválás, az új környezetbe való beilleszkedés, a gyermek számára eddig ismeretlen követelmények mind fokozott megterheléssel járhatnak. Az értelmi és az érzelmi fejlettséget meghaladó teljesítményre motiváló követelmények egész életre szóló sérüléseket okozhatnak. A világ felfedezésének vágya és az egymás közötti egészséges versengés egyébként is jellemző ebben az életkorban, nem szükséges tehát a gyermeket jó jegyek, piros pontok megkövetelésével sarkallni nagyobb teljesítményre. A gyermek a természetéből adódóan kíváncsi, ha tehát hiányzik vagy lankad az érdeklődése, akkor a hibát önmagunkban vagy az iskola hozzáállásában kell keresnünk.

Megrendítő élmények

A természetes fejlődéssel járó életkori szorongásokon kívül a kicsire nagy hatással vannak az őt érő tapasztalatok, élmények is. A kis testvér születése felerősítheti a szülő elvesztésétől való félelmet, fontos tehát, hogy a gyereket bevonjuk a baba érkezésével kapcsolatos előkészületekbe, az újszülött gondozásába, ellátásába, mert ezáltal érezheti: az új jövevény nem szorította ki a helyéről. Ebben az időszakban gyakori, hogy a gyermek újra elkezd csecsemőként viselkedni, ismét szopni akar vagy bepisil azért, hogy ő is pelenkát kaphasson, hogy kis testvéréhez hasonló kiváltságokat élvezhessen. Fontos, hogy ilyenkor meg tudjuk nyugtatni: az iránta érzett szeretetünk, törődésünk nem csökkent.

Traumát okoz a gyermek életében a szülők válása is. Hogy ez a lehetőségekhez képest minél kisebb lelki sérüléssel legyen feldolgozható, ahhoz fontos megértenünk, mi történik ilyenkor a lelkében. A gyermek világképe egocentrikus, vagyis a körülötte zajló eseményeket, élményeket csak abból az érzelmi aspektusból tudja feldolgozni, ahogyan ezek őt érintik. Ezért gyakran úgy éli meg a szülők válását, mintha ő volna a hibás, mintha a szülők az ő engedetlensége, rosszasága miatt váltak volna el.

Válás esetén tehát tájékoztassuk gyermekünket a történtekről — persze az ő értelmi és érzelmi szintjén —, és ezzel mentsük fel az esetleges bűntudatérzés alól.

A gyógyító játék és a mese

Játékai során a gyermek teret engedhet a feldolgozatlan indulatainak, és tőlük megszabadulva enyhülhet a bűntudati szorongása. A mesék hőseivel azonosulva megoldást találhat a kínzó belső konfliktusaira, félelmeire.

Játsszunk tehát minél többet vele, meséljünk neki, amennyit csak lehet, mert a játékra, mesére szánt idő nemcsak kellemes időtöltés, hanem a gyermeki lélek fejlődésének elengedhetetlen feltétele is.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Baba-mama rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Mackó és mumus
Baba-mama
  • FAROGI Anna
  • 2016.04.03.
  • LXXI. évfolyam 13. szám
Facebook

Támogatóink