Bár a legtöbb szokás már kiveszőben van, de pogácsát bizonyára sok család süt ezen a napon. Ahogyan sok ünnephez, így Lucához is kötődnek időjárásjósló tevékenységek, de a fiatal lányok ilyenkor azt is megtudhatják, ki lesz a jövendőbelijük. A Gergely-naptár bevezetése előtt ez volt az év legrövidebb napja.

A Luca-nap eredete

Eredete az ősi keresztény és pogány szokások keveredésében gyökerezik. Az ókeresztény mártír, Szent Lúcia ünnepéhez kötődik, aki a római keresztényüldözések során szenvedett vértanúságot. Lúcia Szicíliában, Siracusa városában élt a III. században. Előkelő családba született. A hite miatt végezték ki, nem volt ugyanis hajlandó azt megtagadni. Luca a vakok, szembetegek védőszentje, hiszen megvakította magát, hogy elkerülje a házasságot egy pogány férfival. Isten viszont csodálatos módon visszaadta a látását. A lány a szűzies életet választotta Isten iránt érzett elkötelezettségéből, így ő a szüzek védelmezője is. Még életében a szegényeknek adományozta a vagyonát, ezért sokszor hozzá imádkoznak azok, akik a rászorulók támogatásán dolgoznak. Siracusa szülöttjeként ő a város legfontosabb védőszentje. Kultusza napjainkban is erősen él Olaszországban, Skandináviában és Közép-Európában, ahol sok helyen a fényt szimbolizáló gyertyás szertartásokat szerveznek, de Németországban is kedvelt szent.

Francisco de Zurbarán (1598—1664): Szent Lúcia (Wikimedia Commons)

Luca a magyar kultúrában

A magyar népi kultúrában több dologtiltó nap van az év folyamán, amikor nem szabad bizonyos tevékenységeket végezni. Luca napján régen nem lehetett sütni, fonni, mosni vagy valamit kölcsönadni, mert az elkért dolgok a boszorkányok kezére kerültek.

„Luca, Luca, kitty-kotty, tojjanak a tiktyok!

Kolbászuk olyan hosszú legyen, mint a falu hossza,

Szalonnájuk olyan széles legyen, mint a mestergerenda,

Zsírjuk annyi legyen, mint kútban a víz!

Annyi pénzük legyen, mint a pelyva,

Annyi csirkéjük legyen, mint a fűszál,

Annyi tojásuk legyen, mint égen a csillag!”

(Lucázási mondóka)

A naphoz leginkább kötődő szokás a Luca-szék készítése. Ehhez tizenháromféle fa kellett, például tölgy, kőris, bükk, cseresznye stb. A munkába december 13-án kezdtek bele, majd tizenkét napon át, egészen karácsonyig dolgoztak rajta. Nem használtak szöget, és csak kéziszerszámokat alkalmaztak. Ettől még misztikusabb lett a bútordarab. Az elkészült széket magukkal vitték a karácsonyi misére. Aki éjfélkor ráállt, meglátta, ki a boszorkány. A mise után a széket a tulajdonosa megsemmisítette, többnyire tűzre vetette, mert tartott a boszorkányok bosszújától. Napjainkban is készül ilyen szék, de már a hagyományápolás kerül előtérbe, a misztikum kevés szerepet kap. A Luca széke a félelem, a titokzatosság és az igazságkeresés jelképe, mely annak ellenére is lenyűgözi az embereket, hogy ma már nem gyakorolják a leleplezést a karácsonyi miséken.

Babona és hagyomány egy falatban

A termékenységet, a bőséget és a szerencsét növelte a kelt tésztából sütött csemege. December 13-át gonoszjáró napnak tartották felmenőink, és mindent megtettek a maguk és családjuk védelméért. A Luca-napi pogácsa elkészítése és elfogyasztása védelmet nyújtott a boszorkányokkal és a rossz szellemekkel szemben. A pogácsákba pénzérmét vagy mást rejtettek. A pénz az anyagi jólétet jelképezte, a gyűrű házasságot jósolt a következő esztendőre, a bab vagy egyéb mag termékenységre és bőséges termésre utalt.

A hagyományos Luca-pogácsa egyszerű alapanyagokból készül.

Hozzávalók: 500 g finomliszt, 250 g vaj vagy zsír, 1 csapott kanál só, 2 tojás, 200 ml tej, 1 élesztő vagy instant élesztő, 1 teáskanál cukor.

Elkészítése: A cukrot és az élesztőt elkeverjük a langyos tejben. Miután felfutott, a tálba szitált liszthez adjuk a sót, a zsírt vagy a vajat, valamint az egyik tojást, majd hozzáöntjük a tejes-élesztős keveréket. Alaposan kigyúrjuk a tésztát, melyet meleg helyen egy órán át kelesztünk. Majd jöhet a nyújtás, szaggatás. Végül a kész pogácsákat megkenjük a másik tojással, ha szeretnénk, magokat is szórhatunk a tetejére, ha azonban kedvünk támadna pénzérmékkel gazdagítani, alaposan mossuk meg őket. Körülbelül 200 fokon, 15-20 percig sütjük a Luca-pogácsát.

Házasságjóslás, időjárás, Luca-búza

A házasság megjóslása mindig is kiemelten fontos volt a legények, de különösen az eladósorban lévő lányok számára. Az év több jeles napján végeztek ilyen rituálékat, de Luca napja kiemelkedő volt ebből a szempontból. A legelterjedtebb a Luca-cédula volt. A lányok tizenkét papírdarabra egy-egy férfinevet írtak, ezek közül mindennap kidobtak vagy tűzbe vetettek egyet. Az utolsó jósolta meg a jövendő férjük nevét.

A következő esztendő időjárása nagyon foglalkoztatta a paraszti világban az embereket. Nagymértékben függtek a természettől, a megfelelő időjárás bőséges termést hozott. Ezért jó előre szerették volna tudni, mire számíthatnak az új esztendőben. Sokan Luca napjától egészen karácsonyig figyelték és jegyezték az időjárást. Például, ha december 13-án süt a nap, akkor január is napos lesz. A hagymás jóslás is elterjedt volt. A hagymát tizenkét darabra vágták, és megszórták sóval. Az első szelet januárt jelképezte. Amelyik darabkában több nedvesség gyűlt össze, az az általa szimbolizált hónapra csapadékot jelzett.

Mára már nem feltétlenül társulnak termésjósló szokások a Luca-napi búzához, mégis sokan ültetik, mert a zöldellő kalászos jól mutat a karácsonyi asztalon vagy a fa alatt. Felmenőink úgy vélték, ha a december 13-án elvetett búza karácsonyig szép és dús, akkor bőséges és boldog esztendő várható.