A megnyitón jelen volt dr. Pásztor Bálint, a VMSZ elnöke, Rigó Pál Zsófia, az MNT alelnöke, Szabadka Város önkormányzati képviselői, valamint a közvállalatok igazgatói és a helyi közösségek elnökei.
A vásárba látogatókat először Rózsa Ramóna, a szervezők egyike köszöntötte:
— Az idén is találkozhatnak levendulacsokrokkal, -palántákkal, -olajokkal, levendulavízzel, levendulával ellátott szebbnél szebb kézművestárgyakkal, finomságokkal. Mint minden évben, a rendezvényünk az idén is jótékonysági jellegű, a környéken élő gyermekek számára gyűjtünk tanszer- és karácsonyi csomagokra. Hálásan köszönjük kézműveseinknek, árusainknak, hogy az idén is velünk tartanak. Sokan vannak, akik az elmúlt tizenegy alkalommal is jelen voltak, úgymond, itt kezdték pályafutásukat, és vannak, akik az elmúlt pár évben vagy az idén csatlakoztak a közösséghez. Köszönjük az idelátogatóknak, hogy évről évre eljönnek és visszajárnak, valamint nagy köszönet a támogatóinknak, akik nélkül nem tudnánk ezt az eseményt megvalósítani.

— Nagyjából azt lehetne elmondani, amit a lángosfesztiválon, hiszen nagyon hasonló, mégis mennyire különböző ez a két rendezvény. Előző nap egy hungarikumot, a lángost ünnepeltük, ma pedig a levendulát. A szervezők elhozták ide a Vasutas Helyi Közösség területére Provence hangulatát. És miben hasonlít a két rendezvény? Abban, hogy velük indul a nyár, valamint abban, hogy közösségépítő összejövetel mind a kettő. Azt gondolom, büszkének kell lennünk erre a csapatra, mindenkire, aki immár több mint egy évtizede a szabadidejét feláldozva szervezi ezt az eseményt. Emellett arról is szól, hogy a jótékonysági jellegének köszönhetően néhány hónap múlva gyermekek részesülhetnek ebből a támogatásból, és láttuk már korábban is, hogy azokhoz érkezik a támogatás, akik valóban megérdemlik, és akik a leginkább rá vannak szorulva. Én azt kívánom mindannyiunknak, hogy legyenek még nagyon sokáig a maihoz hasonló rendezvények, és építsük a közösséget — hangsúlyozta dr. Pásztor Bálint.

Az egyik árust, Toma Erzsébetet kérdeztem, aki Bácskossuthfalváról érkezett:

— Már tizenegyedik alkalommal vagyok itt, régi dolgokat újítok fel, és festészettel foglalkozom. Például kétszáz éves cserepeket javítok, melyek ki voltak téve esőnek, fagynak, napnak, és megérdemlik, hogy valamilyen szép virágok díszítsék őket. Első alkalommal a Levendulanapokon vettem egy kis palántát, és azóta már hatszáz bokrot ültettem a házunk táján. A levendula gyűjtése és hasznosítása akkor kezdődött, most pedig a vászonfestéssel is elkezdtem foglalkozni. Én nagyon szeretek itt lenni, olyanok vagyunk, mint egy család, és főleg az tetszik, hogy ez egy jótékonysági rendezvény, és a befolyt összeg jó célra megy. Egy kicsit meleg van, vannak nehézségek, de a nehéz dolgok mindig előbbre viszik az embereket. A kényelem ellazít, a nehéz munka megerősít, mindig azt mondom a nap végén, hogy többet nem jövök, de aztán mégiscsak itt vagyok – viccelődött Erzsébet néni. 
A csodálatos levendula jegyében született kézművestermékek mellett a legkisebbeket alkotóműhely is várta.