A siklóernyőzés az ejtőernyőzésből fejlődött ki. Amíg az ejtőernyős a levegőben nyitja ki az ernyőt, mely arra való, hogy a versenyző biztonságosan landoljon a talajon, addig a siklóernyős már nyitott szárnyakkal indul, és képes néhány órát a levegőben tartózkodni, akár több száz kilométert repülni. A siklóernyő egy merev tartást adó elemektől megfosztott hordozófelületű, hajtómű nélküli repülő szerkezet. Maga az ernyő egy speciális, mesterséges kevlárfonalakból szőtt szárny. Felső felületén a levegő áramlása gyorsabb, mint alul, így alul nyomó-, felül pedig szívóhatás keletkezik. A siklóernyős kupolát cellákkal osztják több részre, mely részek között szabad a légáramlás, kifelé azonban lassabban távozik a levegő. A szerkezetet a szárnyprofil alakjának módosításával lehet irányítani, a zsinórzat segítségével.

Landolás a kör közepében (Fotók: Pavlov Iván fotóalbuma)

A sportágat a francia alpinisták találták fel a ’70-es években, megkönnyítve a meghódított hegycsúcsokról való leereszkedést. Az ernyők formája akkoriban még jelentősen eltért a mostaniakétól, téglalap alakúak voltak, és mindössze 7-9 cellából álltak. A puhaságuk és egyéb hátrányuk miatt a pilótán kívül még két emberre volt szükség a rajtnál, hogy felemeljék a vásznat. Az első igazi siklóernyőt egy francia üzletember alkotta meg 1986-ban, aki addig ultrakönnyű repülőket gyártott. Szerbiában a ’80-as, ’90-es évek környékén Kraljevóban próbálkoztak először ezzel a sportággal, Vajdaságba 2005-2006 körül került, Magyarkanizsa és Szabadka volt az első két város, ahol siklóernyőzni lehetett.

Pavlov Iván

A sportágnak három fajtája létezik: a célra szállás, a távrepülés és az akrobatikus siklóernyőzés.

— A célra szállásnál egy 5 méter átmérőjű kör közepén kialakítanak egy 2 cm átmérőjű kört, és a versenyzőnek ezt a kis kört érintve kell landolnia. A közepe a nulla, és ahány centivel eltéveszti ezt a versenyző, annyi negatív pontot kap. Az nyer, akinek a legkevesebb negatív pontja van. A távrepülőversenyek keretében, melyek akár több száz kilométeresek is lehetnek, a pilóták a légáramlatokat keresik. A felfelé haladó meleg levegő tölcsérformát ölt, kiszélesedik, melybe bekerülve a pilóta emelkedik. Az akrobatikus versenyszám a leglátványosabb, ám a legveszélyesebb is: különféle manővereket, figurákat kell a levegőben végrehajtani, melyeket öt pontozó osztályoz. A siklóernyőzéshez szükséges használt felszerelés 1000 eurótól beszerezhető. Ebben minden benne van, amire a pilótának szüksége lehet, tehát az ernyő, a beülő, a mentőernyő. 3000 eurónál kezdődik a teljes új felszerelés, mely több éven át szolgálja a versenyzőt — mondta Pavlov Iván, hozzátéve, a környéken Magyarkanizsán és Szabadkán lehet megismerkedni ezzel a sportággal, ha pedig valaki dombokról, hegyekről szeretné kipróbálni ezt a sportágat, akkor ezt Versecen teheti meg. A kezdők eleinte a földön maradnak. Előbb megismerkednek a felszerelés részeivel, megtanulják, mi mire való. Három napon át az ernyő felemelését és leengedését gyakorolják. Ezt a rövidebb repülések követik: kezdetben néhány méterre, majd az idő múlásával egyre magasabbra engedik a kezdő pilótákat, egészen 600 méterig. Tandemrepülést is végzünk, mely abból áll, hogy egy utas felszáll velem a levegőbe. Neki csak annyi a dolga, hogy felszállás előtt fusson velem valamennyit, a levegőbe emelkedés után pedig csak élveznie kell a repülést és a kilátást. Tandemrepülésre Újvidéken van lehetőség, a 10 perces, 700 méter magasságig terjedő repülés díja 80 euró, melyben benne van a GoPro-felvétel is — mondta Iván.

Középen, a dobogó legmagasabb fokán

Iván 2014-ben kezdett aktívabban versenyezni, kizárólag célra szállással foglalkozik. Első jelentősebb eredményét 2014-ben a Versecen megtartott Európa-bajnokságon érte el, a 90 versenyző közül a 11. helyet megszerezve. Első győzelmét ugyanebben az évben Kosovska Mitrovicán aratta, ahol a hazai bajnokság egyik állomásán diadalmaskodott.

— 2014 óta, amióta tagja vagyok a szerbiai válogatottnak, csapatban csak egyszer nem fértünk fel a dobogóra. Több alkalommal nyertünk Európa-bajnokságot, van 2. és 3. helyünk is, a világbajnokságon csapatban ezüstérem a legjobb eredményem, egyéniben pedig az Európa-bajnoki bronzéremig jutottam. Emellett nyertem világ- és Európa-kupa-futamot, országos bajnokságot és több nemzetközi versenyt. Pályafutásomból még egy érem hiányzik az egyéni világbajnokságról, és akkor szinte teljessé válik a gyűjtemény.

A sportágnak köszönhetően harminc országba jutott el, például Kazahsztánba, Törökországba, Németországba, Indonéziába, Kínába, Tajvanba, Ciprusra, Észak-Macedóniába, Bulgáriába, Romániába. A világon az ázsiaiak viszik a prímet, a legjobbak a katonaság soraiból kerülnek ki, akiket azért fizetnek, hogy eddzenek, és versenyekre járjanak.

— Az idén Albániában tartják az Eb-t, melyen a szerbiai válogatott a legesélyesebb, jövőre pedig Törökország ad otthont a vb-nek, ahol nehéz lesz kimagasló eredményt elérni, hiszen legalább tizenöt ország harcol majd az 1. helyért. Az idén a verseci országos bajnokságon a hatvan versenyző közül a legjobbnak bizonyultam, és két rekordot is megdöntöttem. Egymás után két sorozatban nullát értem el, tehát hibapont nélkül teljesítettem, és mind a hét sorozatban 5 cm alatti eredményt jegyeztem. Törökországban, a világkupa második fordulójában 85 versenyző között a 10. helyen végeztem, csak egy kicsi hiányzott, hogy benne legyek az első háromban. A világkupa harmadik fordulóját Kazahsztánban, a negyediket Indonéziában, a záróversenyt pedig Németországban tartják. Jelenleg a világranglista 20. helyét foglalom el, célom újra visszakerülni a legjobb tíz közé. Az idei versenyek azt mutatják, jó irányba indultam — mondta Iván.

Magyarkanizsán a Delta Aeroclubban jelenleg kevesen vannak, viszont Iván abban bízik, hogy hamarosan újra fellendül a városban a siklóernyőzés, hiszen a lehetőségek megvannak ahhoz, hogy a fiatalok és az idősebbek megismerkedjenek ezzel a sportággal.