Leplezetlenül, nyíltan és őszintén

Kedves olvasó,

Alábbi cikkünk weboldalunk előző változatából automatizálva került áthelyezésre, így szövegformázási és megjelenítési hibák előfordulhatnak. Megértésüket köszönjük!

Leplezetlenül, nyíltan és őszintén

A Zentai Magyar Kamaraszínház fotójaÉnállapot a címe Mácsai Endre diploma-előadásának, amelynek a szövegét is maga írta. A darabot a Zentai Magyar Kamaraszínház bemutatójaként láthatta a közönség és a szakma. " Te írással is foglalkozol?- Igen, bármilyen meglepő, habár az utóbbi négy évben...

A Zentai Magyar Kamaraszínház fotója

Énállapot a címe Mácsai Endre diploma-előadásának, amelynek a szövegét is maga írta. A darabot a Zentai Magyar Kamaraszínház bemutatójaként láthatta a közönség és a szakma.
" Te írással is foglalkozol?
- Igen, bármilyen meglepő, habár az utóbbi négy évben kevésbé ragadtam tollat. Az előadás szövege az elmúlt nyolc évben született, de főleg a középiskolás írásaim, verseim hallhatóak. Illetve az, ami mostanában, az egésznek a szerkesztése során alakult ki bennem.
" Hogyan jutottál arra az ötletre, hogy a saját szövegedet add elő?
- Én másodéven kiválasztottam egy monodrámát, Norman Allen Nizsinszkij utolsó tánca című alkotását és eldöntöttem, az lesz a vizsgaelőadásom. A füzetemben már minden megvolt, pontosan tudtam, hogyan kellene elkészíteni, de aztán negyedéven jelentkezett az a belső késztetés, hogy mégsem akarom egy idegen ember életét bemutatni a színpadon. Elkezdtem gondolkozni, mi lenne az, amivel a leginkább el tudnám mondani, mit szeretnék, hogy érzem magam a világban, mi a véleményem. Arra jutottam, hogy magamat kell alakítanom, méghozzá nyíltan és őszintén, mindent leplezetlenül felvállalva. Ez egyébként a legnehezebb. A tanáraim meglepődtek ugyan, de teljesen nyitottak voltak az elképzelésem megvalósítására.
" Alkatilag is megváltoztál, hiszen egy izmos testű fiatal férfi jelent meg a színpadon. A külső megjelenéseden mennyit dolgoztál?
- Úgy gondolom, aki a színpadon létezik, annak nem csak az elméjét kell karban tartania, hanem a testére is oda kell figyelnie. Fontos a külső megjelenés is, de inkább azt szerettem volna elérni, hogy jó kondícióban legyek. De végül is férfi vagyok, miért ne képviselném a férfiasságot is.
" Összegezted már a színművészeti akadémián szerezett tapasztalataidat, készítettél mérleget, levontál következtetéseket?
- Az előadás foglalkozik az akadémián töltött éveimmel is, de van egy kis szövegrész, amit végül kihúztam, mert nem akartam nagyon direkt lenni. Ezt arról szól, hogy az életben minden lényeges dologért és tapasztalatért meg kell szenvedni, de az emlékek mindent megszépítenek. Amennyit ''szenvedtem” vagy rosszul éreztem magam, dupla annyi jó dolgot éltem át a négy év során. Olyan tanáraim voltak, akik figyeltek rám, ha bántottak, azzal is csak a javamat akarták. Az osztályban pedig olyan emberekkel voltam együtt, akiket soha nem vehetnek el tőlem. Az ilyen kötelék, ami nálunk megszületett, ritka az évfolyamtársak között. Vállalkozó kedvű osztály voltunk, kerestük a lehetőségeket, próbáltunk olyan ötleteket hozni, amelyek felcsigázzák a közönséget.
" Te mindig színész akartál lenni?
- Nem, én egészségügyi középiskolába jártam és orvos akartam lenni. Amíg nem kerültem színpadra, azt éreztem, hogy valami nincs rendben az éltemmel. Az előadásban úgy fogalmazok, hogy gyermekként beteg voltam, a színház viszont gyógyszer. A betegségem annyira előrehaladott volt, hogy csak a legjobb gyógyír segíthetett rajta. Először a Pillanatképek egy bolygóról című előadásban álltam közönség elé, itt, a zentai színházban. Hogy mit éreztem, azt nem tudnám megfogalmazni. Azóta is mindig jó volt a színpadon, de az az érzés csak most, a bemutatómon jelentkezett újra. Az első színpadra lépésem és az önvallomás-estem olyan élmény volt, amelyről nem tudom, megismétlődik-e még az életben. Mivel kíváncsi vagyok, hogy megismétlődik-e, még nagyon sokáig a színpadon akarok maradni.
" Melyek a további terveid? És itthon vagy külföldön?
- Már két éve foglalkozom a zentai amatőrökkel, amit a jövőben is folytatni szeretnék, mert ez a szívügyem. Készülünk az új bemutatóval, amely a Valahol Európában című musical lesz. A következő évadban a Szabadkai Népszínházban dolgozom, de ott lesz két osztálytársam, Pámer Csilla és Baráth Attila is. A vizsgaelőadásunkat, a Kreónt az idén is játsszuk, de más produkciókban is benne leszünk. Nagyon szeretek a színpadon lenni, de vonz a rendezés is, mert vannak olyan színházi vízióim, amelyeket csak külső segítőként tudok megvalósítani. Van bennem kalandvágy, de mindig arra gondolok, hogy itt vagyok otthon, ezeket az embereket szeretem, akik itt vesznek körül. Azt hiszem, ha egyszer el is megyek kipróbálni magam, biztos visszajövök.
" Van-e már szerepálmod?
- Erre a kérdésre a színészek általában tudnak válaszolni, de én hosszas töprengés után arra a következtetésre jutottam, hogy nekem nincs szerepálmom. Ugyanannyira örültem a legkisebb szerepnek is, mint a címszerepnek az utolsó közös előadásunkban. Abban biztos vagyok, hogy színházzal akarok foglalkozni, a művészetet szeretném közvetíteni és vágyom a közönség elismerésére, szeretetére. A színház az, ami miatt felkelek reggel, és a színház az, ami miatt este nem bírok elaludni, mert jönnek az új ötletek.
" Akkor maradjunk annyiban, hogy ezt a kérdést néhány év múlva ismét felteszem neked, de addig is jó munkát, sok szerencsét kívánok!

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Fiatalok Fiataloknak rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Leplezetlenül, nyíltan és őszintén
Múzsaidéző
  • Györffi Réka
  • 2018.11.03.
  • LXXIII. évfolyam 44. szám
Leplezetlenül, nyíltan és őszintén
Irodalom
  • Hét Nap
  • 2018.04.10.
  • LXXIII. évfolyam 15. szám
Facebook

Támogatóink