Ilyen táblák mellett gyalogolták le azt a 327 km-t a mauritániai határig, ahonnan kíméletlenül visszatoloncolták őket Dakhlába.

2008. IX. 15. ,,Két kiló tejpor, egy kiló szárított datolya, egy kiló pörkölt földimogyoró, két kiló sárgabaracklekvár, huszonvalahány darab szardíniakonzerv, fél liter olívaolaj, negyven darab háromszögsajt (olyan, mint a Medvesajt), két kiló sárgarépa és egy kiló kristálycukor. A maradék helyet kenyérrel tömtük ki. Így indultunk neki a tizenkét napos dakhla-mauritániai határ szakaszának. Útközben néha kunyeráltunk friss kenyeret és vizet az autósoktól és teherautósoktól... Kissé szutykosan, szakadtan, porosan és büdösen, de mindenekfölött hullafáradtan (a kaja is elfogyott) érkeztünk meg a Nyugat-Szahara (Marokkó)-Mauritánia határra. Az már az első pillanatban látható volt, hogy itt szigorúan ellenőriznek mindent. A vámosok nemcsak körbekopogtatják a járműveket és félvállról megkérdezik, van-e elvámolnivaló holmi, hanem mindent alaposan átkutatnak, minden járművet darabjaira szétszednek. Ahogy beléptünk a vámövezetbe, egy rendőr felületesen ellenőrizte az útleveleket, majd kaptunk tőle négy darab űrlapot, általános kérdésekkel. Kitöltöttük őket, majd egy irodában a szontyolodott pofájú illetékes átadta a szürke és léleknélküli gépembereknek. Itt már vagy húsz ember várta a továbbhaladási engedélyt. Egy jó óra múlva szólítottak bennünket, először engem: 'Ivaniksz Ferenk!' Odaléptem. 'Szisz zsur, illegal! Return Dakhla!!!' - mondta a pofa. Miii vaaan? A gépember kiszámolta: ha mi május 6-án léptünk be Marokkóba, most pedig szeptember 12-e van, és nekünk csak három hónapot szabad Marokkóban tartózkodnunk, akkor már hat napja illegálisan vagyunk az országban. Szédültem a gondolattól, hogy 12 nap menetelés után vissza kell fordulnunk Dakhlaba. A 'keep smiling' sem működött, amit egy velünk együtt a sorban ácsorgó belga turista ajánlott nekünk.”
2008. IX. 17. ,,Ma voltunk a rendőrségen, amiért, szerintük, hat nappal tovább tartózkodtunk a megengedettnél Marokkóban. Három óra hosszat melózott rajtunk három rendőr, amiből a végén kb. tizenöt oldalnyi irat keletkezett. A lényeg: Afrikában a vízumot a kézhezvételtől számított két napon belül érvényesíteni kell. Tehát lejárt a mauritániai vízumunk is, amit Rabatban kértünk májusban úgy, hogy az augusztustól legyen érvényes. Igaz, felújíthatjuk a határon, huszonöt euróért fejenként. A terv a következő: a hetvenvalahány eurónkból huszonvalahányat átváltunk dirhamba, és kaját veszünk rajta, a maradék ötvenet pedig visszük magunkkal a mauritániai határra. Aztán Nouadhibou-ban, illetve mellette ütünk tanyát. Talán van internetük vagy mobilhálózatuk, talán újabb segítség is érkezik, vagy addig egy állandó szponzorra akadunk...''
- Hogy állsz Istennel, Ferenc? Hallom, mostanában elég gyakran emlegeted így vagy úgy.
Ferenc: - Igen, gyakran emlegetem. Hadilábon állok vele. Ha Istenről beszélek, akkor bennem egy metafizikus, spirituális élmény keletkezik a lélekről, nem pedig egy olyan istenkép, amelyről gyakran terméketlen vitákat folytatnak az emberek. Vajon szakállas-e vagy sem? Személyes-e vagy személytelen? Látható vagy láthatatlan? Fönt vagy lent él? Vajon kint vagy bent található?... Ezekkel a gondolatokkal én nem is szoktam foglalkozni. Ennél sokkal fontosabb és izgalmasabb számomra a lélek kérdése. Amiben hiszek s amiről véletlenszerű tapasztalatok folytán meg is győződhettem, az az, hogy van élet és van lét. A mulandó élettel ellentétben az a bizonyos ,,én vagyok'' gyökérérzet vagy létérzet halhatatlan. S hiszek abban is, hogy valahol a háttérben mindent összeköt minden, egység van, s az a szétszórtság, az a sokaság, amit látunk, csak illúzió. A világ számomra inkább varázslatjellegű, mintsem logikai. S ebben a varázslatjellegű világban létezik egy téren kívüli idő, abban pedig a halhatatlan bázis szubsztancia, a lélek, és létezik egy bizonyos látvány, ami ennek a valaminek a káprázata. Ezen a káprázaton átlátni, ebben a káprázatban újra felfedezni az egységet, az számomra egyenlő, úgymond, a megvilágosodással vagy az üdvözüléssel. Ha valakit jobban érdekel ez a fajta istenkép, az olvassa el Hamvas Béla háromkötetes művét, a Scientia Sacrát - jóllehet nemcsak Hamvas Bélát olvasok -, mert nagy vonásokban az ő gondolataival értek egyet ebben a témában.
- Ha dühöngsz, miért teszed? Mi bánt valójában? Mi vagy ki szokott felmérgesíteni?
Ferenc: - Ha dühöngök, sok minden bánt(hat). Át kell még gondolnom a dolgot, még mielőtt erről beszélnék, mivel ez a kérdésed diszkrét területet érint, s most pillanatnyilag nem tudom, milyen élményeket, gondolatokat, érzéseket, történéseket osztanék meg az olvasókkal, és mit nem.
(A folytatásban: az afrikai nőkről, férfiakról)
A fiúkat támogató alapítvány adatai:
Omladinski eko život Subotica Alapítvány
Számlaszám: 260-5006780021378-81
vagy
Számlavezető bank:
Societe Generale Yugoslav Bank
Belgrade, Serbia
SWIFT address: SOGYRSBG
IBAN:
RS35 275623863208120174
ISTVAN IVANICS
BEGEJSKA 1
24413 PALIC
SRBIJA