Az előadásban nagy hangsúlyt kap a látvány, a narráció, a belső érzelmi világ képekben való megfogalmazása. A szöveg tökéletes tájleírást ad, a néző szinte érzi tarkóján a jeges szelet, látja maga előtt a hófödte hegycsúcsokat, a tél színeit. A történet álom és ébrenlét, alkonyatkor és hajnaltájt csúcsosodik. „Fény és árnyék, álom és ébrenlét, istenhit és ateizmus, hatalmas sziklahátak és füstölgő síkságok, izzó alkony és szürke hajnal, álomszerű zaj és kétségbeejtő csönd, hideg közöny és kimerült összeomlás szüntelen, nyugtalan váltakozása egy szövegben és egy méltatlanul elfeledett író, Jakob Michael Reinhold Lenz bensejében” — olvashatjuk az előadás fülszövegében.

Lenz pihenni érkezik a hegyi faluba Oberlinhez, ahol távol lehet szüleitől, a társadalomtól, mindentől, ami zajos, zavaró. Jeges vízben fürdik a kútvályúban, éjszaka nem tud aludni. A pihenése tehát csak nyomokban sikerül. Csönd van, és nyugalom, számára mégis az isten háta mögötti, óriási csend válik a leghangosabbá és a legzavaróbbá, s kergeti nyomasztó gondolatokba. A főszereplő Lenz karakterét Kucsov Borisz teljes átéléssel jeleníti meg. A lassacskán erősödő skizofrénia, kiüresedés és depresszió jegyeit szépen erősíti, nem túloz, jó mértékkel méri színészi mérlegén. A többiek — mesélők (Verebes Andrea, Hodik Annabella), a hegyen élő emberek, nők és férfiak, Lenz régi és új barátai, mint Oberlin, a lelkész (Ágyas Ádám) és Kaufman (Búbos Dávid), egy furcsa szent ember (Mészáros Gábor) — az előadás és Lenz életének további szereplői.

A Lenz nem tartozik Büchner legismertebb művei közé, a Leonce és Léna vagy a Woyzeck a legtöbbet játszott drámái. Az előadás szórólapján a karakterekről is olvashatunk, hiszen létező figurákról írt Büchner. Ki is volt tehát a főszereplő Lenz?

Jakob Michael Reinhold Lenz (1751—1792) egy német író, költő volt, aki alkotóéveinek jelentős részét Goethe árnyékában, a Sturm und Drang (1770—1780) irodalmi mozgalom tagjaként töltötte. Két leghíresebb drámája A nevelő (1777) és A katonák (1776). 1771-ben Strasbourgban ismerkedett meg Goethével, 1776-ban hosszabb időt töltött Weimarban, ahonnan végül Goethe utasította ki személyes és szakmai okok miatt. Nem sokkal ezután, 1778. január 20-a és február 8-a között tizenkilenc napot töltött Oberlin walderbachi lelkésznél. Bátyja Németországból visszavitte őt Livóniába, szülőhazájába, itt apja gyámsága alá került. Pétervárra és Moszkvába utazott, ahol házitanítóként dolgozott. Pszichés és mentális állapota egyre romlott. 1792. május 24-én egy moszkvai utcán találták meg holttestét.

Büchner novelláját Thurzó Gábor, a versbetéteket Rónay György fordította. Az előadás dramaturgja Garai Judit, a látványtervekért Fekete Annának jár a dicséret, a zeneszerző Urbán Kristóf, a fénytervet pedig a rendező, azaz Hegymegi Máté álmodta meg.