A szóban forgó épület napjainkban

2009. június 29-ei keltezésű az a dokumentum, amely világosan kimondja - a vagyon-visszaszármaztatásról szóló törvénnyel összhangban -, hogy a Temes-parti kisváros néhai törzskari épülete (štapska zgrada) végre visszakerül hajdani tulajdonosához, a római katolikus egyházhoz. Vele együtt annak az udvara is, amelyen nemrégiben rendhagyó sajtótájékoztatót tartott dr. Német László SVD nagybecskereki megyés püspök egy összetett és meglehetősen kényes kérdés kapcsán. A püspök úr először a szerb nyelvű médiákat szólította meg, majd a Hírvivő és a Hét Nap, illetve a pancsovai és az újvidéki magyar elektronikus sajtó képviselőinek nyilatkozott. Hangsúlyozta, lejárt a parkolási idő, vagyis az udvarban veszteglő gépjárművek sofőrjeinek június elsejétől másik veszteglőhelyet kell keresniük. A meglévőn ugyanis kikövezett sétálóutcai, ún. passzázsrész kiépítését tervezik szabadtéri színpaddal kibővítve, amely - a második világháború előtti időszakhoz hasonlatosan - májustól szeptemberig áll majd a pancsovaiak rendelkezésére.
Múlt és jelen
Az 1894-ben épített törzskari épület 1895-től az 1950-es évek végéig a pancsovai Borromeo Szent Károly katolikus plébánia tulajdonában volt. 1918-ig Hungaria Grand Hotel, 1918 és 1945 között pedig Beograd név alatt volt ismert. Az épület ma is jelen lévő (párt)irodai jellege a második világháború után hatalomra kerülő kommunista rezsim államosításának köszönhetően alakult ki. Napjainkban a helyi tévéház, a modern művészetek galériája székel benne, de itt található a leánykúti festőkolónián készült alkotások lerakata is. Az épület kb. 2900 használható négyzetméteréből 1500 a város céljait elégíti ki, a főtérre néző részen pedig lokálok sora, egy újonnan nyílt bank, valamint egy igényesebb vásárlóréteget megszólító sportszaküzlet található.
- Bizonyos bérletfizetési kérdésekben már egy éve folynak a tárgyalások a város vezetőségével - hallottuk a püspök úrtól. - Egyébként a kultúra támogatása címén a püspökség a városnak a 2009. július 1-je és 2010. január 1-je közötti bérlettartozását teljes egészében elengedte, körülbelül hatvanezer eurónyi összeget! Ezáltal elegendő teret hagyott a város vezetőségének, hogy az idei költségvetés megszavaztatása előtt pontosítsa végre az épületünk helyiségeinek egységes bérlési árát, mely a négyzetméterenként felszámolt 10 euróval mindmáig jóval a piaci ár alatt van. Vagyis az évi 140-150 ezer eurós reális bevétel helyett nekünk csak 23 ezer jut. Úgy beszéltük meg továbbá a városi elöljárókkal, hogy az említett 1500 m2-ért ez év elején kétmillió-háromszázezer dinárt fizetnek be a folyószámlánkra. Sajnos, ez nemcsak hogy nem történt meg, de időközben egy olyan, 2002-ben aláírt kétoldali szerződés is ''felbukkant”, amely szerint a katolikus egyház tartozik hatmillió dinárral a városnak az elmúlt nyolc esztendő alatt felhalmozódott rezsiköltségért - történetesen egy olyan egyházi gyertyakészítő ''vállalkozás” részeként, amely valójában sohasem működött. A szóban forgó szerződést aláíró felek egyike sem tartotta ugyanis tiszteletben az okmányban vállalt határidős kötelezettségeit, és emiatt rekedt meg végül a püspökség és a város párbeszéde.
Az újságírók kérdésére válaszolva a püspök úr aláhúzta: objektív megfontolásból a tárgyra vonatkozó egyetlen függőben lévő kérdést sem kíván pörösködés útján megoldani. Bízik inkább az adott szó erejében (továbbá a sajtótájékoztató idejével ''véletlenül” párhuzamosan futó községi képviselő-testület napirendi pontjaiban - a szerző megj.), elvégre az illetékesek ígéreteiből sosem volt hiány!
A jövőkép
- Bízom a város gyors és határozott reagálásában, elvégre a bérlői szerződést az épületben működő problémázó magánvállalattal, pártokkal is ők írták alá - ecsetelte a módfelett kényes ügy részleteit a püspök atya. - Az előbbi mostani ''gazdái” a gyakori, még 1997-ben kezdődött tulajdonoscseréknek a végtelenségig összekuszált papírlabirintusaival igyekeztek azt a látszatot kelteni, hogy a kataszteri könyvekben is az övék az a bizonyos 175 m2 épületrész! Az utóbbiak pedig azt hangoztatják: addig nem hajlandók kiköltözni, amíg a város nem biztosít számukra a mostanihoz hasonló fekvésű helyiséget. Hiába próbálkoztunk, az ügyvédi irodánk megkeresése ellenére sem hajlandóak kapcsolatba lépni velünk! Mint ismeretes, a restitúciós törvény értelmében az épületet az egykori tulajdonosnak üresen kell visszaadniuk, ennek ellenére mi meglehetősen nyitottak vagyunk a párbeszédre. Értesüléseink szerint a Pancsovai Televízió hónapokon belül egy új lokációra költözik, a modern művészetek galériájával pedig még folynak a tárgyalások. Lényegében mi a pártok kiköltöztetését sem szorgalmazzuk, csak az elmaradt ''lakbérek” megfizettetéséért szállunk síkra.
A püspök úr hangsúlyozta azt is, hogy ezáltal a katolikus egyház olyan biztos pénzforráshoz juthatna, amelyből hosszú távon a bánsági katolikus püspökség területén élő magyar szórványközösségek lelkipásztorolásával megbízott papok gyakoribb ''terepre szállás”-a is megoldható lenne. A Bánság katolikus templomainak javításához, s természetesen a vita tárgyát képező épület tetőszerkezetének, esővízcsatornájának, homlokzatának mielőbbi felújításához, sajnos, támogatásra is szükség lesz.
Minden felmerülő nehézség ellenére - és ezt a püspök úr többször is nyomatékkal megjegyezte -, az összefogódzó együttműködés adhat biztató eredményeket! Erre utalt az újvidéki magyar forgatócsoport riporterének adott válaszában is, amikor a Magyar Összefogás jelölőlistájához csatolt személyes célkitűzéseiről faggatta.
- Elvárásaim nagyok, talán kissé naivak is, de aki nem reménykedik, az nem ér el semmit! Szeretném tudásommal és tapasztalatommal segíteni az MNT működését, különösen az oktatás és a kultúra terén, főleg itt, a Bánságban. Mert a magunk jövőjéről magunknak kell döntenünk, és korántsem mindegy, a gyermekeink mennyire lesznek képzettek, s hogyan tudnak majd szembenézni az élet kihívásaival!