És szeretik őt a gyerekek, a felnőttek, a fiúk és a lányok. Fülünkbe másznak a dallamai, jól válogatott zenészek támogatják a háta mögött, s egy érett dalszerzőt, énekest, gitárost látunk/hallunk a színpadon, akiben azért megmaradt a játékosság. Folyamatosan új formákat keres, kísérletezik, nem akar beleragadni egy stílusba, s egyébként sem szereti a címkéket meg a skatulyákat.

Egy apró, pici lány egy gitárral a kezében — a hangszer valahogy sokkal nagyobbnak tűnik, mint ő maga. Olyan érzésünk lehet, mintha egy gyerek kezében volna, aztán rendesen a húrok közé csap, és a torkából rekedtes, füstös hang dől ki egy csipetnyi mesével. A dalai is a világ hétköznapi csodáira világítanak rá, egy Lazsa dalt dúdolnak, vagy éppen egy piros kabátos lányról mesélnek, és ha már estébe fordul a történet, Feri feneke is előkerül a sötétből. Egyszerűen csak táncol vele az élet.
 

* Ez a Janis Joplin-os rekedtség mindig benne volt a torkodban, vagy az évek során fejlesztetted ki?

— Igen, ez már körülbelül az elejétől kezdve megvolt, egyszer csak ráleltem, azóta nem eresztem. (Nevet.) Tehát előbb spontán jelent meg ez a szín, aztán tudatosítottam, most meg már fel sem tűnik, amikor használom.

* Idézek: „Mit szólnál, ha ma reggel nem kelnék fel, a 7.20-as metrót így nem érném el. Elmaradna a Princessben a kakaós csigám, és a papír kávé nem lötyögne rám...” A Dombos fesztiválon amikor felkonferáltad a dalaidat, említetted, hogy két számod is van, mely a reggellel foglalkozik. A fenti az egyik. Ez a kedvenc napszakod, vagy éppen ellenkezőleg, nehezen ébredsz?

— Valami biztos van ezzel a napszakkal nálam. Nem vagyok valami korán kelő típus, viszont lehet, hogy egyszer ki kellene próbálnom, és meglepődnék, mert egyébként valóban nagyon inspirálónak tartom. A dalok általában előrébb járnak, mint én, ahogy a tudatalattimból papírra vetődnek, szóval lehet, hogy ez egy jel. Haha.

* A francia sanzonok szeretete honnan ered? Honnan tudsz egyáltalán ilyen jól franciául? Sikerülhet, mondjuk, ily módon betörnöd a francia zenei piacra is?

— Francia szakot végeztem, viszont már akkor is zenész akartam lenni, tehát adta magát, hogy összehozzam a kettőt. Nagyon beleástam magam a régi és az új sanzonokba, főleg, hogy abban az időben volt egy duóm, a Melodisztik, mellyel sokat játszottunk belőlük. Azóta már nem pörgök ezen annyira, bár azért nemrég még kiadtam egy francia lemezt, mely a sanzonos dalaimat tartalmazza lefordítva erre a nyelvre. Szerintem mindenképp érdemes ezt az ajtót kinyitni, esetleg próbálkozni is vele, mert úgy láttam, bejön a franciáknak ez a számukra ismerős, ám mégis valahol „magyaros”, akár „egzotikus” megfogalmazása a sanzonoknak. A francia zenei piacra való betöréshez azért ennél jóval többre van szükség, főleg, hogy nem élek ott. Én már attól is boldog lennék, ha tudnánk turnézni frankofón területeken.

* A dalszövegeid általában egy hangulatról, színről, érzésről szólnak, kedvesek, megragadnak az ember fejében. Ismét idézek: „Rajzolj csak, lány, itt tágas a tér. Galaxis, kávé és szupernóva. Croissant-félhold és pulzáló csillag, tejhabból tejút és a csiliscsoki-illat.” Hogyan látod, most ez az, ami „megy”? Vagy nem foglalkozol a divattal s azzal, hogy mit fogyaszt ma a zenehallgató?

— Van itthon egy kis görcs a „fesztiválos” zenét illetően, hogy már nem mer az ember halk és lassú dalokat játszani, mert a nép csak ugrálni és bulizni akar. Viszont minél inkább próbálok valamilyen számot írni, annál kevésbé sikerül, szóval ezeket csak el kell engedni, úgyis az jön, ami jön. Szerencsére követ a közönségem — a rajongóimnak is az a fontosabb, hogy autentikus és őszinte maradjak, mint hogy végre be lehessen rakni valamilyen skatulyába.
 

* Előadóként mi az, amire szerinted ma legjobban kell figyelnie egy énekesnek, dalszerzőnek?

— A lelki és a testi egészségére. Egyrészt azért, mert könnyen egészségtelenné tud válni ez a szakma, másrészt pedig azért, mert nagyon nagy szüksége van a mai világnak igazi értékek felmutatására. Ha már az előadónak megadatik, hogy színpadokon és az interneten sok ezer ember kövesse, akkor kötelessége jó példát mutatni. Ezenkívül persze nagyon fontos a színpadon a flow élmény, hogy olyanokkal zenéljek együtt, akikkel teljes az összhang. Meg az is, hogy a mindig változó összetételű közönségre is rá tudjak hangolódni, és így együtt létre tudjunk hozni egy közösségi élményt, ami után többnek érzi magát az ember.

* Hogyan érzed, van elég fellépésetek, vagy szeretnéd, ha még több lenne?

— Ha a számokat nézem, akkor azt gondolom, elég sok koncertünk van, nincsen okom a panaszra. Viszont persze van még egy csomó hely, ahol szívesen játszanék. De minden évben egyre több a koncert, és minőségi javulás is van, úgyhogy nem aggódom. Ami késik, az nem múlik.

A szerző felvételei

* Kik azok az előadók, akik hatással vannak rád, kiket hallgatsz szívesen?

— Lianne La Havas dalszerző, énekes, gitáros nagy kedvencem. A zenekarok közül a Young the Giantet hallgattam megállás nélkül. Mostanában azonban újból elővettem az Oi Va Voi-lemezeket is, azok is nagy kedvenceim. Persze még sokan vannak rajtuk kívül is, csak most hirtelen ők jutottak eszembe.

* A koncertezésen, dalszerzésen kívül mi tölti még ki a napjaidat?

— A már említett testi-lelki egészség elérése és fenntartása. Elkezdtem lovagolni, jógázom, biciklizem, főzök. A zongoratanulásnak is nekifogtam, mert az új dalaimat már azon írom. Vettem is egy szintit, melyet már egy számban használok! Ezenkívül interjúkat adok, mint most (nevet) újságnak, tv-nek, rádiónak.

Akkor hagyom is tovább pörögni, gurulni, jó lovaglást kívánok, és pacsit küldök a zongorának. Kíváncsian várom az új dalokat, és meghívhatna ebédre is, hiszen rég kóstoltam már a Szeder-féle étkeket — megsúgnám, azok is elég jól hangszereltek. A kedves olvasóink pedig frissítsék fel magukat a dalaival, hallgassák meg a Tengeróceánt, és szerintem ott találják majd a Kicsi lányt is, száján Száraz rúzzsal.
 

Szeder
YouTube-csatornája
Facebook-oldala