„Bárcsak ékes ifjúságod

Mindörökre megmaradna,

Szívem szerint való város:

Bácska Gyöngye Jánoshalma”

(Baki Mihály — idézet a Jánoshalma szellemi, kulturális értékei 1989—2021 kiadványból)

Jánoshalma a Dél-Alföld egyik legszebb vidékén helyezkedik el a Bácskai-löszhát és a Kiskunság találkozásánál, Kiskunhalastól 20 kilométerre. Környékét tanyavilág övezi, a település szerkezete viszont a néhai mezőváros jellegét őrzi. Az épületek magukon hordozzák a régi korok emlékét, a mintegy 9000 főt számláló város lakosaiban él őseik tenni akarása.

Szent Anna-templom, Szent Erzsébetet álltuk körül, előtte kosarakban a megszentelésre váró kenyér

A két szervezet találkozásakor a jánoshalmi csoport nevében a vendégeket Csizovszki László elnök fogadta, majd a város szálláshelyére és irodaházának zöld termébe kalauzolta. Kint egyenetlen harcot vívott a napsütéssel a szűnni nem akaró szél, bent jólesett a forró tea, a kávé, a sós és édes sütemény, de mindennél nagyobb hatással volt a testvéri fogadtatás.

A helyi önkormányzat nevében a megjelenteket Czeller Zoltán polgármester köszöntötte, majd képekben is bemutatva ismertette Jánoshalma nevezetességeit, tevékenységét. Minden mondatában érezni lehetett, hogy a döntéshozók egyként dolgoznak és haladnak a közös cél felé. Munkájukban szinte megfogható a kreativitás, a vágy, hogy a jót is jobbá alakítsák, hogy önerőből, de pályázatok révén is tegyenek a városukért.

A polgármester és a KÉK irodavezetője köszöntik egymást

A vendégek útja Jánoshalma megismerése felé a város csodálatos templomába vezetett. Az első, vert falból és nádtetőből készült imaházat még 1733-ban építették, és Szent Györgyről nevezték el. 1746-ban egy kis templomot Szent Anna tiszteletére szenteltek fel, majd egy nagyobb méretű templomot is építettek 1783 és 1787 között. Az ekkor épült templom a mainak a hajó része. Az idő előrehaladtával 1907 és 1909 között két oldalhajóval és szentély résszel nagyobbították. Megemlítendő, hogy a terveket Foerk Ernő készítette, aki a kalocsai főszékesegyház mai formáját és a Szegedi dómot is tervezte. Tornya 48 méter magas, a jánoshalmiak szerint Isten gondviselő szeretetét hirdeti. Az új oltár építésénél 1973-ban a talapzat alá a jánoshalmi lakosok kertjeikből földet vittek, ezzel is utalva arra, hogy lelki életük középpontjában a templom áll. A főoltárkép Szent Annát, a templom és a közösség védőszentjét ábrázolja. Az oltár előtti részen Szent Erzsébetnek, a szolgáló szeretet védőszentjének a szobra áll, előtte kosarakban kenyér várt a megáldásra és a kiosztásra. A templom előtti téren kellemes volt a séta, a gondozott parkban, a nevezetességek, emlékművek, a Mária- és a Krisztus-szobor, kovácsoltvas feszület, szökőkút kötötte le a vendégek figyelmét.

Szűz Mária-szobor a templom előtt

A Keresztény Értelmiségiek Szövetsége jánoshalmi csoportja szervezésében létrejött Csíksomlyó és Kárpát-medencei keresztény értékek című fotókiállítását az Imre Zoltán Művelődési Központban tekinthették meg.

A finom ebéd után a vendéglátók Hajóst is bemutatták. Hajós városa (nevét egy 1366-ban kelt oklevélben említették először) az Alföldön, Bács-Kiskun vármegye déli részén, Kalocsától 20 kilométerre van. Az aprócska település 1970 óta nagyközség, a Habsburg-időkben mezővárosi és vásártartási joga volt. 2008-ban kapott városi rangot. Innen 3 kilométerre található a Hajósi Pincefalu, mely 1300, löszbe vájt borospincéjével egyedülálló népi építészeti látnivalót kínál — hallottuk a jánoshalmiaktól.

Csoportunk a templom előtt

2010-ben nyitották meg a Hajósi Érseki Kastély Látogatóközpontot, a vármegye legrégebbi, a dél-alföldi régió második legrégebbi kastélyát, az egyik legjelentősebb épületet az Alföldön. A látogatók először a gyönyörű, gondozott parkot tekintették meg, majd a barokk stílusú kastélyt. A volt érseki vadászkastélyt 1740-ben gróf Patachich Gábor kalocsai érsek építtette, és vadászatok alkalmával használta. A magyar főúri vadászati kultúra a XVII—XVIII. században kezdett igazán fejlődni. A vadászattal és az elejtett vadakkal kapcsolatos kiállítás megtekintése rendkívüli élmény volt. A kastély négy saroktornyát 1767-ben emeltették. Haynald Lajos érsek idejében árvaházzá alakították, majd a II. világháború után állami nevelőotthon lett. 2009-ben kezdték meg teljes felújítását. Az egyedi épület Bács-Kiskun vármegye legrégibb kastélya és az Alföld gyöngye. Patachich a legenda szerint Mária Teréziának építtette a rezidenciát, mert számítottak a látogatására, de elmaradt. Ennek ellenére sokan manapság is Mária Terézia-kastélyként említik, és hiszik, hogy a kapu tetejét díszítő női alakok őt ábrázolják.

A baráti vagy inkább testvéri beszélgetés folytatódott. A meghívást a vendéglátóknak a csoport nevében Szabó Károly, a Keresztény Értelmiségi Kör elnöke és Borbély Béla irodavezető köszönte meg. A látogatás a viszontlátás reményével fejeződött be.

A kastély csodálatos képei

A kiállítás fotói

Kitömött állatok, gyönyörűen preparálva