Egy semleges fénykép: a gazdasági udvar

Ha csak egy mód van rá, barátokról, ismerősökről sose készítsünk riportot! Helyénvaló és megszívlelendő tanács, de mit lehet tenni akkor, ha éppenséggel a saját faludból szólítasz meg embereket? Öt kemény, idehaza eltöltött esztendő után többnyire már csak ismerősökkel és barátokkal találkozom. Mert a többi nem számít! Hétköznapi emberek ők, akik nem publicitásról, megkülönböztetett (sajtó)figyelemről álmodoznak, csak egy kissé jobb és biztatóbb jövőt szeretnének a maguk és családjuk számára. Akár kimondják ezt, akár nem. A fiatal háziasszony, Ibolya ösztönszerűen kapkodja le a szárítókötélről a frissen teregetett ruhákat, és ha ,,lesen kapja a fotóst, kislányosan rejti tenyerébe arcát. Törölnöm kell a ,,nem szalonképes fényképet. Marad a semleges baromfiudvar, benne a riszáló farú kacsákkal, szalmabálákkal, homokkal és egyéb építőanyaggal a szomszéd fala mellett, meg egy másik pillanat, amit mégis sikerült észrevétlenül képpé fagyasztani.
Mátéékhoz egy vasárnapi istentisztelet után ugrottam be néhány kupicára, csevegésre, ugyanis presbiterhez illően Lajos gazda a hét hetedik munkanapját egy kicsit sajátosan formálja. Még a legvadabb dologidőben is. Mintha a régi öregek is emlegették volna, hogy eljő az az idő, amikor rácsodálkozunk a ,,maradandian gondolkodókra.
Szóval azok az öregek sok mindent megmondtak már jó előre. Utána csak ujjukat emelték fel intőleg, végül már azt sem. Nem volt kinek. Barázdák hasították fel a falu alatti legelőket, vágóhidakra szállították a lovakat, a szarvasmarhákat. A szövetkezet juhállományában kiéhezett kóbor kutyák ,,vágtak rendet, és újabban mintha a talaj is mocorogna: az Iberlandon, a Kaszálókban, a Kútnyomáson, Lénián... De ezt csak nekem, kívülállónak szabad észrevenni. A bölcs ember nem ... oda, ahol a kenyerét szegi!
- A szabadkai villamossági főiskolán szereztem mérnöki oklevelet a kilencvenes évek kezdetén automatika és robotika szakon, majd életem nagy váltása(i) előtt magam is tanárkodtam, kemény négy éven át. A szabadkai zenei gimnáziumban, valamint a Lazar Nešić szakközépiskolában. Nősülés, családalapítás, albérleti álmok. Ezek a momentumok egészítették ki ,,civil mindennapjaimat egészen édesapám hirtelen haláláig. Hazajöttünk tehát a párommal és Dancsi fiunkkal ide, Debelyacsára, az ősi családi hajlékba. Tudom, van, azaz lett volna ennél kényelmesebb megoldás is, de nem bánom, hogy így döntöttünk. Idehaza a földműves-szövetkezet takarmánykeverő gyárában dolgoztam egy ideig, onnan pedig a vállalat számvevőségi osztályára ívelt a pályám.
Egy közös pontban találkozó merőleges és vízszintes számoszlopok, levonások, tartozások, faktúrák garmada tornyosul(t) művelője fölé. De mint zománcozott edényfalról a vízcseppek, úgy peregnek le Lajosról még ma is e statisztikailag kimért, tévedéseket egyáltalán nem toleráló, lélekölő munka mérgező molekulái.
- Huszonhárom lánc megművelését kaptam hagyatékul, csak tudni kellett vele gazdálkodni. Nem maradt más hátra, mint beletanulnom abba is. Munkaidő után, hétvégeken műveltem a földet, és tudtam örülni akkor is, ha az idény végén éppenséggel nem lett rekordtermésem. Ellenben elegendő ahhoz, hogy a feleségemmel kooperánsokként pár éven keresztül effektív szolgáltatásos sertéshizlalást végezhessünk családi gazdaságunkban. Magam készítettem a keveréket, saját nyersanyagbázisomra támaszkodva, a különbözet, vagyis a haszon bizonyos hányadát pedig a parcellák trágyázására fordítottam.
Nemcsak ásványi anyagokat juttatott vissza annak a földnek, ami kenyeret, sőt mi több, kalácsot is biztosított számukra, de istállótrágyát is. Annak kihordása egyike azon mezőgazdasági műveleteknek, amihez több munkáskéz szükségeltetik. Nincs is abban hiány abban az udvarban, ahol a munkást megbecsülik, felfelé kerekítik a kialkudott bérét. Pedig az említett nagyságú földjével a harminchat éves, deresedő hajú gazda bizony nem tartozik a ,,nagyok közé. Számára miben rejlik a siker titka?
- Tudni kell örülni minden apróságnak, és áldásként elfogadni a mindennapok magától értődő vagy parányi szikráit is. Hogy a családom egészséges, hogy a dédelgetett előhasi juhom is életerős báránykát hoz világra, hogy tudok nevetni és boldog lenni, ha boldogok a barátaim... Álmaimról, terveimről faggatsz, de én mindenekelőtt a mában élek, és amennyire lehetséges, nem aggodalmaskodom kimondottan a holnap miatt. Elég a mának a maga baja!