A Magyar Tájszoba és Alkotóház udvarán az asszonyok necceléssel henteskosarat készítettek, mely még a 12 kilós görögdinnyét is kibírja. Az újvidéki Mavrenski Margit tavaly már megismerkedett ezzel a kézműves-tevékenységgel, tudását az idén tovább csiszolta.

— A neccelés fifikája a csomózás. Meg kell tanulni, hol és hogyan kell csomózni. Édesanyám nagyon jól csinálta ezt a technikát, tőle nem tanultam meg, mulasztásom a táborban pótolom. Miután elkészülök a henteskosárral, valószínűleg a gölöncsérezést is kipróbálom — mondta, és máris csomózta tovább az anyagot.

A tábor résztvevői (a tábor fő szervezője, Szuhankó Ruzsena az alsó sorban balról az első, mellette Szuhankó Sándor)

A helybeli Nagy Julianna a hagyományos szövés rejtelmeibe vezette be a gyerekeket, akik székre ülőkéket, kis táskákat, a tapasztaltabbak pedig rongypokrócokat készítettek.

— A székre való ülőkék, kispárnák elkészítésével a gyerekek megtanulják az alapokat, hogyan végezzék a fordulást, hogy fordítsák a nyüstöt. Egyébként nagyon ügyesek, a nap végére elkészítik a kispárnát. Őseink sokat szőttek, és nagyon fontos, hogy a gyerekek is megtanulják. A régi anyagokat nem dobjuk el, és szövéssel különféle tárgyakat készítünk belőlük — hallottuk Nagy Juliannától, aki már húsz éve igyekszik átadni tudását a fiataloknak.

Egyik tanítványa, a szintén bajsai Šteković Teodóra a táborban tanulta meg a szövés alapjait.

— Kezdőként a szövést nem tartom nehéznek, mindig váltani kell egyet. Szőnyeget csinálok az ágyam elé, szerintem ma elkészülök vele. A táborban jól érzem magam, habár az éjjeli vihar nem hiányzott, három sátor is beázott. A szövés után az agyagozást is kipróbálom — emelte ki Teodóra.

Šteković Teodóra a szövést sajátította el

Időközben a reggeli borús időt helyenkénti napsütés váltotta fel, és a nemezelők már a szabad ég alatt kezdték meg a munkát a szegedi Bors Franciska vezetésével, aki már több éve oktat a táborban.

— A gyerekek nagyon érdeklődőek, a foglalkozásokba szívesen belekóstolnak. Ha korábban nem foglalkoztak egyik kézműves-tevékenységgel sem, akkor egy kicsit nehezebb bevonni őket a munkába, hiszen mindegyik foglalkozás jó kézügyességet, kreatív alkotókészséget és sok türelmet igényel. A nemezelésnél sokáig az asztal mellett kell állni, először ugyanis kirakjuk a mintát, aztán összesimogatjuk, meggyúrjuk, tehát fizikai munka is van benne, és a gyerekek hamar elfáradnak. Játékos versikékkel, mondókákkal, énekléssel igyekszem ébren tartani a figyelmüket a munkafolyamat alatt, és természetesen el is lehet menni egy kicsit szőni vagy mást csinálni, és utána vissza lehet jönni tovább nemezelni.

A helybeli Juhász Emy nemezeléssel labdát készített. A tábor munkájában minden évben részt vesz, a szövés a kedvence, de az évek alatt a gyöngyfűzést, a nemezelést és az agyagozást is elsajátította.

A bőrműves-foglalkozásokat a Baranya Vármegyei Áta községből érkezett Terényi Gyöngy népi iparművész vezette.

— Natúr, növényi cserzésű bőrből, hagyományos technikákkal többféle használati tárgyat, például övtáskákat, pénztárcákat, tarsolyokat készítünk. Kezdésként ékszereket csinálunk, itt tanulják meg a gyerekek a technikákat, a díszítési módokat. A gyorsan elkészülő ékszerek által a gyerekek sikerélményhez jutnak, és utána nekilátunk a bonyolultabb tárgyaknak.

A Hevesről érkezett Csomor Lászlóné hulladék anyagokból karkötőt font a gyerekekkel.

— Három ágban fonunk, és nagyon figyelni kell arra, melyik szál hova kerül, mert csak így lehet szabályos. Másodszor járok a bajsai táborban, nagyon kedvesek az emberek, a gyerekek pedig ügyesek, fogékonyak.

Az Etno-ház másik udvarában egy fiatal hölgy ügyes mozdulatokkal illesztette egymás mellé a gyékényszálakat, melyekből csakhamar párna rajzolódott ki.

— Másodszor vagyok a táborban. A kereten való szövést sajátítottam el először, sok mindenre emlékszem az öt évvel ezelőtt tanultakból, de Sanyi bácsi (Szuhankó Sándor, a gyékényszövés oktatója — a szerző megj.) tanácsaira azért szükség van. A gyékényszövés mellett a csuhézást is ki szeretném próbálni. Azzal még sosem dolgoztam, de az is érdekel. Nagyon szeretem a természetes anyagokat, egyébként vesszőfonással foglalkozom — mondta a Felsőhegyről érkezett Klauz Surányi Boglárka.

Klauz Surányi Boglárka gyékényből párnát készített

Szuhankó Sándor, Vajdaság egyetlen gyékényszövő mestere fogantyút készített a henteskosárra, mely munka bizonyos fizikai erőt igényel. Elmondása szerint a fogantyút úgy kell megtekerni, hogy legalább száz évig tartsa a kosarat.

— A gyékényszövés mellett a neccelést és a hálókötést is tanítom a gyerekeknek. Manapság nagyon kevesen kötnek hálót, a gyékény meg szinte hiánycikknek számít. Egyre többen foglalkoznak természetes anyagokkal, az emberek rájöttek arra, hogy nem veszik be a nedvességet, és allergiát sem okoznak. A gyerekek számára elkészítem a gólya, a baba, a játékszer testét, a többi részt pedig ők adják hozzá. Túl sok türelmük nincs nekik, valameddig csinálják, majd ráunnak, és más foglalatosság után néznek. Talán később, ha idősebbek lesznek, akkor jobban leköti őket ez a foglalkozás — mondta Sándor.

Az Etno Hagyományápoló Kézművesek Köre az idén ünnepli fennállásának 20. évfordulóját. Szuhankó Ruzsena, a tábor fő szervezője, az Etno HKK elnöke kiemelte, hogy a felnőttek bőrművességgel, nemezeléssel, hímzéssel, szövéssel, rátétes technikával, gyékényszövéssel, csuhézással, hálókötéssel és necceléssel foglalkoznak a táborban, a gyerekek pedig a nemezelést, a fazekasságot, a szövést és a gyöngyfűzést sajátíthatták el.

— A tábor célja a régi, hagyományos mesterségek átadása a fiatalok számára. Már több éve szeretném leszűkíteni a tábort, mert mi is, és segítőink is évről évre idősebbek vagyunk. Jövőre nem tudom, ilyen tömeges lesz-e a tábor, vagy több alkalommal szervezek egy-két foglalkozást — mondta az elnök asszony.

A huszonegyedik hagyományos gyermek- és felnőtt-kézművestábort a Magyar Nemzeti Tanács, a Tartományi Oktatási, Jogalkotási, Közigazgatási és Nemzeti Kisebbségi — Nemzeti Közösségi Titkárság, Topolya Önkormányzata és Bajsa Helyi Közössége támogatta. Szervezője az Etno Hagyományápoló Kézművesek Köre, szakmai partnere pedig a Hagyományok Háza Hálózat — Vajdaság volt.