Az istentisztelet után az ünneplő közösség kivonult a templom előtt álló Kossuth-szoborhoz, ahol a jelenlevők Hevesi Tiborral közösen elénekelték a Himnuszt, majd a magyarittabéi helyi közösség nevében Biacsi Karolina, Podmaniczky-díjas művész, kőszobrász-restaurátor köszöntötte az egybegyűlteket, aki tavalyi avatóünnepségre restaurálta a szobor talapzatát, és a környék rendezését végezte el.

— Akik ma Budapesten ünnepelnek, Kossuth szemébe nézhetnek. Az 1852-ben Bostonban készült dagerotípia portrét ma láthatják először a Nemzeti Múzeumban. Mi, délvidékiek, akik itt állunk pedig fejet hajtunk Kossuth Lajos szobra előtt, egyben fejet hajtunk harcosaink és áldozataink emléke előtt is, s nem szabad felednünk, hogy minden nap készen kell állni a szabadságharcra. Még látszólag békeidőben is —  mondta köszöntőjében Biacsi Karolina.

A rövid alkalmi műsor keretében Hevesi Tibor katonadalokat énekelt, Víg Melánia a Feltámadott a tenger című Petőfi-verset szavalta, Deli Hilda pedig Vörösmarty Mihály: Szabad sajtó című versét mondta el.

Ünnepi beszédet mondott Fremond Árpád, a VMSZ alelnöke, parlamenti képviselő, aki hangsúlyozta, hogy a mai világban mennyire fontos erőt merítenünk el őseink elszántságából és kitartásából.

— Ilyenkor arra emlékezünk, hogy közös hittel és akarattal, közös célok megfogalmazásával és közös cselekvéssel bármire képesek vagyunk mi magyarok, mi délvidéki magyarok is. Ahogyan elődeink 169 évvel ezelőtt, képesek voltak önmaguk kezébe venni sorsukat, nekünk is ma, vajdasági magyaroknak, kezünkbe kell venni saját sorsunkat, hisz csak így építhetjük a jövőt — mondta beszédében Fremond Árpád. Zárógondolata a lelkünkben jelen levő ünnep köré fűzte:

— Ünnepek alkalmával fel kell töltődnünk, erőt kell merítenünk a hétköznapok nehézségeinek leküzdéséhez. Egyet viszont nem szabad felednünk, a remény nem veszhet el szívünkben, ha elődeink szívében nem égett volna a remény lángja, a szabadságharc el sem kezdődött volna, ezért nekünk tartanunk kell lelkünkben a lángot, mert ha ez nem sikerül valóban elveszünk. Az ünnep azonban gyorsan elrepül. Arra kérnék tisztelettel mindenkit, hogy az ünnep elmúltával törekedjünk arra, hogy ne csak egy év múlva jussanak eszünkbe újra az ünnepi, forradalmi gondolatok, hanem a mindennapokban is találjuk meg a kapaszkodókat — mondta Fremond Árpád.

A magyarittabéi központi ünnepség koszorúzással zárult, a helybeli lakosság nevében a helyi közösség képviselői nevében helyezték el a kegyelet virágait, továbbá koszorúzott az MNT, a VMSZ képviselői, önkormányzatok és helyi közösségek, valamint civil szervezetek és egyesületek képviselői.