Közösségi vívódásaink
Tóth Lívia
2022.01.28.
LXXVII. évf. 4. szám
Közösségi vívódásaink

Vezércikkek, emlékezések, közösségi vívódások. A Hét Nap kiadásában megjelent Dudás Károly Magyar utak című új könyve. 

Ha valakinek eddig esetleg kétségei voltak afelől, hogy Dudás Károly író, publicista miként vélekedik az értelmiség, illetve az írástudók szerepéről kisebbségi sorsban, esetleg arról, hogy van-e többletfeladatuk, részt kell-e venniük a közösség megmaradásáért folytatott küzdelemben, a Magyar utak című könyv elolvasása után egyértelművé válik számára a válasz.

A közösségi vívódások szókapcsolat az, ami leginkább jellemzi ezt az összeállítást, melynek az idősíkja a ’90-es évek elején kezdődik és mintegy negyed évszázad után fejeződik be, a 2010-es évek közepe táján.

A fejezetcímek rendkívül beszédesek. Az elsőben, a Hányattatás éveiben a katona fiaikért aggódó anyákról, hazatérő katonákról, békekoncertről, az 1944/45-ös eseményekről olvashatunk. A Szülőföld címűben többek között Kosztolányi jövendöli meg a cirill betűs Szabadkán való bolyongást, ahol már nem értik az anyanyelvünket, emellett a szerző tisztelettel adózik Illyés Gyula, Sütő András, Gion Nándor, Németh István, Cs. Simon István munkásságának, akik „soha le nem dönthető emlékművet” állítottak a szülőhelyüknek. De az sem marad ki, hogy a szülőföld az ünnepeinktől, a Tanyaszínháztól, a találkozásoktól válik otthonossá és otthonunkká.

A Közel és távol fejezetben Székelyföldön, a Drávaszögben, Kassán, Lendván barangolhatunk, miközben szaporodnak az író és festő barátok szobrai, emléktáblái, sírkövei. A Halottainkban búcsúzik Dudás Károly a számára kedves személyektől — a teljesség igénye nélkül —, Herceg Jánostól, Gion Nándortól, Csurka Istvántól és az utolsó főszerkesztőtől, Hornyik Miklóstól.

Az ötödik részben, a Maradékemberekben olvasható a könyv címadó írása is, a Magyar utak. A magyar utunk, melyet örökös kisebbségben, maradékemberekként járunk ebben a „szerencsétlen maradékországban–országmaradékban”. Miközben a kérdéseinkre Szent István vagy éppen Németh László örök érvényű gondolataitól várjuk a választ. Magyar állampolgársággal, EU-s útlevéllel a birtokunkban még mindig a szülőföldön.

A kötetet lapozgatva bizonyára lesznek olyanok, akik megjegyzik, a szerzőnek ezeket a szövegeit nemcsak a 75 éves hetilapunkban, hanem más kötetben is olvasták. Igazuk van, de ez a válogatás mégis más, hiszen azáltal válik kerekké, hogy a magyarságunk, magyar utunk, megmaradásunk, anyanyelvünk, hagyományaink, hitünk köré fűződik.

Dudás Károlyra jellemző a korábbi írásaira való visszacsatolás, melyekből sokszor mondatokat, kisebb bekezdéseket emel át az újabb szövegébe, és attól sem idegenkedik, hogy a számára fontos idézeteket a nyomatékosítás szándékával megismételje. Ebben az összeállításban például többször találkozunk Weöres Sándor soraival, melyek a vajdasági magyar életérzésre is vonatkozhatnak:

 

Véget ért a bújdosás

és a galibák.

Ki se bírta volna más,

csak mi fa-babák.

Nem hal bele semmibe,

aki úgysem él.

Jó, hogy mink babák vagyunk,

szívünk bodzabél.

 

Igaza van: „Jó, hogy mink nem vagyunk babák, bábuk még kevésbé.” És ez maradjon is így!

Fényképezte: Szalai Attila

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Múzsaidéző rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!
E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..