home 2024. február 22., Gerzson napja
Online előfizetés
Kötetbe foglalt tordai ízek
Kónya-Kovács Otília
2022.03.08.
LXXVII. évf. 9. szám
Kötetbe foglalt tordai ízek

Torda — Nagyanyáink ételei címmel jelent meg egy kötet, melyben a régi ízek elevenednek meg. A szerkesztője Mezei Zsuzsanna, aki szerint ez súlyra is nagy munka volt, hiszen a könyv 1,1 kilogrammot nyom.

— Százhatvan recept került a kötetbe, és egy régi álmom várt valóra, mert mindig ezen törtem a fejemet: valahogy össze kellene szedni ezeket a régi recepteket, mert falun is mind jobban a modernebb ételek jönnek divatba, és elfelejtjük a régi ízeket. Amikor nyugdíjas lettem, elkezdtem a gyűjtést, majd a Tordaiak Klubjának az elnöke is lettem, és a klubon belül megvalósíthattam az álmomat.

* Ön szeret főzni? Mert úgy gondolom, ha valaki nem szeret főzni, bele sem kezd egy ilyen nagy munkába.

— Amikor elindultam összegyűjteni a recepteket, akkor olyanokat mondtak, hogy „tudod, suhintást teszel, rántást”, és az ilyen dolgoknak az értelmezéséhez kell egy alaptudás. Engem az Isten megáldott azzal a készséggel, hogy nagyon könnyen főzök, az ízeket eltalálom, nem kell mérni semmit, sőt, meg sem kóstolom sosem az ételeimet. Én valóban szeretek főzni, szeretettel csinálom a családomnak az ételeket, meg a vendégeknek is. Azt meg különösen szeretem, hogy jóllakassam őket, és örülök, amikor látom, hogy jóízűen fogyasztják az ételeket.

* A könyv címében mit fed pontosan a nagyanyáink ételei?

— Úgy gondoltam, hogy egy komplett menüt állítunk föl, a levesektől kezdve a húsokon át a süteményekig, sőt három torta is van a könyvben. Azért van ilyen kevés, mert a régi időkben nem volt jellemző, hogy tortát süssenek. Nagyon ritkán fordult elő. A kiadványba belekerültek a levesek, húsok, sült hús, főtt hús, kelt tészta, gyúrt tészta, zsírban sült tészták és végül a sütemények, de olyanok, amelyeket a leghatékonyabban tudtak felhasználni. Tehát ha azt írja, hogy rumos fánk, akkor kiszaggatták a piskótát, és a fönnmaradt tésztából készítették a krémet, kevés hozzáadással, olyan két rúdból készült csokoládés krémek ezek.

* Úgy tudom, hogy ezeket az ételeket valóban meg is főzte, le is fotózták, és segítőtársak is voltak.

— Többen összefogtunk, főztük, fényképeztük. A süteményeket majdnem hetven asszony készítette a faluból, nagy-nagy szeretettel, és meghatározott napon hozták be őket a fényképezésre.

* Amikor ebbe belefogott, milyenek voltak a visszhangok?

— Akkor még azt mondták, hogy ezt nem lehet megcsinálni, ez nagyon nagy munka. Valóban sok munka volt vele, de nekem szerencsém van, mert a férjem a női munkáknak egy részét átvette otthon. A családomban mindenki nagyon támogatott, a fényképezésbe besegítettek a gyerekek, egy kis családi vállalkozás volt az egész. A Tordaiak Klubja révén pályáztunk is, kaptunk egy kis pénzt, mert valamivel el kellett kezdeni, hogy ki tudjuk nyomtatni ezt a szép könyvet, mely a szabadkai Grafoprodukt nyomdában látott napvilágot. Tervezünk majd könyvbemutatókat, elsősorban a környező falvakban, valamint Szabadkán lesz április 8-án egy központi könyvbemutató, mert ott nagyon sok tordai él. Ludasra is hívtak, hogy mutassam be a recepteskönyvet, és Magyarországra is, a testvértelepülésre, Tiszaalpárra szívesen várnak bennünket.

* Van-e valamilyen különlegesség a könyvben?

— A hagymaszószokat említeném, a fokhagymaszósz, a vöröshagymaszósz, ezeket ma már senki nem csinálja, viszont én kipróbáltam, nagyon kellemes ízűek, és a húsok mellé illőek, „feldobják” az ételt. Azután a kukoricadara-galuska, ez a ganca, vagy a mamaligából ami megmaradt, azt fölhasználták ebédre. Vagy például minden évben vágunk disznót, de az abalét eszünkbe sem jutott, hogy fölhasználjuk. A kutatásom során mondták, hogy ezt bizony régen nem dobták el, mert hideg volt, és akár két hétig is elállt az abalé. Kipróbáltam, főztem belőle levest, valóban nagyon finom lett, mert abban a legízletesebb részek vannak. A hús annyira jó aromát ad a levesnek, mi pedig ezt már rég elfelejtettük.

* Ezek olyan receptek, amelyeket könnyen el lehet készíteni?

— Igyekeztem jól leírni őket, de azért nem a kezdő szakácsoknak szólnak, mert ha azt mondom, hogy könnyű tésztát kell készíteni, akkor ahhoz tudni kell, hogy az milyen. Vagy ha úgy szól a recept, hogy sűrű rántást csinálunk, akkor egy gyakorlott háziasszony pontosan érti, milyennek kell lennie. A régi háziasszonyoknak nem sok idejük volt a főzéssel bíbelődni, viszont arra törekedtek, hogy megőrizzék a természetes ízeket. Tehát nem tettek az ételbe sok fűszert, nem vették el az eredeti ízt. A kalácsokba is alig tettek valami mesterséges ízesítőt, és én azért is szeretem ezeket az ételeket, mert nyugdíjas koromban visszatértem ezekhez a régi praktikákhoz. Ezek inkább olyan spórolós kis receptek: ami a házban éppen volt, abból agyalta ki gyorsan a gazdasszony, hogy mit csináljon, összekeverte, és már kész is volt. Egy alapanyagból négy-ötfélét tudtak sütni, például egy krumplis tésztából készítettek pogácsát, nudlit, gombócot, a levesbe kis galuskákat tettek, és még a levét is felhasználták, mert abból lett a leves. Inkább takarékos konyhának mondanám ezeket a régi recepteket, mert akkor az asszonyok takarékoskodtak.

* Tudna mondani három receptet, mely a kedvencei közé tartozik?

— Nehezen tudok választani, de a családban nagyon szeretjük a csirkepaprikást borsóval. Aztán itt van az úgynevezett mindent bele leves, mert abba mindent bele lehet tenni, ami a keze ügyébe kerül az asszonynak. A harmadik kedvencem pedig a narancstorta. Egyszerű, mindössze két narancs kell bele, de annyira jó ízű, zamatos — mesélte Mezei Zsuzsanna, a könyv szerkesztője.

Dobai János faluelnök is nagy örömmel nyugtázta, hogy ez a kötet nagy hasznára lesz az utókornak, mert a régi ízeket eleveníti meg.

— Ez egy nagyon fontos lépése a helyi értékeink felfedezésének és bemutatásának. Olyan könyv ez, amelyet ajándékba is bárkinek büszkén oda lehet adni. Úgy gondolom, nagyon kevés településnek van ilyen értékes kiadványa. Fontos, hogy most nemcsak a könyvet mutattuk be, hanem a benne levő receptek közül is sokat meg lehetett itt helyben kóstolni.

Vázsonyi Csilla, a Vajdasági Magyar Értéktár Bizottság tagja is nagyra értékelte a kiadvány létrejöttét, hiszen, mint fogalmazott, ez nem az első könyv, mely Torda értékeivel foglalkozik.

— Mezei Zsuzsanna már összegyűjtötte Torda egyéb értékeit is, és ezekből is megjelent egy kiadvány. A gasztronómia hálás téma, és nagyon szerencsés módon lett feldolgozva. Dicséretes, hogy sokféle étel került bele ebbe a könyvbe, és a gyűjtés során sok embert sikerült megmozgatni. Remélem, hogy a fiatalabb generációk kipróbálják majd ezeket a recepteket. Az sem mellékes, hogy mindenféle háziasszonyi bölcsességet is kapunk még pluszban, amivel még jobban be tudunk tekinteni a régi háziasszonyok gondolkodásába.

Kiss Kornélia, a Tordaiak Klubjának titkára, falugazdász, szintén hozzájárult a könyv megjelenéséhez.

— Tavaly, amikor elkezdtük Zsuzsával készíteni ezt a receptgyűjteményt, nem gondoltuk volna, hogy ennyire gyönyörű lesz. Amikor megérkezett a nyomdából, kicsordult a könnyem, hiszen annyi munkát és energiát fektettünk bele. Úgy gondolom, a tordaiak nagyon fogják szeretni, mert mindenki hozzájárult valamilyen formában a megszületéséhez, és megtalálja magát benne.

A Torda — Nagyanyáink ételei című könyvről két telefonszámon lehet érdeklődni: 064/19-72-190 (Mezei Zsuzsanna) és 069/55-65-629 (Kiss Kornélia).

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..