Majdnem egyidősek vagyunk. Részemről ez büszkeség, gondolom, neked is. Sok minden van már a tarsolyunkban.

Nem igazán emlékszem, milyenek voltak gyerekkorom születésnapjai, tudod, akkor még nem volt divat születésnapokat ünnepelni, a névnapok voltak a meghatározóak. Kár, hogy neked nincs neved napja, illetve van, csak neked egybeesik a születésnapoddal. Az én nevem napja egybeesett a kishegyesi búcsúval, így különösebb ceremónia nem szerveződött köréje. De a búcsú forgatagában aki ismert, hangosan mondta: Isten éltessen! A gratulálok szót sem használták, csak a vallási hagyományainkra hagyatkoztak. A közelebbiek hozzátették: Erőt, egészséget! És tudod, mi volt még a szép? Senkit sem kellett meghívni, hogy jöjjenek köszönteni, az „magától jött”, jöttek azok, akik a családhoz tartoztak, és a szomszédok, tudták és betoppantak. Bármelyikünknek volt a névnapja, nem csaptunk nagy ceremóniát, édesanyám pogácsát sütött, és krémest is varázsolt az asztalra. Életemben olyan finom krémest csak akkor ettem. Bármilyen adalék nélkül, természetes alapanyagokból készítette.

Kedves Hét Nap, gondolom, neked is hasonlóan múltak az első név-és születésnapjaid, mint nekem. Emlékszem, sokszor ott voltál az asztalunkon, mert te egész hétre szolgáltál olvasnivalóval. A spontán barátkozás tette széppé azokat az éveket. Jöttünk-mentünk egymáshoz, s Te általában velünk tartottál. Nem fizikai értelemben, de az emberek között téma volt, mit olvastak, miről ír az újság.

A Hét Nap archívumából

Későbbi éveimben a politikai beszámolók érdekeltek.Mindig elolvastam, mi történik a nagyvilágban. Ez lehet, hogy az iskola hatásának tudható be, és persze fogékony is lehettem megismerni a világ eseményeit.
Később, amikor már érett felnőtteknek számítottunk, Te és én is, jött a háború. Mi utólag balkáni háborúnak neveztük, de mondták, nem ez a helyes definíció. A miloševići rendszer próbára tett valamennyinket. Emlékszem, nehéz helyzetbe kerültél Te is. Egykori főszerkesztőd eladta a lelkét a nemzetünket megsemmisíteni óhajtó diktátornak. És akkor megmutatkozott, kik azok, akik őszintén magyar érzelmű emberek. Ezúton is gratulálok azoknak, akik még közöttünk vannak, de azoknak is, akik a felhők mögül büszkén néznek le ránk. Megvívtátok a csatát, és nem siránkoztok a múlton, csak előre néztek. Pedig most sem könnyű! Most a technikai forradalom nehezedik Rád. A globalizáció, a világháló belebújt a zsigereinkbe. Nehéz megtalálni a középutat.

Én most tudod, mit csinálok? Nem hiszed el! Megjelölöm egy-egy számodban, mi az, ami engem érdekel, mi az, amit szívesen olvasok. És mi az, ahol csak lapozok egyet. De ezt szabad. Elárulom, mi az, amit szívesen olvasok. Az a többlet, amelyet ti nyújtani tudtok, az, amiről nem szólnak a híradások, az a plusz kell, s ebben jó úton haladsz.

Március 15-e van, amikor ezt írom. A szomszédságból cirill zene szól. Ők is eladták már a lelküket (is). Kedves Hét Nap, harcoljunk együtt nemzetünk megmaradásáért. Ezt kívánom Neked 75. születésnapod alkalmából.